A képen látható egy ilyen híd fele, a királycsappal és a két vízszintes csappal. A híd másik vége ugyancsak két keréken, a körsínen nyugszik. Ez a híd sokkal jobban felvette és elosztotta a hatalmas – gyakran több 100 tonnás - terhelést.

A híd szerelése is egyszerűbb volt, hiszen a két fő darab ritkán volt hosszabb 15-18 méternél, és - ahogy a képen is látható - akár egy villás targonca is képes volt a mozgatására. Természetesen ennek ára is volt, hiszen a hatalmas, robusztus konstrukció ellenére is inkább órásmunka  volt a híd pontos beállítása. Itt mind a két hídfél három pontos feltámasztású volt, azaz mechanikai szempontból a legstabilabb, és gondos karbantartás esetén akár egy kis teljesítményű motor is képes volt a nehéz mozdonyok forgatására. A szerző a saját tapasztalata, hogy egy karbantartás folyamán, amikor a meghajtás szét volt szedve, egy ember is képes volt a 80 tonnás mozdonyt elfordítani.