Modellben sajnos az eredetit pontosan leképző hajtás a legnyűgösebb, hiszen a körsín legkisebb hibája (kosz, rozsda, görbülés) is leküzdhetetlen akadályt jelent. Ráadásul a modell fordítókorong messze nem olyan nehéz, hogy az adhéziós hajtás megbízható lehessen, ezért mindenféle trükkökhöz kell folyamodni.

A legegyszerűbb megoldás, ha van elég hely a gödör alatt, hogy alulról, a csapon keresztül forgassuk a hidat. Erre több megoldás is van, a régi gramofontól kezdve a mindenféle fém építő készleteken át, egy videomagnó precíziós fejmeghajtásáig illetve az utobbi idök léptetömotoros meghajtásai.

Aki már csinált ilyen meghajtást, bizonyára igazat ad a szerzőnek, hogy a modellezésben ezen múlik minden, hiszen a legkisebb lötyögés, pontatlanság a királycsapnál több milliméteres hibát okozhat a széleken. Ezért a királycsap a modellkorong legfontosabb része; ha az pontos, akkor már lehet nagyon olcsó, akár gumis, cérnás áttételekkel dolgozni (Heljan). Így, akinek van lehetősége, szerezzen be egy roncs videomagnó-fejet, vagy lemezjátszót csapággyal. A fém építőkészletek pontossága sajnos igen messze van a számunkra kívánatostól, főleg abban az esetben, ha az indexeléssel is foglalkozni akarunk (az állások előválasztása, programozása) . Ha megelégszünk a kézi vezérléssel, akkor egy pontatlanabb csapágy is megteszi.