Sokan jöttek a híres Ontraxx kiállításról, amely már a maga nevében a non-plus-ultrát jelenti a vasútmodellezésben. Így láthattunk H0-ban megbízhatóan az utolsó disznóólig kidolgozott svájci fogaskerekű villamosvasutat a hegyi környezetben.
De ott volt a St. Pauli miniterepasztal is, alig 2 m hosszú pályával, mégis sokan félórákig keresték a különbséget a valóság és a modell között. Egy svájci 1 m nyomtávú vasút H0-s modelljét is tömegek bámulták, ötleteket gyűjtve a saját terepasztalukhoz. A svájci pálya tőszomszédságában egy N méretű amerikai terepasztal volt, gyönyörű tereppel, hidakkal és megbízhatóan működő modellekkel.
A csarnok másik részében hatalmas hálóval elválasztott térben a repülőmodellek mutatták meg, mit tudnak. Nem messze tőlük egy nagy medencében a hajómodellek vitték a prímet. Ezek mellett több, különböző célokra szolgáló 40-200 m2-es mini terep volt megépitve. Az egyiken a modell terepjárók mutatták be, mire képesek, a másikon a város és a vidék találkozott, ahol a mezőgazdasági modellek művelték a földet, szántottak, arattak, illetve hordták a magtárba a terményeket. Ott át lettek rakva közúti járművekre, melyek az iparnak szállitották a nyersanyagot.
