A nagyvasút magas hídja mögött kezdődnek a bányák.

Az első a Maggie Mine, ahol mélybe fúrt aknából nagy vödrökben hozzák fel a kőzetet a felszínre, ahol osztályozzák, majd a haszontalan meddő kőzetet kiszórják a bánya mellé. Valamikor vagonírozták a meddőt, de ma már nem nagyon éri meg, így csak alkalomadtán vitetik el a vasúttal. A Maggie Mine közvetlen szomszédságában van a település tűzoltó szertára is.

Sajnos a minap egy felelőtlen mozdonyfűtő nagy halom szikrát fújt közvetlenül a szertár tetejére, amitől az nemes egyszerűséggel kigyulladt. A tűzoltók éppen az évzáró közgyűlésüket tartották a szalonban. Mire felocsúdtak, a tető egy része leégett. Nem baj, legalább lesz munkája Smithnek, az ácsnak... A tüzet sikeresen eloltották vadonatúj Ford tűzoltó kocsijukkal. A tűzoltóság is tart egy hordónyi tartalék vizet a száraz időkre - mert ilyen hónapok is vannak errefelé, amikor csak a szél fúj hetekig és egy csepp eső sincs. A szertár mögött még ott áll a valamikori vasúti megálló épülete. Az állomás gyönyörű nevet kapott, az olasz emigránsok - valószínűleg honvágyból - Venice-nek (Velence) keresztelték, holott erre sem tenger, sem víz nincs.

A völgy másik oldalán a Dry Creek (száraz patak) mögött van a másik, valamivel jobban menő bánya a Dry Creek Mine.

A Dry Creek Mine bányának komoly kőzetosztályozója van a toronyban. Az egyik oldalon az értékes ércet engedik a vagonokba, a másik oldalon meg a meddő kőzetet.