Neked kb ez hiányzik

Egy jobbos, és egy balos.
CSAK!
Általában az szokott a baj lenni, hogy a kurblit tartó furat kitörik a kerékből, így az egész miskulancia menthetetlen. Legalábbis sik esetben. A képen nem látszik, hogy a középső kerékpáron ez milyen állapotban van, illetve az sem tiszta, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a kurbloról letörjön a többi fém alkatrész?

Veszett ügynek látom...

Ezert irtam, hogy ez javithatatlan. A csatlocsap a kerek fix része. Ez a képen egy kerékböl kihuzott ( roncsolás utáni) szerkezet. Igy soha nem árulták. Ahogy árulták ahhoz meg különleges szerszám kellett, mert a kulisszát mozgato kart rá kellett szögecselni a hajtokarra.

Én vagyok a hibás nem figyeltem oda amikor megláttam a neten.Donor keresése, alkatrész vadászat amit tehetek szerintem
Mégegyszer köszönöm a segítségeteket.
Ígérem ha találok alkatrészt megosztom veletek.
Szép estét mindenkinek!

Nem tudom, hogy mit szeretnél vele kezdeni?
Használni, vagy csak a gyűjteménybe kellene?
Ha használni szeretnéd, akkor szerintem engedd el, és keress egy BTTB gyármányú BR35-öst! Páran lehet, hogy ezért megköveznek, de a BTTB által átdolgozott Zeuke konstrukció sokkal megbízhatóbb, mint a régi Zeuke.
Vagy a másik, hogy donort keresel, ahogy írtad, csak az a baj, hogy nagyrészt ugyanezeket a hibákat megtalálod a donorok 99%-n is. Nem beszélve arról, hogy a Zeuke konstrukciója sajnos túl precízre sikerült ahhoz a gyártsái technológiához, ami akkor rendelkezésre állt. Ebből meg rengeteg hibalehetőség adódik a mozdonynál.

Van Bttb-s is . Szerettem volna egy ilyet de ami késik nem múlik.

12-én tali az ismert helyen és időpontban.

Most volt egy pici időm katalógusokat böngészgetni. Még a múlt héten jött meg az aktuális szállítmánnyal a műhelybe a Tillig-é. Szép vastag, és vannak is benne nekem nagyon tetsző modellek!

A ROCO TT-s újdonságait - nekem kevésbé tetsző módon - online nézegetem. A Kühn egyes modelljeivel együtt a régi ROCO modellek is megjönnek újra.
A sínrendszert most néztem át jobban, ez ugye a Kühn fejlesztése.
1: Nekem továbbra sem tetszik a vágánymezők végeinél a talpfarács kialakítása a papucsoknál. Ebben a Tillig azért jobb, és szebb is.
2: Az íves vágánymezők 10, 20 és 30° fokosak. A normál váltók közül a hosszabbik az még OK, annak 10°-os a kiágazási szöge, de az ívsugár extrém nagy. A rövidebbik váltónak 14,7°. Ez hogy jött ki??? Milyen elgondolás vezette a tervezőt??? Vagy, hogy Hofi Gézát idézzem: "úgy jött ki a 36, mint végeredmény, hogy a 90-ből kivonták a pénteket"?*

A bázeli angolváltójuk az van rendben, az 20°-os, és 365mm az ívsugara.

Tudom, ez az egyik vesszőparipám, de én a Zeuke/BTTB vágányrendszeren "tanultam a szakmát", ott az alap kitérő kiágazási sugara 22,5° volt, az ív meg 286mm sugarú, a váltó hossza meg 114mm. Ezt pont helyettesíteni lehetett egy 1/2-es egyenessel, meg az alapívből szintén egy 1/2-sel. Ez azt jelentette, hogy kis gyakorlattal fejből bármilyen pályát percek alatt össze lehet rakni ezekből. Na ez a mostani sínrendszereknél még véletlenül sincs így! És a Kühn a legújabb tervezés...

*: A pihenő vasutasokban leírom a Hofi viccet, aki nem ismerné.

Sajnos ugy van ahogy irod. 70 évvel ezelött H.Kurz professzor megalkotta az optimális modell sinrendszert ( a régi U kalapos sinrendszer , valamint a Pilz ( ma Tillig) sinrendszere is ebbe tartozik).
Nem ismerek egyetlen más sinrendszert sem, ami ezt e flexibilitást garantálni tudná, olyan kevés elemmel, amit prof. Kurz jo 70 éve computer meg zsebszámologép nélkül papirra vetett és öröm volt ilyen sinekkel dolgozni. Minden más sinrendster egy halom mindenféle különméretü sindarabot tartalmazott és a modellezönek gyakran duplán, triplán meg kellett vennie az egész szortimentet, hogy ne akadjon fel a pályaépitésben.
Ez mindig a néhány kritikus alapméretböl indul ki, ezért akadtam meg már az elsö pillanatban, hogy a sinrendszer nagyban használhatatlan a 10, 20, 30 fokos ivekkel. Az iveknek ugyanis megfelelö viszonyban kell lenniük a kitérökkel, és egyébb osztásokkal ( geometriai feltétel) márpedig ez a jelenlegi sinrendszerben nem áll fenn.
Sajnos sok mindenen a flexisinek sem segitenek, mert nem jön össze az egységes vágánytávolság vagy a csatlakozás a forditokoronghoz és az ilyen büvészkedés mindig sokkal térigényesebb.
Sinrendszerek alapjai nyilvánosak, H.Kurz könyvében. Ugy látszik a mai konstruktöröknek nem megy az olvasás sem.

Pontosan ugy amikor a tervezönek fogalma sincs a dolgokrol. A 14,7° a gyártási toleranciákkal számolva ugyanis 15 fok, csakhát ugye a rajzolo program kiszámolta, hogy az csak 14,7 fok, és ez került a katologusba, hogy legyen miröl nekünk is beszélgetni.

Söt pontisitok. Csak a szivdarab metszésszöge 14,7 fokos, a kitérö kiágazása 20 fokos. Azaz a két vég között az iv nem kör, hanem egy talán parabola szegmense.

Tök mindegy, hogy 15, vagy 14,7...
Hogy rakod be ívbe az ilyen kitérőt, ha az íves vágánymezők 10, 20 és 30°-sak? Semmi sem jön ki vele. Vagy úgy gondolkodtak, hogy tedd be az íves (IBW) váltót, ha már ívből indítod a váltókörzetet?

Pontosan ez volt a tervezékor a bajom, amikor az OFF méretű Klippmühle asztalkát terveztem.
Ez volt az alapötlet:
Zeuke terv
Látható, hogy úgy spórolnak helyet, és növelik meg az állomási vágány hasznos hosszát, hogy az alap kitérőt beilesztik az ívekbe.

Na ez a Märklin miniclub sínrendszerrel sem megy (lásd a képet), az alap kitérőjük az 13°-os, az ívek meg 45, 30 és 15°-sak. Ahelyett, hogy 15°-ra vették volna a kitérőjüket. Sajnos a ROCO-val sem menne, ott sem stimmel, csak a hosszabb kitérőjükkel, de annak meg az ívsugara sokkal nagyobb, mint az íves síneké, és az alaphossza is nagyobb, vagyis nem spórolsz vele helyet, és csúnya is lesz az ív a sugár nagy eltérése miatt.

Éppen ez az a válton nem 14,7 fokos, hanem 20. A 14,7 fok csak a szivdarab metszés szöge. Teljesen felesleges informacio a pályatervezéshez.
Ezt Váltogyárto kollégával kellene megbeszélni.
Ha tovább nézed a katalogust, (37. oldal) akkor egy 20 fokos 665 mm-s ellenivvel egy 44 mm párhuzamos kijáratot kapsz.
Azonban pl 12 WL20-s váltobol összerakott kör inkább egy poligonhoz hasonlit mint egy körhöz.

Hoppá!
Igazad van, ezt benéztem! Írtam, hogy nem szeretem a képernyős szövegolvasást, inkább lapozgatok...

Én is.

A Hotnby új TT-s sínjének a talpfája közelről.

A kép mérete túl nagy volt

Nyilván nagyon közelről amúgy sem nézi az ember. A Hornby sínrendszer alapvetően nem a vérprofiknak készül. A Peco-t gondolták arra. Bár ha jól tudom közös munka eredménye, emiatt csalódás. Amennyiben kirak egy kört az ember feszülnek a sínek, nem tudom, hogy ez csak egyféle ívre igaz, vagy általános probléma. Még nem tudtam mindent beszerezni, amit akartam.

Bocsánat, Hornby -t akartam írni.

Itt látszik, hogy mi a bajom a ROCO (Kühn) sínekkel is. A papucs körüli műanyag nagyon nem szép, és igazán eltüntetni sem tudod az ágyazattal.

A Hornby TT 1:120 elsö éve. Az elsö jubileum sokakat egy kis áttekintésre késztet.
Hadd szoljak én is pár szot.
Az uj TT szortiment - mégha elsösorban az angol piacra lett tervezve nem kis visszhangot okozot szerte a világban a TT modellezök között.
A gyár szerint több mint 10 éves, többnyire titkos elökészités eredménye egy sikeres piaci bevezetés lett. Az elsö évben több mint 80000 modell talált uj gazdára és több mint 2 millio forgalmat hozott annak ellenére, hogy javarészt csak on-line voltak elérhetök a modellek. Ezen is már kezdenek változtatni és már egy sereg kiskereskedelmi egység kapta meg a jogokat a Hornby TT modellek árusitására. ( már a kontinensen is van néhány bolt).
Csak a TT klubnak több mint 15000 tagja van.
A modellek minösége is meglehetösen stabil, az angol hagyományokhoz igazodva, sokkal több energiát fektetnek a makulálatlan festésre és a dekoráciora. Ezért nem csoda, hogy egyes modelljeiknek több mint 10 festési variácioja van. A mozdonyokon sokkal inkább a fém konstrukciot helyezik elönybe a müanyag helyett, ami az angol mozdonyok simább alakjaihoz is jol illeszkedik. Igy a mozdonyok meglehetösen nehezek és eddig gumigyürüs kerekekre sem volt szükség. Ráadásul az angol mozdonyokon a világitás másodrendü, igy nem komplikálják a konstrukciot.
Hornby saját DCC kompatibilis rendszert fejleszt, igy az uj modonyok már mind DCC elökészitéssel jönnek elsösorban a cég dekoderei számára.
A mechanikai konstrukcio megint az angol hagyományokhoz igazozodva még mindig joval egyszerübb mint amit mi itt a kontinensen megszoktunk, viszont ez jelentösen csökkenti az árakat is. Ez nem utolso sorban a HornbyTT sikere is, mert sajnálatos modon a briteknél az ingatlanárak a csillagokba szöktek, igy a családok millioi kényszerülnek kisebb lakásokba, házakba költözni, ahol nincs hely egy 00 méretü terepasztalnak igy jol jött a TT120 kompromisszum. Bizzunk benne, hogy ez életben tartja a terveket és egyre több és szebb modellt várhatunk az Albionbol. A tervek szerint megcélozzák a kontinens modellezöt is idevágo modellekkel. ( A kis 3 tengelyes diesel után a class 66-s is elöfordul a kontinensen.)
A sinrendszer gondjairol tudnak, sajnos nem jol mérték fel a technologia határait, igy a gyerekbetegség áldozata lett, de már dolgoznak a korrekcion.

Pontosan abba a csapdába sétálnak így bele, mint a Trix/Minitrix. Sajnos a német cég, és a Hornby dekóderei is osztálynyira vannak elmaradva az élvonaltól.

Épp most jövök a klubbol, nyilt nap van. A kollégák hoztak vagy 2 tucat szuper modellt bemutatni az érdeklödök tucatjainak - természetesen mind DCC némelyik hangos ( többnyire egy jol ismert helyen lettek digitalizálva többnyire ugyanazzal az elektronikával. )
Alig 2 ora alatt 7 mozdony maradt állva. Valoban ilyen csucstechnika kell?
Addig a terepasztal keskennyomközü vonalán 8 elektronikamentes vonat gondtalanul rotta a köröket.

És valoban ezzel kell foglalkoznia egy vasutmodellezönek?
Ezek csak költöi kérdések nem kell válaszolni.


És nem azt akarom mondaní, hogy rossz az elektronika csupán azt, hogy elképesztöen megosztja a modellvasutasok amugy is kis társadalmát, ellopja az idöt meg a figyelmet a vasutmodellezés megannyi sokkal értékesebb tevékenységeitöl és nem kevés frusztráciot okoz egy olyan hobbiban aminek az elsödleges feladata az öröm szerzése lenne, az amugy sem könnyü mindennapokban. Ráadásul az ilyen modelleket nem éppen a legfiatalabb korosztály engedheti meg magának a hülye és parttalan propaganda ráveszi a szerencsétlen modellezöket, hogy ilyen modellekre adják ki a kis pénzüket anélkül, hogy bármilyen ismereteik lennének az elektronika mivoltjárol.
Ma a vasutmodellezés is olyan, mint a német nagyvasut, a vonatok 70% sem ér menetrendszerint célba és a mozdonyvezetö egyetlen szerszáma a telefon... )

Ha valami egyszer megtörténik, az véletlen.
Ha kétszer, akkor egybeesés.
Ha háromszor, akkor összeesküvés.

Két óra alatt hét hiba az arra utal, hogy valami triviális dolog miatt történtek a hibák. (Kevésbé diplomatikusan fogalmazva: valami kapitálisan el van ba... baltázva a pálya vezérlésében.)

A pálya vezérlésével nincs semmi gond a klub bejáratott modelljei már tegnap ota folyamatosan mennek. Ezek mind hozott jármüvek voltak. Az egyikben valoszinü zimo dekodér melegedett be, mert vissza is jelezte, várt pár percet majd ujra indult ( ilyen tulajdonságot eddig csak a Zimonál láttam). A többit nem tudom megálltak a tulajdonosa meg levette a pályárol. Majd este megnézik mi is történt.
Ezek a mozdonyok természetesen a tulajdonosaik otthoni terepasztalain ( ha van) jo ha 10 -20 métert mennek, a klubban a legrövidebb vonal némi emelkedökkel meg vagy 100 m.

A ZIMO - meg bármilyen dekóder - egy módon tud túlmelegedni, ez pedig a tartósan nagyobb áram terhelés.
Ezt két dolog okozhatja:
- A túl magas pályafeszültség a sínekben.
- Valamelyik kimenet extrém nagy terhelése, pl. a motor túlzott mechanika terhelése miatti megnövekedett áram, vagy nem megfelelően beállított füstgenerátor, stb.
Nem a rendszer hibája, hanem nem megfelelő használata.

Na látod pontosan ezért nem igen szeretek már foglalkozni mások digitális cuccaival, mert még a profiknak is gyorstalpalot kell tartani az elektrotechnika alapjairól. Abba a modellbe az osztrák DCC szerkezetek nagyágyuja ( jol ismered) épitette be a ZIMO LEGNAGYOBB dekoderét de valoszinüleg elnézte vagy elmérte a 2 motor áramfelvételét, vagy a modell évekig állt a vitrinben és beszáradt és a 2 motor tul van terhelve.
A modellezök 90%-nak meg fogalma sincs ilyen dolgokrol, csak ugye minden rossz, mert nem megy a drága és szép modell.

1. eset: Az a nagyágyú az lehet mégsem akkora nagyágyú.
2. eset: "a hiba a billentyűzet és a szék között keresendő"

Akkor ezek szerint mégiscsak igaz hogy akiket mi modellezőnek hívunk azoknak maxium 10%-a súrolja azt a szintet ahol minimum lenniük kellene.

Sajnálatos modon ezzel igen kevesen számolnak, csak nyomják a sodert a szerencsétlen, de pénzes modellezökre és adják el a digitális maszlagot.
Lassan már ugy állunk, hogy minden ilyen “modellezönek” egy müszaki asszistens kell, aki foglalkozik a modellekkel, aki vezeti a listát, melyik modellben mi van stb s tud valamit kezdeni a modellel ha valami gond van. ( természetesen ingyen és bérmentve, csak ugy hobbibol).

Érdekes modon a nagy nemzetközi “modellezö” forumokon meg ujságokban is a témák 60-70%-át a digitális kérdések foglalják el, sokszor azt veszem észre, hogy valamilyen computer forumon vagyok s a modellek csak falvédön vannak.

Nem, a modellezőknek kellene felnőniük a feladathoz. És ez nem a digitális rendszerekről szól, elsőkörben az analóg kapcsolásokkal, járművek alapvető karbantartássával kellene tisztában lenniük.

S te gondolod, hogy azokhoz a >€1000-s modellekhez, amik tele vannak mindenféle elektronikával hozzá mer nyulni egy átlagos 50+ éves modellezö? A fiatalabb is többnyire csak kárt szokott okozni).
Ezek a modellek 99%-a vitrinekben tölti az ideje 90-98%-át. ( hány - az adott esetben 0-s méretü - terepasztal van otthon?), söt gyakran az eredeti dobozokban, mert ugye az adja a modell valodi értékét. .)
A szakember sem igen rendelkezik dilikörnél nagyobb pályával, ahol tisztességesen ki lehetne probálni a modellt meg az elektronikát. Amikor meg néha-néha kikerülnek a vitrinekböl akkor hirtelen a dilikör hossza akár több 100 méter is lehet, és a vitrinben beszáradt modell igy reagál. Ha meg valoban az ilyen balhé be is következik ( ahogy ti is emlitettétek), mindjárt a pálya meg a vezérlés meg stb rossz, de nem a szupermodell (és soknak ez az utolso fellépése).
Többet a modellezö el sem hozza, mert ugye minden rossz, kivéve az ö márkás drága csili vili modellje ( ami ugye hibátlanul müködött a szerviz vagy a boltos pultján a méteres sindarabon, amikor a dekodert beepitették.
Erre nagyon ritkán gondolnak a gyárak, meg a szakember sem mindig, a bunko propagandát ez meg abszolut nem érdekli. S itt zárul a kör.
Az analog mozdony esetében nincs ilyen gond. Ott ha nem müködik a szerkezet, akkor egyböl a hajtásban a hiba és nincs miröl vitatkozni, nincs kire mutogatni és nincs hova bujkálni, hogy ki mit és mikor rontott el. És rendszerint marad a barátság

Ez így demagóg magyarázat csak.
Nálunk 70+-os modellezők ugyanúgy képesek haladni a korral, és ahogy 1975-ben az akkor csúcstechnológiának gondolt Z kapcsolással, meg tengernyi relével építettek automata üzemet, ma DCC-ben, ABC fékezéssel S88-as modulokkal csinálják ugyanezt, és nem nem filléres modelekkel.

Az én és klubtársaim modelljei se futnak minden évben, bőven van ami két-három évente kerül elő N-től H0-ig vegyesen, viszont van annyi gógyink hogy mielőtt éles bevetésre kerülnének megfutatjuk őket, illetve a karbantartást is megkapják ilyenkor. És nem nem kell hozzá dilikör, van futtatópadunk is.

"Az analog mozdony esetében nincs ilyen gond. Ott ha nem müködik a szerkezet, akkor egyböl a hajtásban a hiba és nincs miröl vitatkozni, nincs kire mutogatni és nincs hova bujkálni, hogy ki mit és mikor rontott el. És rendszerint marad a barátság"

Vagy nem. István szerintem tudna erről sokat mesélni, mi is futottunk nem egyszer ilyenbe bele amikor azthittük hogy a szögegyszerű konstrukció a szokásos fogaskeréktöréstől szenved, aztán kiderül hogy teljesen random helyen testel a súly...

És félre ne érts, szerintem is nagyon sok hulladék konstrukció de amikor 7 mozdony áll meg egyszerre úgy hogy a dekóder elhal bennük az a tipikus user error esete.

Való igaz amit írsz. 80+ barátom felhívott, hogy segítsek neki valahogyan, kapufa lett a kapcsoló reléje. Elvittem neki egy CSM116-ost. Először csak nézte forgatta, majd vigyorogni kezdett. Csíkos Mester honlapján ott a bekötési rajz ... na arra rá sem nézett. Perceken belül beszerelte a régi Zeuke helyére, azt azóta is rendesen megy a kis terepasztala.

Mesének vége, szép napot gyerekek!

Látom, hogy nem egészen érted (nem akarod érteni) a gondokat. Én nem a demagógiárol beszélek (habár az is van benne, csak nem ott ahol te akarod látni), hanem arrol, hogy az uj technika egyre inkább megosztja az amugy is egyre szükülö kis modellvasutas társadalmat.
Nem egyszerre állt le az a 7 mozdony a több tucatbol, hanem egymástol teljesen függetlenül, mig a mükôdö järmüvek ugyanazon a pályán péntektöl szombat estig müködtek. Ami bizonyitja, hogy sem a jo fedélzeti elektronikával sem a vezérléssel nincs gond. A hibák esetén azonban pontosan az törtènt, amit ti is irtatok (egyböl a hasatokra verve) , hogy ez meg az meg amaz a rossz és elkezdödött a mutogatás.
Ennek nem lenne szabad elöfordulnia, mert ez az importált demagogia. A baj az, hogy föleg ilyen nyilvános akciokon nincs idö, sem lehetöség mélyebb hibavizsgálatra, sem komolyabb hibafelderitésre, hogy valoban mi is történt. A komolyabb gondok megelözése végett le kell venni a mozdonyt a pályárol, de nem lehet semmi biztosat mondani mi is történt, viszont van, ahogy te is irod, egy sereg lehetöség a hibára ( nagyságrenddel több mint egy analog mozdony esetében). Ez az uj hibalehetöségek sora az aggaszto, és sajnos minden ujabb modellel (konstrukcioval ) a lehetösegek száma növekszik gyakran nem is lineárisan.
Az analog világban tönkre ment a motor vagy valamilyen fogaskerék, s ha nem, akkor csak rossz az áramszedés. Az utobbi általában azonnal helyben javithato, a másik két hiba meg azonnal tisztázhato.
Sajnos az elektronikával kitömött jármüvekben a hibalehetöségek száma sokkal nagyobb és sokkal nagyobb igényeket támaszt a gondok tisztázására ( idöt, szakértelmet, müszerezettséget, alkatrészbázist stb). Ez nem egy Zeuke relét kiválto cucc beszerelése.

Még mielőtt hitvtává fajulna a dolog (nem éppen TT-ről szól, vagyis nem csak, de amít írok, az TT-ben is érvényes).
Szóval, nálam egy akármilyen modell digitális átépítése az nem azzal kezdődik, hogy beleszóróm a dekódert!
Hanem azzal, hogy elvégzek rajta egy gyors állapotfelmérést. Igen, még annál is, amelyiket a boltból egyenesen hozzám hoznak, vagy eleve én kapom a megrendelést arra, hogy szeretnének egy digitális Tillig mozdonyt, és a gyárból én veszem azt meg. Ez fontos, még új modell esetében is! Ha nincs semmi baj, és analógban minden megy, akkor mehet bele a dekóder. Régebbi - pl. BTTB - mozdonyok esetében a digitális átépítés nálam minden esetben egy szervizzel kezdődik, ami lehet kisebb tisztítás, de akár egy teljes nagykarbantartás is. Ez állapotfüggő. Az irígyeim fújnak is rám, hogy egy dekóder beforrasztása nem egy nagy mutatvány, mi kerül ezen ennyibe?. Ez igaz is, de egy, adoTT esetben 40 éves BTTB mozdony teljes nagyszervize már nem megy mindenkinek! Az ár nálam ezt is tartalmazza, meg egy év garanciát a dekóderre (ha én adom!), és az elvégzett munkára. Így már azért más a leányzó fekvése nem?

Az eredeti beszélgetés tárgyát képező - gyanítom, hogy OFF Spur1 modell és a ZIMO dekóder - digitális átépítés nem tudom, hogyan zajlott le?
- Követte a beépítő azt a gyakorlatot, amit én fentebb leírtam, vagy nem?
- Ha igen, akkor sem tudjuk, hogy a beépítés, és a hiba között mi történt a modellel?
Szóval itt bármi is lehet! De ennyi, akár egymástól független meghibásodás azért túl sok ilyen rövid idő alatt! Ott valami van, ami hozzá nem értésre utal. Legalábbis szerintem. Hogy a modellező, a modell gyártója, a dekóderek gyártói, vagy az átépítő(k) közül ez kiknek a sara? Nálam a műhelyben kb 10 perc alatt kiderülne. Itt a fórumon nem.

Analóg vs digitális üzemről. Az analóg is meghibásodik, legfeljebb nem veszed észre olyan hamar, mint egy túláramra önmagát lekapcsoló dekóder esetében. Erről tudnának mesélni azok a BTTB, sőt Tillilg mozdonyok, amikben a motor valahogyan olajat/zsírt kapott, de az FZ1 pumpálta bele ész nélkül az áramot - "Nézd Apa! Lelassult a dízel! Nem baj fiam tekerjük feljebb a trafót!" - és megolvadt a modell kasznija. És ez sokkal gyakoribb, mint azt itt bárki is gondolja! Ezért is jó, kezdők esetében a start szettekhez nem egy ménkű nagy trafót adni, hanem egy kis elektronikus szabályzót, mert ilyen esetekben az
1: nem tud annyi áramot pumpálni a zártlatba tartó motorba,
2: zárlat esetén hamarabb kapcsol le, mint az FZ1 bimetálja.
(Ezek a mondatok a rövidzár védelmet teljesen nélkülöző Märklin szabályzókra nem vonatkoznak! De Göppingen és az relénél komplikáltabb elektronika az egymással nem összeegyeztethető fogalmak!)
Olyan ez, mint a hazai autószerelők esetében, amikor először láttak elektronikus befecskendezővel szerelt motorokat a Jikov porlasztók után, és azt sem tudták, mihez kezdjenek vele.
Meg kell tanulni, és akkor sokkal jobb lesz, mint a sima analóg, mert sokkal élethűbb, független üzemet lehet játszani DCC digitálisban, minta analógban.

Gyártók felelőssége, elektronikák:
Az NMRA ajánlásban minden le van írva. Ha valaki végig elolvassa, és meg is érti, akkor tud olyat gyártani, ami működik is. Az nem pálya, amit az első Märklin vezérlők, meg a Mobile Station1, az Uhlenbrock Intellibox-k, vagy a trafóról meghajtott ROCO "egerek" csináltak, hogy a sínfeszültség stabilitása a trafó kapocsfeszültségéhez van kötve! Ebbe a hibába amúgy a Lenz is beleesett, hála istennek a Lenz Compact-t Amerikában soha nem is forgalmazták, csak itt borzolta a kedélyeket, és gyorsan meg is szűntették a gyártását. A rossz, az rossz. Egy számítógépes példával világítanék rá erre a problémára: Ahhoz vajon mit szólna a processzor, vagy a videókártya, ha a tápfeszültségük aszerint változna le-fel, hogy mennyi az aktuális áramfelvétel? És akkor csodálkoztunk a sok hibás működésen?

Gyártók felelőssége, modellek:
Az nem megy, hogy a dodozra ráírjuk, hogy: "DC12V, AC 22V." Mondjuk N-s OFF méret, de igaz kedves Fleischmann és Minitrix? 12V-os, apró motorokra ráengedtetünk a gyanútlan vásárlóval egy 18-20V-os PWM jelet a dekóderből? Abból füst lesz, csak nem éppen üzemszerű.
Vagy az ESU méregdrága, és dög nehéz BR78-asa, amiben kisebb motor van, mint a TT-s Tillig TRAXX-ban!!!
A gyártók felelőssége az, hogy képesek legyenek rendszerben gondolkodni, és itt nem arra a marketing maszlagra gondolok, hogy kössük a vevőt egy márkához, lehetőleg a sajátunkhoz.

Az nem véletlen, hogy a műhelyben mi nem vállalunk el semmilyen olyan modellt szervizelni, amit bármelyik kisszériás gyártó készített, vagy egyedi modell, vagy gyári modell átépítése, vagy akár csak antikolása. Olyan mértékű bakik vannak elkövetve, amik egyszerűen hihetetlenek. Ezek kijavítása meghaladja az időnket, meg a vevők fizetőképességét is! Sok esetben meg nem is lehetséges. És nem csak hazai "gyártókról" van szó, messze nem! A hajdani JATT gőzösöktől hullott ki a hajam jelentős része. Az még csak-csak hagyján, hogy egy akkor 5-600Euro-ba kerülő gőzösbe a Minitrix V200 motorját teszik be, és a konyhában a motor nem szükséges tengelyét egy csípőfogóval levágják, és még csak le sem sorjázzák a csonkot! Az mindennek a teteje, hogy az NEM szabványos kupplung befogó bele van marva a modell réz alvázába, így merev, semmilyen elmozdulási lehetősége nincs! Hogy a fenébe vontat így egy BR55-ös??? Csak egyenes pályán lehet használni???

Márcsak nehány rövid megjegyzés.
Nem Spur1 hanem 0-s méretü modellek.

A pálya és az elektromos felszereltsége a legujabb rendszer, ott teljesen felesleges keresni a hibát. És a klub mozdonyai hibátlanul mennek. Nagyon tapasztalt és képzett modellezök épitik.

A gond azzal van, hogy a klub filozofiája ( és ezt várják el a szponzorok), hogy rendszeresen nyilt napokat tart, ahova bárki elhozhatja a modelljeit és sokkal élethübb környezetben járathatja öket a kb 80-100 m hosszu vonalakon - 4 egymástol független pálya van több állomással ( ezt aligha engedheti meg valaki magának otthon).

Nem tudjuk ki(k) épitették be az elektronikát ( van gyári elektronikával ellátott Uhlenbrock is), de többnyire közös bécsi ismerösünk csinálja. Jol ismeri a klub pályát.

Hogy mit várhatsz el a modellek tulajdonosától az egy másik kérdés, de garantálom, hogy senki sem igen olvasta el dekoderekhez tartozo irodalmat. Elvárhato ez tölük egyáltalán? Azért vitték a szakszervizbe.

Ez nem gond, ez egy lehetőség, és remek ötlet. Kérdés, hogy egy adott modell mit csinál két ilyen futtatás között? És mennyire törődnek vele? A hosszú állás alatt eloxidálódott áramszedés, a beszáradt kenőanyag az nem a modell, és nem is az elektronika hibája.

A teljes - egyébként meg ismeretterjesztő szinten Gerhard Trost óta teljesen hiányzó - irodalmat nem, de modell és a dekóder használati utasítását azt igen!

Ez nem jelent felmentést a használati elolvasása, és betartása alól. Különben ott fogunk tartani, mint az egyik skodás fórumon egy meglehetősen egysíkú kérdező: "Az mitől van, hogy az üzemanyagtank belelóg a kerékbe?"
A műhelyben is előfordul eléggé sokszor, hogy hazavitték, és nem működik. Erre kiderül, nagyrészt még a telefonban, hogy azt kérték, hogy a mozdonycímet állítsam be xx értékre. Ők meg a 3-n próbálták noszogatni a mozdonyt... Pedig ott van a modell mellet a szervízlap, amit adok minden javítás/átépítés mellé, azon meg le van írva...

Száz szónak is egy a vége: szerintem nem baj, hogy a modellvasút az digitalizálódik. Erre van sok-sok példám az ügyefeleim között. A korosztály az teljesen vegyes. Csak ugye, alapvető ismeretek, és hát, ahogy az angol mondja: ""
Ha valaki erre nem hajlandó, akkor annak meg fognak állni a modellei. Vagy a szervizében el fognak maradni a kuncsaftok, és várhat a palimadarakra. Az meg nem igazán kifizetődő...

Na mit tesz a tulajdonos két futtatás között. Tárolja vagy vitrinben vagy dobozban. 0-s házi terepasztal ritkább mint a fehér hollo. Maximum van nekik 1-2 sindarab és azon lehet megmutatni, hogy mozog meg világit meg dudál, stb.

Azt hiszed valaki ma elöveszi a jo 50 éves Trost könyvet? Ez meglehetösen nagy naivitás.
Egyáltalán kinek van az meg meg, s mit tud abbol valaki kiolvasni a digitális modellekhez?

Senki nem mondta, hogy rossz a digitalizálás csak azt mondtam, hogy nagyságrenddel több gond van velük és a legtöbb mutogatásra valo, azaz mindig más rossz és sajnos minden ilyen gond emocionálisan van kezelve, aki kiismeri magát az leszolja a másikat, akinek meg fogalma sincs arrol mi a gond az meg mindenki másban keresi a hibát.
Arról meg sok embert igen nehéz meggyözni, hogy a gond a fejében van (azaz halvány fogalma sincs hogyan müködik a digitalizált mozdony.) Ráadásul egy ilyen mozdony az esetek 90%-ban gyári vett drága szerkezet igy a “modellezönek” semilyen közelebbi viszonya nincs a modellel azon kivül, hogy megvette drágán és azt igérték, hogy müködik is.

Persze, csak erre mondta egy kolléga hogy a futtatás előtt át kellene nézni.

Trost: a modellek futása, és a pálya rendes felépítése az nem digitális, vagy analóg, hanem jó, vagy rossz...

Állítólag valaki azt mondta, hogy: Tanulni, tanulni, tanulni. A legújabb kutatások szerint ugyan nem mondta...

Igaz! Sajnos én is azt tapasztalom (nem csak pár éve, hanem nagyon régen már!), hogy aki kezdő valamiben, azt lenézik, és nem elmagyarázzák, megtanítják neki, hanem kioktatják. Ez aztán oda vezet, hogy itt a műhelyben is alig mernek kérdezni bármit is! Én csak "MAVOE feeling-nek" hívom a jelenséget mert az "írástudók" ülnek fent a magas tornyukban, hiszen ők mindent is tudnak a vasútmodellezésről az asztalosmunkától a DCC vezérlés legutolsó bitjéig. Maguktól meg sajnos nem nagyon tudnak tanulni semmit a kezdők, mert a digitális technikában pl. a stabil tápfeszültség az alap, mindenki abból indul ki, hogy az természetes, és meg van eleve. Egy pl. FZ1 trafónál tök mindegy, hogy a tápellátás 1-2V-tal "arrébb van". (Nem mindig, tegnap értekeztem Lezlinilzen kollégával, mert nálunk a bejövő hálózat ingadozik, és nála már látszik, ha 2-3V hiányzik a pályáról.) Ilyen alapok nincsenek tisztázva ugyanis a meglévő, kapható szakirodalom valódi értéke az nulla! Vagy kicsivel alatta... A külföldi is! Még nem láttam olyat, hogy közelítene felfelé a nullához...

A baj, hogy a mai technikához már nem lehet kézikönyvet irni ( sok éves tapasztalat egy más szegmensben). A leirt szoért ugyanis felelöséget is kell vállalni, márpedig a mai világban ahol havonta változik szinte minden, mire elkészül egy ilyen könyv, valaki azt lektorálja ( ha találnak ilyent) átmegy néhány ügyvedi irodán - nehogy a gyárat vagy a szerzöt fel lehessen akasztani a tartalomért addigra már semmi sem aktuális a leirtakbol. Ehhez jönnek a gumiszabványok - amik többnyire csak ajánlások, vagy egy csomo alternativát engednek meg - miröl is lehetne valamit irni?

Inkább az a baj hogy nem is akarnak kérdezni. Több mint 10 éve vagyok klubtag Szombathelyen, az elején én is sötétben tapogatóztam minden téren, mégis mertem kérdezni és megkaptam a válaszokat. Viszont az elmúlt 5 évben érkező új tagjaink fele nem hogy nem akar hanem nem is érdekli az egész, maximum addig amig "játszani" tud.

A játékot is úgy űzik ahogy sikerül, eszetlenül nulla odafigyeléssel. Látogatók 10 év alatt nem csináltak akkora kárt mint egy-egy új profi tag Multimaussal a kézzel. És hiába akar nekik segíteni az ember individualista módon továbbra is azt csinálják ami nekik "tetszik". És ezek meglett 30-40 év körüli emberek.

És ugyanezen emberek azok akik elviszik a járműveiket nulla karbantartással futtatni. És utána csodálkozunk hogy nem bírja a technika.

Tudod a baj az gyakran, hogy azt sem tudja az ember mivel kezdje a mondokát. Minden telefonmorzsolo emberke azt hiszi, hogy már computerguru és neki senki ne magyarázza, hogyan müködik a modellvasut.

Azért lennének ötleteim! Csak nincs időm írni...
De csak elég lenne az 1975-ös Trost könyvet aktualizálni! Nem kellene belemenni olyan dolgokba, hogy melyik bit mit csinál a DCC rendszerben, az első körben felesleges. Csak mondjuk olyanokra kellene kitérni, hogy egy 4*1,7m-es pályát nem elég betáplálni az egyik csonkavágány ütközőbakjánál. (Igen volt ilyen...)
Meg ki lehetne térni arra is, hogy ma már az analóg pályákon is egyre több elektronika kap helyet, és azokra figyelni kell, mert nem minden gyártó csinálja meg tisztességesen a tápfeszültség szűrését. Innen át lehetene evezni az analóg PWM hajtásra, és innen már csak egy ugrás a DCC dekóderek világa.
Egyébként mindegy, hogy trafós analóg, elektronikusan vezértelt analóg, vagy digitális egy terepasztal. Az alap az egy jól megépített pálya. Ahol nincsenek extrém emelkedők, nincs 360mm-es (TT-ben 310mm-es) sugarú ívekkel megcsinált emelőspirál a'la Märklin, az átmenet meg van csinálva rendesen, hogy ne szakadjon szét minden vonat, amikor emelkedőbe megy, legyen valami koncepciója a tervnek, stb, stb. Ez mind le van írva a Trost könyvben.
Lépséről lépésre haladna előre, fejezetenként, ahogy egy rendes tanterv. És máris kevesebb lenne a homály...

Aztán ezek eléggé szerényre vett figurával előbb-utóbb kikötnek vagy nálam, vagy egy másik szervizben. Onnan már lehet, hogy nem lesz olyan nagy a mellényük, vagy, ha egy kicsit is okosak, akkor figyelnek, és tudást szereznek.
Induljunk ki abból, hogy előbb-utóbb ez lesz, és nem teljesen lüke mindenki.

Tudod mennyi ilyen könyv van ? Csak nekem van vagy egy tucat ( igaz egyik sem magyarul). Sok börzén még fillérekért sem tudják eladni. A meghalt barátaim után is maradt vagy 100 kg könyv, ha valakit érdekel elviheti. De ha irod és uj lesz, akkor meg eladhatatlan a mai papirárak stb miatt.

És összesen sem érnek annyit, amit a Trost féle írás első lapja...

Ami nincs - vagyis én nem futottam még bele Trost óta - az az írás, ami nem szakembereknek készült, hanem a kezdő, laikus modellezőnek. Trost könyvét elolvasva olyan ember is megérti a modellvasút működésének alapjait, akinek semmi köze sincs sem a vasúthoz, sem a mechanikához, sem az elektromossághoz.

Igen, tudom. A világon a legnehezebb műfaj az ismeretterjesztés.

Sajnos olyan könyvek ma már nem születhetnek. Azota mint mindenben a modellvasutban is rengeteg uj dolog született azok áttekintése es feldolgozása már aligha lehetséges.A windowsra sem irt meg senki használhato könyvet, pedig sok milliárd van üzemben szerte a világban, de az infok jelentös részét csak piaci kofáktól tudod meg.

Ne hergelj, mert még megírom, aztán leshetsz!

Az én könyvem már lassan 10 éve megvan irva.

De valoszinü, hogy örökre igy is marad.

Nem, nem nálad sem más szervízbe nem fognak kikötni. Ezek az alakok összezárnak és egymás közt adják-veszik, illetve szervízelik a cuccaikat, és viszik egymást tévútra. Nem véletlenül vonult ki Lezli is az online térből.

A szakirodalom témához:
Ott van a Trost féle biblia, nekem is van belőle 3 példány is, interneten, antikváriumban könnyen fellelhető még sem olvassa el egyik sem.
Károlyi féle Vasútmodellezés szintén könnyen fellelhető, az alapok benne vannak, szintén zenész.
Helyes vágányon a TT vasúttal, német nyelven jelenleg is kapható. Vajon hányan ismerik?