Dr. Túrós András, a MÁV biztonsági igazgatója a kampányindító sajtótájékoztatón érdekes tényeket tud mindenféle szlájdok és pps-ek nélkül is előadni. Bár nem ezekkel a szavakkal mondja, a számokból és az információkból egy dolog jön át: a közlekedők egyre idiótábban viselkednek a vasúti átjárókban. A legmegdöbbentőbb tény az, hogy mind gyakoribb az olyan baleset, amelyben az áthaladó vonat negyedik-ötödik kocsiját találja el a jármű. Ehhez azért már nagyon máshol kell lenni lélekben.

Nemrégiben végeztek egy vizsgálatot is az átjárókban: 60–70 helyre mentek ki a rendőrök, állítólag jó nagy felhajtással, látványosan, fényvisszaverő mellényekkel. Ismerjük az autósok egymást figyelmeztető jelzéseit is, így még meglepőbb az eredmény: az autósok fele így is megszegte az előírásokat az átjáróban. Például azt a passzust, hogy fokozott óvatossággal kell megközelíteni az átjárót. A gyorshajtás is gyakori, holott az idei KRESZ-módosítás óta már 30 és 40 km/óra a limit – ennek eltörlése nem aratott osztatlan sikert a MÁV-nál. Az pedig szinte evidens, hogy a gyalogosok, biciklisek és motorosok nem veszik figyelembe a tilos jelzést.

Azt is meghallgathattuk a sajtótájékoztatón, hogy nincs pénz a félsorompókra és a modernebb biztosítóberendezésekre. Egy átjáró modernizálása több, mint 30 millió forint lenne – és körülbelül kétezer helyen lenne rá szükség, tessék összeszorozni. Jelenleg az is gondot jelent, hogy az úgynevezett rálátási háromszög meglegyen. Magyarán, a pálya nem belátható, a növényzet, az időközben odaépített épületek vagy más ok miatt. Túrós András szerint ez a vasúti átjárók minimum harmadában így van, ami drámai szám. Ám az elmúlt esős időszakokban annyi helyen nőttek meg a fák, amelyek a haladó vonatokat veszélyeztetik a belógó, letörő ágaikkal – most ezekre kell koncentrálniuk.

Egy autónak semmi esélye a vonattal szemben, ezt tudjuk. Azonban az ütközések egyre veszélyesebbek a vonatokra is – kevesebb a nehéz mozdony, több a könnyű, modern motorvonat. Egy ütközés során ezek könnyebben kisiklanak, és nem csupán az autóban ülők, hanem a vonat utasai is nagyobb valószínűséggel szenvednek sérüléseket. És végül ott az anyagi kár, a boruló menetrend, hogy az utóhatásokat soroljuk.

A statisztika kemény tudomány. Durván hangzik, de valószínű, hogy az idén még ötven baleset lesz az átjárókban és ezekben körülbelül húszan fognak meghalni. Feltéve, hogy nem lesz egy tömeges baleset, mondjuk egy busz és egy vonat találkozásával. A statisztikák szerint négy-öt évente fordul elő ilyen; legutóbb 2003-ban volt, harmincnál több halottal. Hadd ne folytassam a gondolatmenetet.

A MÁV és az OBB egy szerény demonstrációval is készült a kampányindítóra, hogy az embereknek legyen némi elképzelésük arról, mennyire képtelen megállni a vonat, hiába van bármi a sínen. Illetve arról, hogy milyenek egy személyautó esélyei, ha sietségből vagy figyelmetlenségből elé hajt. A vonatvezető hiába fékez, a fékút 5–800 méter vagy még több: az acél-acélon típusú súrlódás nem hasonlítható az aszfalt-gumiabroncséhoz, arról nem is beszélve, hogy egy vonat tömege simán elérheti a kétszáz tonnát. Ha egy autó kéttonnás, már azt mondjuk, nagyon nehéz.