A híd közepén, ha volt ilyen ív, az főként arra szolgált, hogy ott vezessék be a villamos áramot a meghajtó motor számára. Természetes az ilyesfajta áramellátás nem működik, ha a híd felett felsővezeték van. Az ilyen felsővezetékes (pókos) fordítokorongok főleg Ausztriában, Németországban, Svájcban és hazánkban terjedtek el. Például a szomszédos ČSD-nél (a még egy államot alkotó Csehszlovákia vasútjánál) majdnem ismeretlen volt az ilyen fordítókorong, és ott mindig kis dízelmozdonyokkal tologatták a villanymozdonyokat a fordítókorongra.

Sok esetben a meghajtó motor áramellátása alulról történt. Az utóbbi időkben 3 fázisú 400 V-os hálózatról, de a II. világháború előtt egyfázisú motorokkal, vízellenálláson keresztül történt az áramellátás. A 16,7 Hz-es vasutakon a mai napig ilyen motorokkal hajtják meg a hidat, hiszen ott nincs több fázis.

A tengerentúlon rengeteg érdekes konstrukció is született, így a vákuumfékes vasutakon hatalmas vákuumtartályok szolgáltak  energiaforrásként.