Sok hídon, a tengerentúlon, a mai napig a mozdonyok légsűrítőit használják energiaforrásként, azaz a mozdony felmegy a hidra, rákapcsolják a mozdony fékvezetékét és a sűrített levegővel hajtják meg a kis turbinát, majd azon keresztül a kerekeket.

Ennek a megoldásnak a legnagyobb hátránya, hogy ha nincs mozdony a hídon, csak kézzel lehet a hidat mozgatni, vagy itt is extra légtartályokat kell felszerelni, hogy legyen elég  energia a forgáshoz.

A háromtámaszú híd a kéttámaszútól abban különbözik, hogy itt a királycsap is részt vesz a teher hordásában. Ezek a hidak gyakran az eredetileg billenőszerkezetűek átalakításával készültek, azaz meghagyva az eredeti, nehéz hídtestet, azt kiegészítették a végeken 4, radiális kerékkel, amelyek mindig a körsínen futnak, így lehetővé vált a híd mechanikus forgatása is, ami a billenő szerkezetnél nem volt egyszerű, hiszen a híd csupán a királycsapon feküdt fel. (A meghajtást nem volt mihez csatlakoztatni.)