A korongok típusai

A fordítókorongok sehol a világon nem voltak igazán egységesek. Miután az élettartamuk jóval felülmúlta a gőzösökét, így több generációt is kiszolgáltak. Az évek során legfeljebb  a tervezett karbantartás alatt felújítottak ezt-azt rajtuk, leginkább a meghajtás lett - akár többször is - cserélve, modernizálva. Az alábbi képen látható egy fordítókorong elvi felépítése és a magyar szakirodalom szerinti besorolásuk:

A korongok fent említett 4 fő csoportba oszthatók.
A legegyszerűbb, de gépészetileg a legbonyolultabb, a billenő rendszerű korong. Ennél a korongnál a mozdony egész tömegét a királycsap hordozza, ezért annak, és a hídnak is igen komoly konstrukciónak kell lennie, hiszen akár 50-70 tonnás mozdonyokat is kell forgatni. Fontos tudni, hogy itt a híd szinte kizárólag a királycsapon forog, a híd szélein lévő kerekek (ha vannak) érdemben nem vesznek részt a teher alátámasztásában. Mindössze arra szolgálnak, hogy amikor a mozdony feljár a hídra, annak a széle meg legyen támasztva (ne süllyedjen le, és ne terhelje feleslegesen a királycsapot). A mozdonyt mindig úgy kell feljáratni a hídra, hogy a mozdony súlypontja a híd közepére essék, azaz akár csak egy mérlegen, a híd a csap körül billegjen. Az ilyen hidat aránylag könnyű forgatni, így kezdetben szinte kizárólag kézzel, rudakkal forgatták. Európában inkább a rövidebb hidak készültek ilyen kivitelben, hiszen nagyon nehezek voltak