A híd konstrukciójától függően ehhez még nagyon mély árkot is kellett építeni; a híd akár több mint 1,5 m magas volta miatt, vagy adott esetben egy felső hídkonstrukcióval  kellett az ilyen korongokat építeni. A tengerentúlon sok kisvasútnál fa hidakat készítettek, amikor a királycsap fölött egy nagy ívet építettek, és a mai, modern kábelhidakhoz hasonlóan, kötelekkel akasztották fel a híd vízszintes részét. Az ilyen hidaknak gyakran még árkot sem ástak, egyszerűen a terep felett forgatták a hidat. Ennek volt később egy modernebb, acélból  készült változata is, amelyből még ma is üzemben van, pl. a transzszibériai vonal fűtőházaiban. A legfőbb előnye, hogy nincs túl sok gond a gödörrel, annak víztelenitésével.

Íme néhány kép egy ilyen típusú fordítókorongról, fa és acél szekrényes hídtesttel: