Ennél vannak jobb módszerek! gondolhatnánk, de a modellvasúti vezérlésben még megállja a helyét, sőt aligha van jobb ennél.

 

Röviden: Ezzel a kapcsolással analóg feszültséget kapcsolunk a motorra, aminek így szélesebb határok között lehet szabályozni a sebességét, és egy egyszerű visszacsatoló áramkörrel stabilan tarthatjuk azt. (Tehát "hegyre" föl is hasonló sebességgel fog menni a szerelvény mint le)

 

Bővebben:

 

A sebességet egy feszöltségosztóként használt potméterrel, vagy fix ellenállásértékekkel változtathatjuk. Az osztóból nyert jelet egy feszültségerősítő tranzisztoron keresztül darlington tranzisztorpár erősíti fel, a motornak megfelelő áramerősségűre. A motorral sorosan kapcsolunk egy ellenállást(A rajzon RI), amelyen eső feszültség arányos a motor áramával, tehát terhelésével. Ezt a feszültséget a feszültségerősítő tranzisztorunkra vezetve magasabb kollektorfeszültséget kapunk ugyanakkora bemeneti feszültség mellett, vagyis a darlington tranzisztorpár még jobban kinyit, így tartva feszesen a mozdony sebességét. Ennél pontosabb vezérlést csak léptetőmotorral lehetne elérni, de ott már elkerülhetetlenek a digitális áramkörök.

 

A kapcsolás:

A potméterrel azt lehet beállítani, hogy 0 gáznál a motor valóban álljon. A 2 soros dióda is ebben játszik szerepet.

De persze hátránya mindennek van, így ennek az áramkörnek is. A hátramenetet kapcsolóval, vagy relével kell megoldanunk.

 

Ezt az áramkört még nem építettem meg, nem kizárt hogy nem működik rendesen!