Mint ismeretes már az ókorból, az emberiségnek kenyéren meg cirkuszon kívül főleg fegyverre van szüksége, hiszen így az igazság is mindjárt mérhető. Mellesleg, egy ilyen kis városkában a háziorvos csak havonta egyszer rendel, jelentős egzisztenciális kérdés a jól felfegyverzett, de amúgy képzetlen lakosság. Nemcsak a temetkezési vállalatnak, meg az ácsnak (és 10 fős famíliájának) ad rendszeres jövedelmet, hanem Guggenbacker úrnak és nejének, Nellinek sem kell panaszkodnia.

A kis és nagy hatlövetűek úgy fogynak, mint máshol a kenyér, és a világmegváltó optimistákkal telik a városka temetője. Nemrégen a Nellis Corp. bevezette a kis női hatlövetűek gyártását is, mert már ide is eljutott az emancipáció szele, és a gyengébb nem sem vette jó néven, hogy őket kihagyják az igazságosztásból. Hogy, az amúgy puritán településen ne kerüljenek konfliktusba a mennyeiekkel, először inkább elüldözték a földi helytartót, a papot, hiszen tevékenysége és direkt kapcsolata aligha volt összeegyeztethető a helyi igazságszolgáltatással meg természetesen Guggenbacker úr üzleti terveivel.

A szerencsétlen sheriff magára maradt a whiskeys üvegével, a népbíróval és a fogdaszolgával, aki jobb hely hiányában beköltözött az egyik cellába, ami még így is kényelmesebb volt, mint a bányatársaságtól kapott cabin, ahogy itt nagyvonalúan a 10 négyzetméteres házikókat nevezik. Ez magában foglalja a hálószobát, a konyhát, no meg a fürdőszobát képviselő lavórt is. Igaz, az óhazában, valahol a Kárpátok alján, még ennyire sem futotta, de hát ő sem azért jött az újvilágba, hogy ugyanúgy éljen, mint otthon. Így telnek itt a napok. Nappal, aki nem részeg, megpróbál dolgozni vagy a bányában, vagy az erdőben, vagy a fatelepen, mindenhol máshol ugyanis némi feltételekhez kötik a munkát. A vasutasoknak előképzést irt elő Mr. Ferkel, ami többnyire kimerül egy félnapos agymosásban, aminek a lényege az, hogy a vasutasoknak megmondják, hogy nem jó a sínekre állni, ha éppen arra megy a vonat. Még szerencse, hogy a FLRR mozdonyai nem éppen a gyorsaságukról híresek, így inkább a részegség tántorított néhány vasutast eddig a kerekek alá.

Miután Mr. Ferkel egy tisztességes vállalkozó, és igyekszik vasútját alárendelni az államok föderatív vasútfelügyeletének, minden ilyen esemény komoly kivizsgálás tényét képezi. Azt viszont sem Mr. Ferkel, sem a városka elöljárósága nem igen szereti, így igyekeznek az ilyen komoly munkára megbízhatóbb embereket szerezni. A mozdonyvezetőket amúgy is messziről hozzák, hiszen azok - igaz, csak helyi mércével mérve - de tisztességesen meg vannak fizetve, hiszen nem mást, mint valamelyik ócskavastelepen olcsón vett mozdonyt bíznak rájuk. Gyakran frissen a tengerentúlról jött, képzett mozdonyvezetők szolgálnak, akiknek a hatóság valahol az Ellis Islandon gondtalan jövőt ígért Lucky Hellben. Még jó, hogy Ellis Island több mint egy hétre van innen, így ama hivatalnok aránylag biztonságban érezheti magát.