Történetünk végén néhány szó a járművekről. A vasúton hemzsegnek a legkülönlegesebb járművek, amiket általában Mr. Ferkel valamelyik csődbe ment társaságtól olcsó pénzért vásárolt.

Az FLRR legkisebb gondja a járművek egységes festése és számozása, így azok azt viselik magukon, amit valahol korábban rájuk festettek.

Az egyetlen, a köz által üzemeltetett Galopping Goose, egy erősebb Ford autóból épített gyors-motorkocsi visel egységes festést és tisztességes számozást.

Sok mozdony majdnem tákolmány, amit Mr. Ferkel rámenős, de gyakran meg nem értett főgépésze, az ír McFosh az embereivel rakott össze MDC, Keystone és NWSL elemekből, kiegészítve házi gyártású berendezésekkel.

Sőt, attól sem hátráltak meg, ha valamelyik mozdony korábban keskeny nyomközű volt, egyszerűen új tengelyeket raktak alá, és már mehetett is a pályára. Miután a környéken a tűzoltó szertáron kívül csak a fa ég, így nyilvánvaló, hogy valamennyi mozdony fatüzelésű (már csak azért is, mert a szertárt nehéz lenne felrakni a mozdonyra tüzelőnek). A Ford motorkocsi amúgy is csak vendég itt, azzal nem igen törődnek. Mr. Ferkel szereti a vasútját (meg az egyik titkárnőt), így azokat rendszeresen látogatja. Hogy ez megfelelő luxus körülmények között történjen, építtetett egy kimustrált Pullman alvázra egy igazgatói luxuskocsit, finoman rugózott 2 tengellyel, szép bordó belső kárpitozással s még egy kályhának is jutott benne hely. E kocsit a vonat végére akasztva látogatja immár tekintélyes hálózatát, meg a titkárnőt. A hidat is meg kellett erősíteni, mert mostanában egyre nagyobb mozdonyokat lehetett csak venni, amik egyre nehezebbek is, és a konstrukció ingása már Mr. Ferkelnek is feltűnt (a titkárnő pedig hányingert kapott). A D&RG vasúttól nemrégen egy víztornyot is tudott venni, így megoldódott a mozdonyok vízellátása is. Korábban egy vizes kocsit kellett feltolni a felső vágányra vízvételezés céljából. Amióta a kovácsot elüldözték a városból, mert némi nézeteltérésbe került a sheriffel egy kártyaparti folyamán, a vasút két hetente egy kovácsműhellyel felszerelt kocsit hoz a városba, hogy kielégítse a felmerült igényeket patkóból, és más, elengedhetetlen kellékből.

Sőt, nemrégen egy német bevándorló elárulta Mr. Ferkelnek a neve jelentését is - ami nem más, mint hogy malac - Mr. Ferkelnek ez annyira megtetszett, hogy a malacot, mint szimbólumot felfestette a cége új cégtáblájára, és a helyi böllérrel egy malacot ki is tömetett. A kitömött malacot a víztorony melletti talapzatra állították, természetesen megfelelő ünnepség keretében és villanyvilágítás alatt. Erre a célra Edisontól rendelt egy szénszálas örökizzót, nehogy a malacka a sötétség leple alatt eltűnjön. E célból főmérnökének, McFosh-nak és családjának egy kacsalábon forgó cabint építtetett az emlékmű fölé, és a családtagok is alkalmazást nyertek az FLRR-nél amint malaccsőszök. Itt a történetünk vége, aki ezt nem hiszi az alkalomadtán látogassa meg a FLRR vasutat!