Itt most ne arra tessék gondolni, hogy a kezünkbe veszünk egy fényképezőgépet! Az a feladatunk, hogy a korábban elkészített film rajzolatát átvigyük a NYÁK lemezre! Ehhez egy megfelelően sík felület kell, amire egy üveglapot teszünk. Innen kezdve megint nem lehet túl nagy fény a helyiségben. Ugyanis a megszáradt, fotólakkos lemezt ki kell vennünk, és elhelyeznünk az üveglapon. A fotólakkos lemezre tesszük a filmet, de vigyázat: nehogy a tükörképét világítsuk majd meg! Tessék ellenőrizni, hogy a film a megfelelő felével legyen a lemezre téve! Ahhoz, hogy a rajzolat éles, szép kontúros maradjon, a filmet rá kell szorítanunk a lemezre, ezt legkényelmesebben egy másik üveglappal lehet megtenni. Az így előkészített „szendvics” fölé kb. 25-30 cm távolságra helyezzük el a kvarclámpát, hogy a fénye merőlegesen érje az üveggel leszorított, filmmel letakart lemezt. Vegyünk fel védőszemüveget, de még ezzel se nézzünk közvetlenül kvarclámpába, majd kapcsoljuk be a lámpát! A megvilágítási idő nagyjából 3-5 perc. Én az utóbbit javasolom, ha hideg a lámpa, akkor úgyis kell neki legalább egy perc, mire a rendes fényét eléri. A megvilágítás ideje alatt, ahol a kvarclámpa UV fénye az üvegen és a filmen át éri a lakkot, ott a lakk átalakul, és lúgban oldható lesz. Ahol a film fekete rajzolata az UV fényt kitakarja, ott nem, lúg- és saválló bevonatot képez. Ha letelt az 5 perc, akkor kapcsoljuk ki a kvarclámpát, de vigyázzunk, mert a lámpa forró, hagyjuk kihűlni! Az üveg és a film alól kivehetjük a NYÁK lemezt. Szórt fény - nem direkt napsütés, vagy lámpa! - felé tartva a film rajzolata sárgás elszíneződés formájában kivehető a zöldes felületen, míg a megvilágított rész enyhe lilás elszíneződést kap.