A vég

 

Majd 1963-ban jön a végjáték.

Szeptemberben egy hirdetés jelenik meg a HP-től, a következő szöveggel:

“ Képtelenek kielégíteni a vevőik igényeit, és egy ideig a motoros részegységek nem szállíthatók. Amennyiben valakinek lehetősége van a TT modellek gyártására és ehhez megvan a pénzügyi háttere is,  kéretik, hogy vegye fel a kapcsolatot a HP Products vállalattal.”

Ez a hirdetés még néhányszor megjelenik a szaklapokban, majd lassan eltűnnek a TT hirdetések. Christoph 1965-ben zár be.

Ennyi az amerikai TT majdnem 20 éves története.
1965 után volt még néhány fellángolás. John Harmon többször nekifutott a meglévő modellek utángyártásának, sőt a 80-as években rendszeresen hirdetett a Model Railroadban is. Egyes, nagy NMRA összejöveteleken saját standot is nyitott, bemutatva kincseit. Az eredmény elmaradt egészen 1991-ig, amikor a BTTB akkori tulajdonosa, Parizer úr nagyszabású reklámkampányba kezdett a Tengerentúlon. A képeken néhány amerikai mozdony és kocsi modellhű képe is megjelent, de úgy látszik az akkor már erősen gyengélkedő amerikai modellpiac nem talált helyet a régi-új méretre, így az 25 év után eltűnt az amerikai köztudatból.

Néhány elvetemült TT-s a Tengerentúlon nyitott egy fórumot  (http://www.ttnut.com/), ahol  megpróbálják feleleveníteni a kedvenc méretarányt. Ehhez most aránylag nagy az esély, hiszen rengeteg bevándorló talált új  hazára Észak-Amerikában, és sokan közülük az óhazában a TT-nek hódoltak. Így a TT board nagyon nemzetközivé vált, Ausztráliától  Vlagyivosztokig jelennek meg a tagok és népszerűsítik a hobbit és a méretarányt.

Néhány manapság felújíitott jármű:

 

Ezúton is köszönöm a TT Board támogatását, akik a képek jelentős részét önzetlenül a rendelkezésemre bocsátották.

A szöveg és az adatok a szerző saját forrásai alapján kerültek a cikkbe, köszönve több TT-Board-os támogatását, többek között: Bill Dixon, Kanada