Hát amint látom, nem volt valami sok hab rajta

Na erről beszélek én is! HA eladásra készítünk valamit, akkor tessék nagyon is igényesnek lenni! Nem szabad lebecsülni a Vásárlót (igen, így nagybetűvel!) egy cseppet sem!

Nagyon meleg volt, gyorsan párolgott....

... és inkább gyorsan beburkoltátok, nehogy felmelegedjen ((Zárójeles megjegyzés: ha mind a négyen kabátban voltatok, akkor mégsem lehetett odakinn olyan meleg ))

Bocsánat: én nem voltam ott

Így már érthető! Köszönöm Mester a segítséget!

Á dehogy! Lehetett kérni vékony habbal, így több jutott a nedűből. Jobban megérte, hisz ugyanannyiba került.

Néhány kép bizonyságul, hogy ez bizony elsősorban szakmai utazás volt.

Gabi fotózta 118-as vontatta szerelvény végén egy gyönyörű 03-as fityegett. Sebnitzben is készült egy közös kép. A csapat kiváló és a hangulat remek volt.

Borsig 12251; 1930.07.07. -én adták át a DRG részére.
1971.09.16. -án került a Drezdai Közlekedési Múzeumhoz.

És erre még egy gondolat: azt mondotta egykor a történet főszereplője, hogy mivel ő azért gyárt modelleket, mert kell a bevétel a sárga csekkekre, ezért fontos neki, hogy a kisebb pénzű gyűjtők is hozzájuthassanak az olcsóbb, ergo régebbi, korszerűtlen anyagokból megépített, alacsonyabb színvonalat képviselő modellekhez, ezért nem használ pl. gyári alkatrészeket, az új technológiák szerint készült anyagokat, stb. Meg különben is neki nincs arra ideje, hogy a gyártókkal levelezgessen és alkatrészeket rendelgessen. Pedig fontos beszállítója neki is pl. Pufi, akit mindenki ismer és én többször találkozom vele kint, mint itthon. És ő mindent be tud szerezni.
És ha korszerűbb anyagokból építkezne, akkor mennyivel drágább lenne a modell, amit nem vennének meg a kuncsaftjai. Így marad a csúnya, ferde ablakos, narancsbőrös és letraszetes változat is, míg lesz rá vevő.
Pedig az én világképemben egy kisszériás gyártó ha nem is a csúcsminőséget, de az unikális kínálatot, a hiánypótló fejlesztéseket, ergo a magasabb árakat testesíti meg.
De ez én vagyok.

Igen, ismerem az érvelést.
De, szerintem a ferde, nem egyforma ablakokat, meg a forgácsot a modell belsejében nem lehet megmagyarázni azzal, hogy drágák a gyári alkatrészek.

Ellenpélda: Hubert Feri is készített BTTB hajtás alapra modelleket, de ott nem volt soha narancsos a festés, ferdén, és hiányosan felkaparva a letraset, meg egyenes volt az ablak, és nem volt tele forgáccsal a modell belseje.

Ezen bejegyzésem folytatásaként akkor én is "elpesszentem" a biztonsági szelepemet:

Konkrétan ezzel kapcsolatban csak az oly sokszor emlegettet ló és a verebek közti örök érvényű összefüggést tudnám felhozni.
Személy szerint nem szeretem, ha bárki - akár igaza van, akár nincs - a másik fél minősítésével fejti ki véleményét.
Már csak azért is, mert bár ez a személyes konfliktus kettőtök között alakult ki, az említett viselkedés és az egész vasútmodellezésre kiterjedő probléma nem annak az egy emberkének az egyedi tulajdonsága, és nem tőle romlott meg a világ és a vasútmodellezés általános társadalmi megítélése.

Ez utóbbival kapcsolatban jutott eszembe az alábbi kis hasonlat: bizonyára minden magára igényes, tiszta látású, józan gondolkodású emberben ( ha még van ilyen ) kelt némi visszatetszést az, ha meglát egy étterem teraszán két huszonéves, százharminc kilós lányt leggingben, zsíros hajjal és rohadó fogakkal, akik épp arról diskurálnak, hogy a valódi szépség belülről fakad, és mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen...Miközben egyikük egy nagy adag hasábkrumplit tuszkol be a szájába két ujjal, másikuk egy kehelyből lapátolja magába az ötödik gombóc fagyiját.
Majd teljesen felvirágozván igazukon, az újságosnál megvesznek egy teljesen átlagos médiaszemetet, amiben mindez le is van írva riportalanyokkal alátámasztva. Mert a médiának ez az érdeke.
40 évesen már fájnak az ízületeik, elmennek orvoshoz, aki ahelyett, hogy leba...ná őket a disznó életmódjuk miatt, felír nekik gyógyszereket, mert neki abban van a pénz.
Ha esetleg lenne, aki jó szándékú kritikával illetné őket - aminek megfogadása hosszú távon a saját egészségüket védené - elkönyvelik, hogy egy bunkó, mert nem tud elfogadni másokat olyannak, amilyenek.
Inkább olyanok társaságát keresik, akik ugyanolyanok, mint ők maguk, és egymásnak bizonygatják, hogy mennyire is helyes az az út, amelyen ők járnak.

Gábor, biztosan emlékszel, hogy akkor az Indóházban megjelent cikked a terepasztalomról augusztusra lett ígérve. Azonban az augusztusi számban egy ma már közismert emberke terepasztala jelent meg. Csupa műanyag több ezer Euróért. Ha jól emlékszem ez volt a címe : " A tökéletes illúzió." Félreértés ne essék, tudom, hogy erről nem Te tehetsz, és ma is köszönöm, amit értem tettél!
Felfedezhető némi párhuzam a fenn említett hasonlat és eme eset között Uraim?

Azt kellene végre belátni, hogy a modellezés megítélését mi magunk határozzuk meg.
Ahogyan Virágh Úr is írta, az igényességre való törekvés az, ami minőséget szül. Igen, ehhez önkritika is kell, hogy akár egy kezdő akár egy vérprofi is képes legyen belevágni a szemetesbe azt, amin 20-30 órát dolgozott, de a végeredmény mégsem lett olyan, hogy azt felvállalja, mint igényes munkát.
A másik fele viszont a kívülről érkező kritikák fontossága.
No, ez a nehezebb feladat, mert ahhoz, hogy valaki reális véleményt alkothasson valamiről, saját magának kell egy egészséges önkritikájának lennie.
A legtöbb esetben viszont azt látom, ahogyan a Röfi klubban beszélgetnek egymással a lányok, hogy ki milyen zsírral keni a haját.
Ha már lett egy ilyen fogalom, hogy minőségi vasútmodellezés, akkor tenni is kell érte. Reális kritikával! És akik a kritika után is "megmaradnak", azoknak sok-sok segítséggel és türelemmel kell megmutatni, hogy milyen érzés az, amikor az emlékeidből, vágyaidból, érzéseidből megszületik a valóság. Kicsiben, igaz. De van. A "szépet teremtés" öröme.
Akik ilyen indíttatásból modelleznek, gyűjtetek, építenek, maketteznek, azok munkáin ez meg is látszik. Egyik maradandó élményem az, amikor Paksinuti hasonló szavakkal írta le az asztalomról alkotott véleményét.
Akik meg nem ezért, azoknak is meglátszik a munkáikon, a hozzászólásaikon, viselkedésükön.
Ha ez utóbbit reális kritika helyett örömujjongás, újságcikk, és ilyen "alkotásokból" rendezett kiállítások fogadják....

Csak néhány "mérce" az én szemszögemből:
- ha a Tillig Nohabját 45 ezerért ajnározzuk, nem is jár jobb. Nem minőségi modellezés.
- ha a Tillig a Nohabját 20 ezerért adja ilyen formában, majd még 20 ezerért Hubert Feri Nohabot készít belőle, akkor az minőségi modellezés
- ha megveszem a Herpa autót 5000,-ért, és a kerekei alá tett hatalmas ragasztótócsába nyomom a maga szűziességében, az nem minőségi modellezés
- ha egy BTTB IFA fel van pofozva ( csak például ahogyan én tettem ) kb. 500 forintért, az minőségi modellezés
- ha megveszek egy BTTB mozdonyt 10 Euróért gyári állapotában, még a zsír sincsen szétkenve benne, az minőségi modellezés
- ha megveszem a Roco M62-esét 55 ezerért, és ecsettel átpacsmagolom, meg ragasztok rá egy MÁV vizesmatricát, az nem minőségi modellezés
- ha megveszem a Tillig Es kocsiját, aminek anyagában színezett oldalfalán átvilágít a felkelő nap, az nem minőségi modellezés
- ha megveszem a BTTB Es kocsiját 500,- forintért, majd átfestem vagy átfestetem és matricáztatom, antikolom, az minőségi modellezés
- ha készítek ( készíttetek ) egy 100 négyzetméteres terepasztalt, teli pakolom gyári műanyag kacatokkal, csak mert ku..a sok pénzem van, az nem minőségi modellezés
- ha készítek egy 50 centis diorámát egy vágánnyal, mert emlék fűz hozzá, SZERETEM, és képes vagyok a vonóvezeték tartó oszlop tövébe még a tücsköt is odavarázsolni, az minőségi modellezés

Köszönöm mindenkinek a türelmét és figyelmét!

Mindenki iránti Tisztelettel : Balogh Laci

Kedves Laci!

Rájöttem, nem is a terepasztalodat irigylem. (Nem irigykedem) Hanem azt a bölcsességet és tisztánlátást ami a szavaidból ered, tetézve mindezt lényegre törő megfogalmazással.

Néhány gondolatot hozzáfűznék ehhez.
Maximálisan egyetértek veled! Azt viszont sajnos tudni kell, hogy nem minden ember ugyanolyan. Az a baj, hogy nem mindenkinek van olyan kötélidegzete és mérhetetlen türelme, mint neked, hogy azt a bizonyos tücsköt egyáltalán megcsinálja. Őszintén bevallom, nekem sincs türelmem hozzá. De én például hallgatok a jó szóra, és - ha nem is csinálok semmit - segítségnek veszem a kritikát. Ez én vagyok. Más nevében nem tudom ezt leírni, ezt mindenkinek magának kell tudnia, hogy mire képes. De a türelem ugye nagyon fontos. Vannak, akik összedobják 20 perc alatt az épület-kitet, miközben nem valami szép az eredmény. De valaki megelégszik ezzel az eredménnyel is. És akkor itt jön a neheze, hogy ha kritikát (hozzáértő, építő szándékút) kap az ember, akkor azt tudni kell annak is kezelni. Ha nem, akkor itt jönnek a bajok.
A minőségi modellezéshez is kell a türelem, de ezen felül kell még megfelelő mennyiségű szabadidő, és mivel (sajnos) mindenhol (!!) ez diktál, a pénzt sem felejthetjük el. Kézügyesség, leleményesség és kreativitás - ez a második pont, ha az előbb felsorolt 3 dologgal rendelkezünk. Ha ez is van, akkor jönnek a felszerelések, berendezések, festékek, alkatrészek, egyszóval az infrastruktúra.
Mint mindig, itt is megjegyzem, hogy az államat keresgélem, amikor a terepasztalodat látom, vagy amikor Hubert Feri, Lehocki Gabi és Jakó Attila műveit látom (és itt kérek bocsánatot a többi mestertől, akinek a modelljeit még vagy nem sikerült megnézni, vagy láttam, de nem ismerem az alkotót)

Az itt a baj, hogy mára olyan szintre emelkedett (vagy süllyedt) ez a vita, hogy egyértelműen személyekhez kötik azt, holott valóban egy jelenségről van szó, ami sajnos inkább két táborra vonatkozik, mintsem nevesített emberekre. Az persze a saját egyéni problémám, hogy nekem van akkora pofám, hogy a véleményemet nem rejtem véka alá, sőt mi több megadatott, hogy mindezt nyomtatásban és/vagy online módon közreadjam. Ha valakinek nem tetszik, megmondhatja a véleményét, vagy akár eldöntheti, hogy elolvassa az írást, vagy sem.
Nagyon sokan nem tudják, hogy ez az egész személyeskedés az ominózus reklám Tauruszokhoz vezethető vissza. Amikor Varga Zsolt a Papp Szabolcs által előállított matricás modellek védelmében ragadott billentyűt. Az egyértelmű tények (a Jakó modell szebb, olcsóbb még úgy is, hogy jogdíjas) ellenére nekik sikerült jól besértődni, minősíthetetlen hangvételű, névtelen levelekkel és írásokkal reagálni, majd az ésszerű megoldást felkínáló egyeztetést messziről elkerülve, tovább rugózni a sufni tuning és kuka műhelyek jelzőkkel takarózni. Aztán VZS fennhangon hirdette, hogy PSZ miattunk (Putz Attila és én) ment el az országból, mert hogy az "ilyenek" tönkreteszik a magyar modellezést.
Továbbra is hangsúlyozom, hogy csak arról fogalmaztam meg kritikát, amiért pénzt adtam. Ezt ki és hol tiltja? Amióta a modellezéssel foglalkozom, összesen három modellépítő cég/személy "támogatott" annyiban, hogy némi engedménnyel, vagy részelemek kedvezményes átadásával járult hozzá, hogy róluk írás, teszt jelenjen meg az akkor még sokkal jobb hírű Indóházban, vagy a saját felületeimen. Noha sosem kérték ezt a közreműködést, mégis érezték a jelentőségét. És vannak még páran, akikkel már egyeztetés alatt van egy jövőbeni cikk, vagy riportfilm. A szóban forgó úriemberekkel soha nem kerül szóba ilyesmi. De a másik oldalról is érdemes szót ejteni: az említett Tillig Nohab "ajnározása" elég sok, konkrét kritika megemlítésével készült. Míg ezeket a gyári modelleket javarészt térítésmentesen kapom meg a gyártótól, mégis ha valami nem tetszik, akkor azt leírom. Konkrétan, hogy a Nohab miért olyan, amilyen, már ezerszer beszéltünk. Csak azért, mert 50 éves konstrukciót frizíroznak mai technikákkal, nem tudják 20 ezerért adni. Ezen kár is tovább agyalni, ez van. Akinek kellett így a 007-es, az megvette. Akinek nem, az megrendelte az átalakítást Feritől. És van, aki mindkét megoldást választotta.
Sajnos a gyártóknál is működik a ló-veréb kölcsönhatás és amíg a "közel olyan" szintű modellekre is van érdeklődés, addig nem fog súlyos százezreket beleölni a fejlesztésbe, hogy szegecsszámlálói igényeket is kielégítsen.
Az ilyen váltások csakis egységes piaci kényszer hatására következhetnek be. De kérdem én, ugyan mely területen lehet egymás mellé állítani akár két embert is ebben az országban, vagy ezen a világon, hogy elérjük céljainkat? Sajnos elkeserítő a válasz. Mindig lesz olyan, akinek "jó az úgy", vagy aki nem meri kinyitni a száját egy egészséges és egységes kritika megfogalmazása érdekében. Nagyon sokan vannak, akik sunnyognak a háttérben, miközben azért lapogatják a hátamat, hogy igen, jól megmondtad, mennyire igazad van. Amíg csak egy-egy hangadó marad, addig egálban van a vita és a verseny. Így mindig is csak egy fanyalgó marad a kritikus, miközben a használt piacon sorra válnak meg a nagy gyűjtők a kritizált modellektől, mert van szebb és jobb.

Az alapgondolatnál maradva, az igényes vasútmodellezés definíciója nagyon széles halmazra igaz ám. Nyilván ki lehet emelni olyan szegmenseket, ahol markáns az eltérés igényes és igénytelen munka között, de én nem fogalmaznék ennyire sarkosan. El kell fogadnunk, hogy sokan vannak olyanok, akik szeretik a vasútmodellt, de egyszerűen nincs kézügyességük, viszont ezt egészséges önkritikával belátják és olyat kérnek meg rá, akinek van. De itt is nagyon széles a skála. Vannak olyan terepépítők, akik meg sem közelítik az általam igényesnek minősített szintet és vannak olyanok, akik ugyan messze túlhaladnak azon, de egy bérmunka és annak időkorlátai bizony hanyagságra, csúnyán kivitelezett részletekre késztetik az alkotót. Akkor most mondjuk meg a tutit, hogy hol a határ az igénytelenség és az igényesség között!
A részemről még mindig az igényesség oldala az, ha inkább nem rakom le a Herpa autót a terepre, mert nem találtam meg a jó, stabil és igényes rögzítési módot. Persze megtaláltam, mert inkább fúrok egy lukat a kocsi alvázába, ragasztok bele egy gombostűt és úgy szúrom bele az aljzatba és ragasztom abba a furatba, de technokol gubicsokat nem szívesen látnék a pálya mellett.

Egy kitérő, ami reakció az egyik gondolatodra: hogy miért a másik terepasztalos cikk jelent meg a tied helyett akkor. Sajnos épp az Indóház az, ami nagyon távol áll a tervezett, jól felépített médiumoktól. Megmondom, egyik sem az ebben az országban, ami ezzel a témával foglalkozik. (másfél lapról beszélek, de lassan a kettő fog kitenni egyet)
Sajnos akkor is és most is erős a H0-lobbi és van egy, amúgy jó fej kolléga, akinek a terepépítős terveiről nem sokat tudni, így ha valami születik, akkor azé a prioritás. Így történhetett a csúszás, de szerintem ez már történelem és úgy gondolom, hogy mindkettőtöknek megvan a maga népes rajongói tábora, akiknek érdemes vagy úgy, vagy az általad preferált módon építeni. Az ő stílusa inkább az előbb taglalt pénzes, ámde kevés kézügyességgel bíró megrendelőknek való. Ők a bolti, vagy katalógus fotókon látott állapotban szeretnék viszontlátni a modelltermékeket, annyira nem fogékonyak az egyéni kreativitásra.

És Laci, azt ne feledd, hogy te saját örömödre, az általad felállított mérce szerint alkotsz és ezt közzé teszed, ezáltal nagyon sok pozitív visszajelzést begyűjtve. Vannak, akiknek nem öröm már ez az alkotás, de olyan gyakorlatuk van, hogy általában jó, amit csinálnak. És van még megannyi kategória, amit nem érdemes újra és újra felsorolni.
A mérce listád alapján is borzasztó nehéz meghúzni a vonalat az igényes és az igénytelen munkák között, de az tényleg örök érvény, hogy a végeredmény kizárólag az alkotó igényességén múlik.
És ezen lehet vitázni, de nem sok értelme van.

Marci, nem igazán csípted el a gondolatmenet lényegét.
Annak viszont örülök, hogy tetszenek a munkáim, és köszönöm!

Elképzelhető. Bár én az ügyetlenebb, de kritikát "jól tűrő" modellezők védelmében írtam.
A terepasztalod meg egyszerűen fantasztikus. Néha el kell gondolkoznom a képen, hogy ez most terepasztal vagy pedig valóság 1:1-ben. És ez nem eltúlzott dícséret, hanem igazság

Egyről beszélünk.
A felhozott érvekben is teljesen igazad van, egyetértek.
Azok, akik terepasztalokat készítenek és készíttetnek, általában háttérben maradnak, a megrendelő és az elkészítője is. Ezekkel sincsen semmi bajom.

Amiben a gondok forrását látom, azt leírtam a belinkelt írásomban a kiállítások színvonalára vonatkozóan.

A modellezésben is ugyanaz a jelenség, mint ebben az épülő, sőt lassan elkészülő "Új Világ"-ban: a kurvákat régen elvitte a rendőr, most TV műsorokban mutogatják a tehetségüket, és színésznőnek nevezzük őket. A VV Köcsög meg milliókat keres azzal a három agysejtjével, miközben atomfizikusok halnak éhen a józsefvárosi bérlakásaikban.
A farok csóválja már a kutyát.

A gond az, hogy itt mi kb. 2500 ember ízlésvilágáról beszélünk, míg az "Új Világ" a maradék majd' tíz milliónak készülget.
Ha ez a pár ezer magyar vasútmodellező egyként gondolkodna bármilyen kérdésben, akkor is törpe minoritásban lenne a többség szellemiségével szemben.

De hogy visszatérjünk a saját műfajunkhoz.
Kíváncsiságból beszereztem egy új Karsei Gags kocsit a DR negyedik korszakos szín- és szövegvilágával.
Hmm-Hmm. A több, mint 35 eurós kicsike valóban szép, igényesen kivitelezett modell. Korszerű anyagok: fröccsöntött műanyag, maratott fémkorlátok, fém ütközők, kinematika, plusz apró felrakható fellépők, fékkerekek, stb.
Bízom benne, hogy ha most mégis leírom a negatív észrevételeimet, akkor a Karsei fejlesztői nem veszik fejemet és nem várják tőlem a fényévekkel jobb kivitelezést.
A boltban (Elriwa) a harmadik példány volt az, amit elhozhatónak ítéltem. Az elsőnél ferde volt a kocsiszekrény. Ennél is, de az még jobban. A másodiknál a végeken levő tetőkorlát volt össze-vissza görbülve. Az eladó fickó már többet hozott, hogy tudjak miből válogatni. Ez volt a kevésbé ferde, ámde hibátlan korlátos.
Egy 10500 ft-ra lefordított vételárú modell esetében azért illik a hibátlanságra törekedni.
Hát ez van...

Szerintem a csomagoláson bukoTT meg a modell...

Nem. Az semmivel sem rosszabb, mint a KRES csomagolás.

...meg én is.

A legnagyobb baj, hogy ez a jelenség nemcsak a vasutmodellezésre vonatkozik, hanem szinte minden más szakmára vagy tevékenységre. A hangot a tehetségtelen titánok adják a leginkább, mert a tehetségre, tapasztaltra egyelöre nincs igény, hacsak nem soruljuk ama hangadokat a tehetségesek közé. Ez nemcsak hazai jelenség - ez szerte a világban sajnos igy van.
Néhány éve nem hittem a szememnek amikor a meghüjült new yorkiak százai táboroztak 2 napig az egyik bolt elött várva a legujabb közismert ketyerü megjelenésére. Tiz évvel ezelött Budapesten is széttört a meghüjitetett tömeg egy elektromos áruházat. Ilyen emberekre van igény és erre van pénz.....

Uraim ez a "minőségi kontra gagyi" vasútmodellezés vita szerintem kezd túldimenzionált lenni. Igen szofisztikált verbális képességek csillogásának vagyunk tanúi, ugyanakkor a terjengős szövegből elvész a lényeg, a hozzászólásokat olvasva a végén már a fejemet feltámasztva sem tudom, miről is van szó. Az meg aztán tényleg nem ide való, amikor társadalomlélektani, netán társadalomkritikai elemek is jócskán felbukkannak.
Igen nagyra tartom a szép, jó minőségben épített modelleket - legyenek azok gyári-, vagy kisszériás műhelyekből valók, de nem tudom és nem akarom megszólni a kevésbé míves, kevésbé élethű gördülőket, vagy terepasztalokat sem. Nem tudok azonosulni azokkal, akik sikítófrászt kapnak ha a peronra kiállított állomásfőnök gomblyukában nem látják a kitűzött jelvényt pontos 1:120 méretben.
Van helye a nagyon élethű, az eredetire abszolút méret- és színhelyes modelleknek és a kevésbé pontos, talán inkább játszásra készített, olcsóbbaknak is. Mindenki döntse el, kedve és pénztárcája szerint melyik szegmensbe pozícionálja magát és nyugtassa meg a lelkét, ha ennél jobb, drágább, vagy éppen kevésbé sikerült modell is megtalálható a piacon. Főleg pedig ne kezdjen el trollkodni azokkal szemben, akik nem a maga választotta kategóriába tartoznak, legyenek azok építő, vagy gyűjtő modellező társak. A tárgyilagos, jobbító szándékú észrevételeket pedig a célszemély vagy megfogadja, vagy sem, de nincs értelme ilyen vissza- visszatérő ügyet csinálni belőle.
Tudok mutatni nektek neves műhelyben készült modellt (V43), ami nem válik építője dicsőségére, ettől függetlenül megbecsült tagja a gyűjteményemnek. De ugyanúgy modellező társamnak tartom azt a fiatalt, aki kevés zsebpénzéből megvesz egy viharvert BR-86-t, csinál egy dilikört szuper terepezés nélkül és nagy örömmel játszik rajta.

Kedves István,
Lehet, hogy a verbális elemek túlzottan is szofisztikáltra sikeredtek, de a magam részéről ezzel igyekeztem felülemelkedni az alpári megfogalmazáson, ami egyébként első slukkra a számra jön. Ha négy szóban és másfél mondatban próbáltam volna leírni a problémát, akkor abból egyrészt moderátori feddés és közfelháborodás lett volna, mert csak négybetűs szavakból állt volna.
De sajnos hiába bármilyen verbális zsonglőrködés, sajnos még a Te hozzászólásodból is azt szűröm le, mint sok másikból, hogy magát az alapgondolatot senkinek nem sikerült megértenie.
A legnagyobb baj, hogy a leírt szövegből mindenki azt ért, amit akar.
Ezzel szemben a számomra legértékesebb megtapasztalás az volt, amikor a modulos klubszobánkban fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, amikor is az egyik, nagyon kedves klubtársunk segített a másik nagyon kedves klubtársunknak, miközben ehhez hasonló szavak hangzottak el: "cseszd meg, ha ezt nem csinálod meg jól, akkor szar lesz az egész!" A feddően kemény, ámde segítően nevelő hangnemet nem lehet itt visszaadni, de az biztos, hogy a szituáció építő jellegű volt és semmi köze nem volt egyfajta trollkodáshoz, vagy becsmérlő kritikához. És ezek után a "megszidott" klubtárs annyit mondott, hogy mennyire igaza volt a másiknak, azért jó itt együtt dolgozni, mert míg otthon egyedül alkot és olyan lesz a munka, amilyen, addig a klubban megvan a kontroll és a segítő kritika, ami aztán valóban fizikális együttműködésbe torkollik.
És bárki, bármit mond, akármennyire is PC a jelenség kapcsán, nekem az a mottóm, hogy pontosan ugyanannyi idő valamit JÓL megcsinálni, mint ROSSZUL.

Sok mindenben igazad van, söt sokan követik is ezt a tendenciát és egyszerüen csak magukban minösitik ezt vagy amaz modellt. Ezt teszik már a szaklapok is (szerte a világban), mert az elégedett modellezö a célközönség, és ki a franc törödik azzal, hogy az illetö 424-s mozdonyának csak 3 tengelye van, vagy a Nohabnak 6 stb., és ezeket az embereket senki sem akarja sértegetni, hogy milyen hülyeséget csináltak. Legyen ez az ö dolguk, ha örömet ad nekik a modell.
Ha valaki boldog ezzel, legyen, szerintem senkinek nincs joga ezért felszolalni.
Ha meg valaki áruba adja az ilyen elfuserált mozdonyt/modellt és vevöt is talál rá, szintén ez a kettejük magánügye.
( valamilyen nagy ész mondta anno, hogy "mindenkinek alkotmányos joga baleknak lenni")

Mi iTT egyet tehetünk!
Elvégezzük a magunk dolgát, a lehető legjobb tudásunk szerint.
Esetleg a tévutakra felhívhatjuk a figyelmet.

(Tessék mondani! Most akkor én igénytelen vagyok, amiért tetszik a Tillig bevallottan freelance, "Rheingold" festésű BR103-asa? )

Kegyed is félreérti az alapkérdést. Hiába vihog ott a szmájli...
Az a gond, hogy tényleg csak töredéket sikerül leszűrni az egészből, majd a különböző reakciók, amik csak egy-egy részletet pécéznek ki, tovább torzítják az eredeti gondolatot.

Megpróbálom akkor verbális sallang és egyebek nélkül tisztázni:
A szar, ronda, gagyi, ferdeablakos, narancsbőrős, ökörhugyozás feliratozású modelleket pénzért adni, az az igénytelen modellezés. Aki ezek alapján állítja fel a mércét, az magára vessen, amúgy pedig el kell fogadni, hogy a vasútmodellezés egy költséges hobbi. Szarból várat építeni egyre nehezebb. Illetve lehet tájékozódni a világban, hogy esetleg hol érhető el szebb, jobb, ad abszurdum, igényesebb modell... Illetve a készítő részéről el lehet fogadni a segítő szándékot, a jobbító ötleteket, eszközöket, ami nagyon sok esetben egyáltalán nem kerül pénzbe.
A méregdrágán megvásárolt, műanyag hatású kiegészítőkből megépített terepasztal nem igénytelen, csupán egy másfajta gondolkodás. Mint ahogy a tejfölös pohárból kifaragott Csepel teherautó sem az. De a freelance modellek pozitív fogadtatása sem igénytelenség. (nekem is tetszik amúgy)
Az egyéni alkotások sem igénytelenek, mert csak és kizárólag az alkotójuk mentalitását, kézügyességét, kreativitását bizonyítják. Ha éppenséggel mindezekkel mégis elmarad egy szint alatt, azt úgyis látni, nem kellenek hozzá szofisztikált körmondatok. De amúgy is tök mindegy, mert az alkotó nem kínálja pénzért a művét, nem hangoztatja, hogy az profi mestermunka.

De való igaz, hogy nincs értelme tovább folytatni ezt a vonalat, mert felesleges.

Persze, hogy félreértem, biztos ezért írtam meg a 44212. számú hozzászólást is...

Erre gondolsz?

Jééé! Megcsinálták M1:1-ben is?
Egyébként igen, de hiába is tetszik kimarad! Szigorúan DR Ep. III.

Csak vigyázz Mester, mert már van magyar zárlámpás Nohab is!!!

Részben erre céloztam (#44158) hozzászólásommal.

Szerintem mi, itt fórumozók, sokszorosan megértettük mindenki üzenetét.
És mindenképpen támogatnám, ha ITT nem kerülne sor a továbbiakban olyan (hosszú vagy rövid) személyeskedésekre, amik a régi fórum ellehetetlenítésével jártak. Függetlenül a szándéktól és az igazságtartalomtól.

A mindannyiunk örömére készülő modellek, asztalok bemutatását, megvitatását szívesen követem és szívesen olvasok róluk építő jellegű kritikákat.

Üdv

SAetta

Kedves Modellezőtársak!

Napok óta olvasom a vitát a minőségi modellezésről, néha nem értettem minden részletet, néha egyetértettem, néha nem.
Viszont teljes mértékben egyetértek lakasi kolléga hozzászólásával. Én kb. másfél éve tartozom ide, és valószínűleg sosem fogom a legjobbak szintjét elérni. Kreativitásban, kézügyességben, és a nagy vasút ismeretében sem.
Ám ez nem riaszt el, és azt tapasztaltam, hogy mindenki, aki nálam nagyobb tudással rendelkezik, szívesen osztja meg ismereteit, sok-sok segítő szándékot tapasztaltam.
Nyilvánvaló, hogy törekedni kell a tőlünk telhető legjobb minőségre, és a legjobbak húzóerőt képviselnek, hogy próbáljunk fejlődni, és legalább a nyomukba érni. Mindazon által saját magunknak kell rájönni, hogy nekünk milyen megoldások a megfelelőek az építés során.
Én soha sem fogom kiállításra vinni az asztalom, még a rajzát se teszem közzé, mert biztos sok a hiba benne, és nem törekeszem az élethűségre. Mindenki úgy szórja szét az anyagi javait, ahogy jónak látja, nyilván, ha valaki pénzért állít elő terméket, az más kategória, ott kellenek a minőségi követelmények, az esztétika.
A lényeg az lenne, hogy jól érezzük magunkat kedvenc időtöltésünk művelése közben, és ha összejövünk, akkor egymás társaságában is. Nekem eddig pozitív élményeim voltak, bár lehet, szerencsém is volt.

Üdv,
Spike

Kedves András,
Nagyon jól összefoglaltad a lényeget és a kulcsgondolat sem hiányzott belőle. Köszönöm, hogy nekem is segítesz tisztán látni!
Csak így tovább és sok erőt, kitartást kívánok a saját álmaid megvalósításához.
G.

Itt is megosztom, mert nekem tetszik (és nem freelance)
Ezért a kis, közel egy négyzet mm tamponnyomat miatt kerül pár ezerrel többe a Metransos James Bond mozdony, mint különkiadás.

Na végre, már úgy vártam, hogy modellezésről is szó essen....

Röviden és velősen ennyi a lényeg.
A korábbi polemizálást - már csak az utókor okulása érdekében is - meghagyom, ha netán valakit később érdekelne. Ugyan nem szorosan tartozik a témához, de tanulságos.
Viszont most már én is azt kérem, hogy fejeződjék be, mindenki vonja le a maga számára szükséges tapasztalatokat és konzekvenciákat, és folytatódjék a téma eredeti medrében.
Köszönöm.

Maximálisan egyetértek és elnézést kérek mindenkitől, hogy részese voltam az elrugaszkodásnak. Lezli barátom szavaival élve nekem is iTT sikerült kiereszteni a szelepet, tudva azt, hogy igazán azok nem olvassák, akiknek szól ez a polemizálás.
Ilyen, amikor az embert egyszerre érik a hazai, illetve a külföldi benyomások és annyi minden kavarog a fejében. Hozzáteszem, hogy a bezzegként emlegetett német honban is akad bőven sallang, de tényleg igyekezzünk mindenben a jót, a szépet meglátni.
Még egyszer bocsánatot kérek.

Tisztelt Kollégák!

A Jordan cég szóróanyagjai statikusak és az én szórómmal van baj, vagy ezek a termékek nem alkalmasak az ilyen fajta felhordásra?
A fiók mélyén találtam, gondoltam egy próbát megér.
Előre is köszönöm!

Kacsa

JÓ kérdés... Sajnos nem tudom, én csak a kavicságynak valót használtam tőlük. Másik fajtával megy a sztatikus szóród?

Dörzsölj meg egy müanyag fésüt és közelitsd a szoroanyaghoz. Ha mozgást látsz akkor jo, mert akkor reagál a sztatikus elektromosságra.

Érdekes, én a 007-et vettem olcsóbban
Elismerem, nem a legjobb kép, de hát csak ilyen volt...

SAetta

Az elmúlt heti klubtalálkozón bemutatott V36 gyűjteményem eladósorba került, részletek az Apró oldalon. Az egész gyűjtemény így egyben talán akkor volt látható, illetve az alábbi fotókon. Örülnék neki, ha gyűjtő venné meg, különben egyenként kerül kiárusításra. A licitálós oldalra is feltettem.

12 fok, modulra...

Szépek. Ki épít ekkora állomást?

Ennyi angol láttán felmerül bennem a kérdés, hogy csak nem Fradit építi meg valaki?