ITT van egy rövidke videó róla.....

Kérésre két hozzászólás módosítva/törölve.

Kösz

Jvnd!

Az L6203 és az L298n között mi a lényegi különbség? Mert ahogy néztem a rajzokat igazából az is egy "végfok" és kb ugyan azt tudják (2A)

Etwg:
Nagyjából értem amit írsz és próbálom megfogadni. Előástam egy áramkorlátos tápmodulomat ami lekorlátoz 1,5A-nél és beállítható pontosan a fesz. (16V bemenőnél 12V kimenő) Működik és valóban korlátoz is - de azt nem tudom, hogy a hurokmodul és az esetleges váltókon való átmenéskori zárlathoz mit fog szólni - ahogy tudom kipróbálom.(nem tudom milyen gyorsan reagál-lehet, hogy túl gyors) Van rajta visszajelző ha túllépi az átmenő áram a beállítottat - tehát a zárlat idejét lehetne mérni (opto kapu a led-re, onnan jel az arduino-nak)
A külön táp akkor marad, hogy a vezérlés ne mászhasson el. Még kísérletezem...

A pálya DCC áramellátását azért kell különválasztani a belső vezérlés tápellátásától, hogy a pályán fellépő - kiírom, bocs! - hülyeség miatt csak a pályát tápláló áramot kapcsoljuk le, ne a teljes vezérlést! Ugyanis, ha az is leáll, akkor hogy kapcsolod vissza, és mit? Itt a parancsokat is vissza kell(ene) állítani. Ez nem egy hálózati kismegszakító, vagy olvadó biztosíték.

Ok, ez világos is. Az áramkorlát túllépésének figyelése is ok - csak még azt nem tudom, ez mennyire lehet gyors / lassú, hogy a hurok miatt fellépő "üzemszerű zárlat" kezelhető legyen. Délután kísérlet következik, azután kiderül merre tovább...

Na, a pozitívum, hogy remekül működik a vezérlés mobiltelefonról bluetooth-on keresztül!
Nagyon sci-fi lett így az "asztal" vezérlése: táblagép a váltókhoz, lámpákhoz, telefon a mozdonyok vezérlésére.

A pillanatnyi zárlatokat is még elég jól tolerálja a rendszer, egy pillanatra felvillan a táp "zárlat" ledje egy-egy váltónál, de megy tovább gond nélkül. (kivéve ott ahol valóban zárlat lép fel...)

A hurok viszont megbolondult... Ahogy betettem ezt a vezérlőt a hurokmodul reléje folyamatosan ki-bekapcsolgatott vonat nélkül is (kicsit gyorsabban mint egy másodperc, de hangra tisztára mint öreganyám régi vekkere)
Állítottam a rajta lévő potin, elhalgatott - viszont nem is vált amikor a mozdony a hurok szakaszhatárához ér, egyszerűen zárlat és kész...

Mitől lehet a hurokmodulnál ez a "tikk-takk"?

Öhöm. A Trainmodules céget kell kérdezni, tőlük vettem

Rajta leszek én is nemsokára a témán (röpke hónapok kérdése)- hurok/delta - ami teljesen rövidzármentesen dolgozik - amolyan diginewl-féle működik, de másnak nem ajánljuk megoldás lesz

Az eredeti kérdés: a tikk-takk onnan jön, hogy te "lövöd" be a hurokmodulnak az érzékenységi küszöböt. Azaz egy picit alá kell tekerni, hogy éppen elhallgasson.
A folyamatos lassú tikk-takk onnan jöhet, hogy valami miatt a sínben ingadozik a feszültség, ezt jelzi neked ki a hurokmodul. Tehát valaki berángatja néha a sínfeszt.

Jééé, tényleg, Tőled származik (illetve származódott át)
A Multimaus vezérlőjével működött gond nélkül. Pedig az is 14V váltóáramot táplált a sínbe, igaz az 2A-t tudott leadni max (elvileg) Most is 14V váltó megy a sínbe, 1,5A-re beállított max árammal. Erre vagy tik-tak órává változott vagy mintha ott se lenne - nincs tik-tak de működés se
Azt még értem, hogy mondjuk 2-A környékén akarna kapcsolni és a 1,5 kevés neki, de akkor mire ez a kattogás...? Legalább már a gyártóját tudom, próbálok a neten utánanézni...
Közben olvastam a kiegészítésedet: Ok, nagyjából értem, valami miatt ingadozik a fesz...

Valami bele van még kötve a hurokvágányba, és/vagy nincs rendesen elszigetelve a két sínszál a hurok mindkét végén.

Ez másképp működik, mint a JVND-féle! (az nagyobb/jobb/okosabb)
Van egy érzékenység poti, amivel rá kell hangolni az aktuális dcc sínfeszre a modult, hogy gyors legyen...

Csak akkor kattog, ha túlérzékeny, vagy, ha....
várjatok!
Nekem is volt vele ilyen "bajom" - mert vékonyak a vezetékeim az "asztalon".

Szóval akkor kezdett el óraműként működni/szépen lassan tikk/takkolni, ha a hurokban volt egy nagy fogyasztó, ami levitte a hurokban levő sínfeszt a külső dcc alá (!) a vékony sínbetáp vezetékek miatt nálam ez könnyen megtörtént.

Szóval egyrészt lehet, hogy a vezetékek túl vékonyak? De akkor miért működött Multimaus-al és miért nem működik most?

A másik amin törpöltem azóta: ha már amúgy van egy zárlatjelző ledem, akkor azt leválasztva és felerősítve az is hajthatná a relét ami átkapcsolja a hurokban lévő polaritást... (nem?)

Szia. Az L6203 4A-tud maximumban, valamint ebben a sorozatban FET-ek vannak, tranzisztorok helyett. Nézd meg az időzítési adatokat, a 298-nál us nagyságrendben van, míg a 620..-nál ns. Ez elég nagy különbség a kimenő jelre nézve. Szóval a mi céljainkra a 62-es sorozat jobban megfelel. Nem véletlenül használják a boosterekben ezeket az IC-ket. Röviden ennyit.

Nem, nálad nem a vezetékek vékonyak.
A hurokmodul azt jelzi, hogy valahol a végfok nem stabil.

Vagy azt jelzi, hogy a 12V-os DCC sínfesz kevés a modulnak, és a lecsökkent belső tápja miatt nem tudja mit csináljon...


Még valami!
Most olvastam végig az összes idevágó hozzászólást. Az időzítés, amiről jvnd barátom írt, az kulcskérdés DCC-ben. Évekkel ezelőtt kísérleteztünk egy kisebb motorvezérlővel, az L272-vel, az egy precíziós műveleti erősítőkből összerakott, 1A-es híd. Működik, csak a DCC sínjel fel, és lefutása kicsit nagyon lankásra sikeredik vele. Magyarul, nem négyszög a DCC sínjel alakja, hanem trapéz. (Mellesleg ugyanez a baja az általam eddig látott összes Uhlenbrock cuccnak is.)

Tiszteletem!
Kicsit felkavarom az állóvizet
Elkészültem egy sokkal egyszerűbben telepíthető fénykapuval. Itt az SMD cuccok egy-egy nyákon vannak, az van a talpfára ragasztva. Így könnyű a telepítés.
A megnövekedett fényrés mégsem okoz problémát. Az eredetileg 12Kohm-os ellenállást kellett 24kOhm-ra cserélni, és vaksötétben, vagy egy 30W-os halogénlámla fényzavarásában is egyértelműen kattogtatja a relét - azaz megbízhatóan működik. Az infraled 10mA-es fogyasztás mellett stabil fényt ad.

DCC. Ugyanez a kapcsolás működik s88-visszajelentőre kötve is. Itt GND-re kell lehúzni az s88-bemeneti pontját.
Van egy bibi, amit az s88 zavarszűrésében olvastam valahol: ha túl rövid a jel, nem adja tovább. Ha gyorsan megy át a kerék a fénykapun nem ad jelet tovább a programok felé (pl.: TC).
Kipróbáltam relével is, ugyanez a helyzet, azaz nem a GND-re "lehúzással" van a gond.

Valami "jelhosszabbító" kellene. Gondoltam itt egy rc-körre (kondenzátorra), de nincs ötletem, hogyan kössem be a kondit a bc182 kollektorára. Az is jó megoldás, ha a relét tudom hosszabban "meghúzatni", mert ide egy egyszerű egyáramkörös relé is jó (200Ft). A lényeg, hogy a rövid triggert, valahogy megnöveljem.
Ebben kérném a segítséget, ha van ötlet!
(PIC, bonyolut IC kapcsolás, modulált jel, FET, és arundino kizárt

Próbáld meg 555-el hosszabbítani.
555 időzítő

Ejj, erre én is gondoltam - sőt meg is tudnám oldani, de az sok alakatrész...
valami még egyszerűbb (kondi+dióda, a vezérelt ágba).

Valamilyen monostabil multivibrátorral lehet egyszerűen megoldani. Jvnd fórumtársnak igaza van, egy 555-el lehet legegyszerűbben megoldani. Itt is egy példa erre:Bővebben: Link

Itt a vége.
Mondom egyszerűbb megoldást!

Az s88 bemenete, és a bc182 közös pontjára tettem egy 22mikroF-os (ez volt a legkisebb kondim kéznél) kondenzátor negatív oldalát. A másik pólusa az S88 +5V-ra ment a kondenzátornak.

Ezzel egyidőben levettem a 12Kohmos ellenállást 6kOhm-ra, így már lett töltőáram is.
Viszont az infraledet kicsit meg kellett tuszkolnom, hogy jobban világítson, annak 13mA kell a biztos működéshez (20mA-ig lehet őket nyüstölni)

Így már érzékel egy sebesvonatot is ugyanez a fénykapu...


Így lehetséges hurokmodulokat működtetni rövidzár áram nélkül, vagy az állomáson nagyon pontosan megállítani/érzékelni szerelvényeket.

Na itt most megint elcsendesedek néhány hónapra.

Nem okoz gondot a sínszál hiánya?? Nem döccen a vonat?

Ez egy tesztsín.
Ma vágtam egy miniflexkoronggal egy sokkal keskenyebb rést, azon egyáltalán nem döccen.

Még egy kérdés S88-al kapcsolatban.
A képen látható Zsolesz visszajelentő modulja, de megfelelő helyre kötve az összes foglaltságérzékelő modulba (JVND/digitools) beköthető ez a fénykapu.

Az a kérdésem, hogy ne az S88 busz tápját vigyem el, a központot meghajtó tápegységről vett táp nullája, és az s88 nullája közös?
Így arról tápról tudnám hajtani a fénykapukat.

Mondjuk én a kondit egyszerűen a bc182 CE közé kötöttem volna.Esetleg az emitter és a föld közé tennék egy diódát. ( S88 nem tudom mit lép rá, de jelfogó használata esetén szerintem stabilabb lesz.) Így lehet a bázis test közötti kondenzátorral is lehetne próbálkozni.

Igy igaz! Csináld meg! Csak aztán ne felejts el váltót állitani azalatt, mig a vonat a szakaszolt hurkon van! Különben balhé lesz.
Lényeg: ezt az egyszerű modul és a Littfinski(és az enyém is) automatikusan teszi.

Hurrá! Gondolatok, ha találkoznak.
A plusz dolgok, amit a hozzászólásomban emlitettem: a modulomban van kimenet arra a célra, hogy automatikusan kapcsolhassa maga előtt a váltót(persze akkor a váltó-dekódernek -- szintén saját tervezésű-- ezt fogadnia kell), továbbá tartalmaz egy hurok-foglaltság-jelző kimenetet is.

Vezérelni lehet sok irányból. egyik megközelítés, ha a kijelölt szakaszra ér polaritást fordít (esetleg rövidzár árán) majd váltót állít. Egy másik megközelítés, a váltót elhagyta, következő szakasz foglalt, lehet váltani ha kell, ezután polaritást váltani (a váltó állásától függően) . Lehet még a Littfinski-hez hasonló szakaszokat elhelyezni a hurokban erre lépve a váltót átállítani, ha kell, és a váltónak megfelelően polaritást váltani mindenféle összehasonlítás/polaritásérzékelés nélkül. Ez csak koncepció kérdése. Ha a váltóval vezérelt a polaritásváltás, akkor semmikép sincs rövidzár, bármikor bármerre távozik a szerelvény. A többi megoldásról ez nem biztos hogy elmondható. Az hogy ki milyen koncepció szerint építi a pályát már csak ízlés kérdése. nem érzem lehetetlennek egyik automatizálását sem.

Hali!
Köszönöm!

Meg fogom csinálni - komoly - de évekbe fog ez még telni. Az elv megvan, a váltót a TC fogja állítgatni, így a polaritással/váltóállítással sem lesz gond.

*****
A fénykaput még finomítottam - egyik nap felteszem ide az ellenállás értékeket (betáp fesztől függ), meg a pontos telepítési kritériumokat. Így mindenki építhet magának -ha akar - akár 2,5, 2,05-sínre, és rp25-s kerekkel is jól működő fénykaput.

És ezt is mind NEKTEK köszönhetem itt!!!!

Kedves Kolléga!
Hozzá lehetne-e jutni ehhez a H-hidas kapcsoláshoz? Nagyon kiváncsi vagyok a megoldásra, azon belül főként az alkatrészekre. Vajjon hogyan tudták megoldani a VÁLTAKOZÓ feszültségű hidkapcsolást relé nélkül?! Mert pl. az egytokos teljes vagy fél hidakban ott vannak a védő(szabadonfutó?) diódák, és azok kereszbe tesznek a váltófeszültségű alkalmazásnak. És mindhárom relét hiddal váltották ki?
Nagyon hálás lennék bővebb infóért.

Kapcsolási rajzhoz én nem férek hozzá. A következőket csinálja: "visszafejti" a sínjelből a DCC vezérlést, és figyeli a "polaritást" a két "zsilip szakaszon". Ezzel a két információval egy logikai áramkörök keresztül kapcsolgatja a hurokba menő kimenet H-hídját. Gyakorlatilag egyfajta boosterként működik.

A feladattal kell pontosan tisztában lenni. Már eléggé megrágtuk a kérdést és a különbséget az analog meg a digitális hurok között.
Amig analogban a hurkon kivül kell a polaritást kezelni (hogy a vonat ugyanazon a pályán ellenkezö irányba menjen) addig a digitális pályán csakis a váltonál a sinek polaritására kell figyelni, hogy ne okozzon rövidzárt. Igy a DCC-ben egyszerübb a vonat alatt felcserélni a sinek polaritásást, amihez elegendö, egy H hidba rakni a sineket és a hidat megfelelö pillanatban ( amikor a vonat minden kocsija a kezelt szakaszon van - erre kell a 2 ellenörzö szakasz) vezérelve megváltoztatni a sinek polaritását. Ezzel elhárul a rövidzár veszélye mig a digitális vonatok iránya marad az eredeti ( azzal nem kell foglalkozni).
Azaz eleve nem a "váltakozo feszültségü hidkapcsolásrol" van szo, hanem kizárolag a sinek polaritásáról, amik a rövidzárt okoznák. Rajtuk a változo feszültség változása (polaritása) lényegtelen.

Megprobáltam itt az ujjammal megrajzolni az elvet. A hid ( csak igy megosztva sikerült felrajzolnom. A 4 tranyo 1 hidat alkot) csakis a sinek megfelelö kapcsolásával foglalkozik. Azaz a hurkon belüli sinek mikor vannak a piros mag a kék sinhez rendelve. Hogy magukban a sinekben milyen áram folyik ez itt másodlagos szempont. ( az az also kocka egy invertor akar lenni ).

Ha a modul megkapja a rendes tápot is, és a sínből csak a vezérléshez szükséges jeleket szedi, némileg egyszerűsödik a helyzet. bár a szakaszhatáron nem tudom mit szól a két vezérlés összekötésre, még ha azonos polaritásból indulnak is. A következő próba adott számomra, két azonos felépítésű híd azonos vezérléssel mennyire cserélgethetők benne az oldalak. Ha igen, akkor több szakaszhoz egy egy kisebb boostert alkalmaznék, a fázisváltást meg egyszerűen csak a hídvezérlőjel invertálásával oldanám meg. kérdéses számomra a boosterenkénti áramkorlát hogyan viselkedik szakaszhatárokon, esetleg összezárt szakaszokon lévő rövidzáron.
Ha a sínjélből kellene előállítani az invertált sínjelet, lehet tranzisztorok helyett triakokat alkalmaznék. A tranzisztorok furcsa dolgokat produkálnak fordított polaritásra 7-8V felett. A védő diódák szerintem elhagyhatók, mert első körben benne vannak a mozdonyban, vagy ha nem, a híd elemei közül 2 mindíg zár, tehát a túlfeszültséget a booster felé tovább engedi, rajta nem jelentkezik, hiszen elméletileg rövidzár.Ami kérdéses még, bármilyen kapcsolóelemet használsz maradékfeszültség mindenképpen lesz ( talán fetek kivételével) , ami a szakaszhatáron lévő mozdony esetén kérdéses miként viselkedik.

A tranyok rajza teljesen szimbolikus ( ezért nem foglalkoztam a BCE jelöléssel sem). Természetesen FETet használnék. A külön booster nem egészen jo megoldásnak tünik, mert az általában független a sinek polaritásátol, igy még jobban összegubancolná a dolgot. ( persze egyszer ha kibogozod akkor már müködhet).
Ezért tartom jobbnak, ha a hurokhid ( nevezzük igy azt a 4 elemet) a külsö sinekröl kapja a delejt, igy hibát nem okozhat, csak az átkapcsolás idözitésére kell figyelni illetve kellenek a skiccen hiányzo védöszakaszok, amik kezelik az átkapcsolást.
Persze relével sokkal egyszerübb és talán érthetöbb is a dolog.

Az LDT ilyen hurokmodulja zseniális ugyan, de eléggé komplikált, és drágább is, mint egy hagyományos hurokmodul. A legnagyobb hátránya az az, hogy sokkal nehezebb alkalmazni, egy nem villamosmérnök modellvasutasnak pláne!

Pont az Általad is említett szakaszhatáron történő áthaladáskori probléma okozza a bonyolultságát, és nehezebb beépíthetőségét. Ugyanis nem elég egyszerűen a hurokvágány két végén mindkét sínszálat megszakítani, hanem egy-egy "figyelő" zsilipszakaszt kell kialakítani. (Ezt körülményesebb megcsinálni, plusz nagyobb helyigénye is van ezáltal a huroknak, vagy azonos hurok hosszúság esetében a járatható vonatok hosszát kell rövidebre venni.) A figyelő szakasz fázishelyzetét ellenőrzi folyamatosan az áramkör, és hasonlítja össze a hurokban lévő aktuális fázishelyzettel, és, ha kell, akkor még azelőtt fordít a hurok fázisán, mielőtt a zárlat fellépne.

Azt értem hogy skicc, de mihelyt gyakorlattá akarod váltani, részemről már hosszas fejvakarás következik. A tranzisztorok bázisára még semmit nem akartam kötni.

A tranzisztorok bázisára szerintem sima egyenáram kell ( csak a megfelelö párt kell vezetésbe kapcsolni.)
Nem probáltam, mert szerintem is siralmasabb a kezelése, mint egy relének - ami simán szo nélkül és tökéletesen megoldja a feladatot. ( szerintem kár ilyen helyekre félvezetöket eröszakolni).

Persze, csak nem mindegy, hogy hogyan. Úgy értem, hogy a DCC sínjel bitjeinek megfelelően kell kapcsolgani a H-hid elemeit. Ez nem egészen egyszerű ügy. Van, hogy nagynevű cégeknek sem sikerül úgy beszállítót választaniuk, hogy a saját nevük alatt árult cucc probléma mentesen kapcsoljon a 0 átmeneteknél. Pedig a beszállító is "nagy név" a szakmában, mégis lépcsős a DCC sínjel alakja oda-vissza...

Szvsz: Jó dolog, hogy egy áramkör nem tartalmaz mozgó elemet (pl. relé), de minek ágyúval lövöldözni verébe? Vannak egészen jó hurokmodulok a forgalomban: Lenz LK102, vagy jvnd kolléga gyártmánya. Mindkettő stabil, jól beállítható.

Steve

Az adott esetben ez másodlagos, ezt elméletben megoldja a sintáp ( a vágány elötti szakasz). Igy a vezérlésnek ehhez viszonyitva semlegesnek kell lennie. Azaz a vezérlésnek nem kell semmit kapcsolnia a tranyo viszont csak akkor kapcsol ha rá kerül a sor.. ( azaz pl. az NPN csak akkor, ha a bázisa pozitivabb mint az emitter és a kolektorra pozitiv jel -félhullám- kerül.). Ez a különbség emegoldás között meg a külsö független vezérelt booster között. Ott valoban figyelni kell a vezérlésre meg a fázisokra.
Persze a valoság mindig eltér az elmélettöl, igy ezt ki kellene kisérletezni, de ezt én biztosan nem teszem, mert nálunk a relé tökéletesen megoldja a feladatot ( és még tul sok elektronika sem kell hozzá).

Nagyon rosszul fogalmaztam a kérdést: kizárólag csak a reléket kiváltó H-hid kapcsolása és alkatrészei érdekelnének, és még esetleg a meghajtásuk, de semmiképpen sem a logikai körök. Mint előzőleg irtam: a Littfinski-féle működésére már rájöttem és készitettem is ilyet, de a túlsóvégi hurokmodulnál már jó lenne nekem is a reléket félvezetőkkel kiváltani.

Márpedig állitom hogy itt váltakozó feszültség kerül a hidra. Mivelhogy a hidat tápláló fővágányi sineken is az van. Igy tehát a H-hid éppen bekapcsolt ágán 58/100usec-ig egyik irányban, a következő 58/100usec alatt pedig ellentétes irányban folyik az áram(át a hurkon lévő szerelvényen). Nagyjából biztos vagyok benne hogy emiatt NPN/PNP tranyók nem felelnek meg. MOSFET-ek(POWER-fet, HEXfet) talán megfelelnének, amennyiben nincs bennük D-S védődióda. Persze a meghajtásuk/vezérlésük komplikált.
Azért kértem a kapcsolást, de legalább az alkatrészek tipusát(NYÁK-ról leolvasható), mert reménykedem abban, hogy Littfinski valamilyen egytokos hidat használ, esetleg egytokos meghajtóval. Én eddig csak olyan egytokos hiddal találkoztam, amiben voltak D-S diódák. Miért gond ez? Mert az éppen zárt hidágnak értelemszerűen szigetelnie kell MINDKÉT feszültség-polaritás esetén, márpedig ezt a D-S diódák megakadályozzák.

Ki mondott mást? Természetesen váltakozo festültség van a hidon.
Elvben pontosan az NPN/PNP páros felelne meg a legjobban, mert csak azokra teljesül maradék nélkül a feltétel a vezetésre ( hasonloan mint minden mozdonydekoderben). Az ottani hidakon is kizárolag váltofeszültség van.
Keress elö egy dekodér rajzot, akár az ösregi MERG-t is.
A sok elmélkedés helyett már össze is rakhattad volna....

Áááá... Nincsnek csodák. Azért olyan méregdrága az LDT ilyen hurokmodulja, mert gyakorlatilag egy önálló booster van benne. Sajnos nincs nálam a műhelyben most ilyen, és a rajzához sem tudok (ez sem csoda) hozzáférni.
Ezért írtam, hogy ágyúval pazarlás verébre lövöldözni. Két bistabil relével tökéletesen megoldható a hurok problémája.

Még valami eszembe jutott. Van egytokos híd, ez a Thomson L272D. 1A-t tud, de kétségbeejtően lassú a céljainkra. Ugyanis ez nem "klasszikus" FET-ekből vagy tranzisztorokból összerakott valami, ha precíziós műveleti erősítők alkotják a hidat benne. (Anno videókban használták, a mechanika motorjainak pontos szabályzásához.)

Azért a dekóderek graetz-el kezdődnek...
Sima híd ide biztosan nem jó, mint csíkosháTTú is írta legegyszerűbb önálló boosterrel. A normális hídszerű működéshez két híd kellene, a bejóvő jel polaritás váltása miatt. azután lehet gondoskodni róla hogy a két híd ne vesszen össze. Azt még nem gondoltam végig triakokkal hogyan lehetne, de azt tartom járható útnak egyenlőre. vagy két két sorba kapcsolt ( egy N és egy P ) védődiódás fetet minden hídágba (ebben az esetben viszont a fordított diódáknak lőttek, pedig kellenének). A vezérlés még kérdéses, de a kapcsolóelemek polaritás helyességét csak így látom biztosítottnak.

Mint irtam egy relével minden gond nélkül megy, amennyiben ki akarjátok váltani tranyokkal, természetesen végig kell gondolni valamennyi részletet. A relének a vezérlése teljesen független a DCC jeltöl, csak arra reagál, ha a vonat már teljesen a szigetelt szakaszon van. Ebböl kifolyolag én semmi értelmét nem láttam tovább foglalkozni az üggyel.

Ne is!
Írtam, hogy precíziós opamp-kal működő L272 is reménytelenül lassú nekünk. A triak meg egyenesen szánalmas működési sebességgel bír...

De ez elméleti dolog amúgy. Gyakorlatilag az LDT hurokmodulájának a hagyományos, duplarelés megoldásnál annyi előnye van, hogy több pénzt lehet elkérni érte.

Olvasgattam itt ezeket a hurok megoldásokat FET/Relé.
Hihetetlenek vagyok!

Közben elkészült a viszonylag stabilnak, és jónak mondható fénykapu megoldásom (höhö ezek után), amely használható a hurokhoz is, a relé váltására - mintha ő lenne a "rövidzár érzékelő" Így nincs veszteség a hurok hosszában a szakaszolástól alig egy talpfányival már lerakható.

Az s88-as busz-ra kapcsolással még gondolkodtam, de egy sima relé 220Ft bruttóban, és ő tuti lehúzza rendesen az S88- érzékelőjét nullára (még így is kb 500Ft egy komplett érzékelő rendszer ). A mellékelt rajzon ott a kondi, ez megfelelőlen hosszan megtartja a relét, így elmegy a jelentés a buszon.
A betáp fesz függvénye az ellenállás értéke 5-20V-ig jó. 20V felett nem stabil a rendszer.

Itt van
Itt van róla egy videó. 19V DC-ről (NEM DCC) megy.
Talán hallani is relé hosszabb kattanását, de tettem rá egy LED-et amivel látható, hogy egy bizonyos biztos jelzésidő mindig van.
Annie vagon azért kellett, hogy az RP25-ös kerékkel is látható legyen a jó eredmény.

Elvileg lassan kapcsol, gyakorlatban nem tudom. Nem a DCC jelet kell neki előállítani, hanem csak kapcsolni. (persze periodikusan csinál ezért lehet ide is érvényes a késleltetés.)

..."( hasonloan mint minden mozdonydekoderben)"...
Épp elég mozdonydekódert raktam össze már ahhoz hogy jól tudjam: az azokban lévő motor-meghajtó hid egyenfeszültségű táplálást kap, vagyis ebben alapvetően eltér a szóbanforgó hurok-hidtól.
Alapból nem fogok hozzá(még kisérletként sem) NPN/PNP tranyókkal váltófeszültségű hidat épiteni. Ezt inkább tedd meg Te, és nagyon várom a beszámolódat a tapasztalokról.
Köszönöm, elnézést, de részemről tényleg lezártam.