Nézzétek meg a legujabb amerikai kocsikban az üllések elrendezését.

Egy szomoru hir. Az angol piac legnagyobb modellkereskedö vállalata a Hattons zár be. A cég nem ment csödbe, de nem tudja folytatni a tevékenységét mert többek között a háboru miatt (!) elképesztöen megnöttek a költségek, igy 77 sikeres év után eljött a vég.
A Hattons a multban rengeted extra modellt dobott a piacra. Néha csak a tömegesen gyártott modellek extra verzioit, de saját modelleket is gyártatott. Az árai is egészen elfogadhatoak voltak.
Az is érdekes az albionra, hogy a 80-s években a kb. 10 millios Londonban legalább egy tucat modellbolt volt, ma tudtommal egy sincs, illetve egy van jo messze a belvárostol, gyakorlatilag egy egész nap rámegy oda eljutni és vissza. Hattons nagy boltja is messze Londoltol egy kisvárosban volt.

Nyugaton a kronikus emberhiánx miatt megint elövették a teherkocsik automatikus kapcsoloját. De hogy a lud legyen kövér is, ne csak a vagonok mechanikus kapcsolodását oldják meg, de a fék- meg az elektromos vezetékek kapcsolodását is. Az ugy látszik nem igen zavart senkit, hogy az utobbi vezeték ma nem is létezik viszont néhány millio teherkocsi boldogan rojja a kilometéreket az europai sineken.
Ráadásul számomra felfoghatatlan okokbol nem egy bevált orosz vagy amerikai kapcsolot vettek elö, söt immár az egyik nagy gyár tulajdonát képezö, 1980-s években az UIC nyertes, majd többek között a mai tulajdonos által is elkaszált akkori OSZZSD kapcsolot vették elö, hanem a személyvonatokon használt Scharfenberg kapcsolo tehervonati változatát.
Most nem számitott az ezzel a kapcsoloval szerzett negativ tapasztalatok serege, csak az idei télen a vonatok serege maradt fekve a kapcsolo gondjai miatt, söt két hete egy német szerelvény magátol szétakadt egy állomáson és a mozdinyvezetö, csak 2 megálloval késöbb vette észre.
A legnagyobb csapás csak ugy látszik a tervezök számára meglepetést okozo tény, hogy a teherkocsik közötti magassági különbség akár 20 cm is lehet ( üres meg jol megrakott kocsi) , ami az ilyenfajta öncentirozo kapcsolok müködését kizárja. Mig a személyvonatokon a magasságot a légrugok szinte automatikusan szabályozzák a tehervonatokon ez megoldhatatlan. Ennek ellenére döl a pénz a projektbe.

Egy érdekes eszmecsere indult egy amerikai modellező legutobbi videoja alapján.

Dave filmje

Dave nagyon szép, ötletekkel teli az utolso részletekig kidolgozott vadnyugati fantázia terepasztalokat épit. Most éppen bontja szét az utobbit, hogy részeit felhasználva egy ujat épitsen.
Tavaly ősszel egy összejövetel alkalmábol San Diegoban meglátogatta az ottani klub hires és hatalmas terepasztalát. San Diego alig fél napi utra van Dave lakhejétől Arizonában, megis csak most volt először a San Diego-i muzeumban.
A különbsegek szembeszuróak. Dave egy egyedül dolgozo modellező Arizona vadregényes vidékén, egy kis müvészvároskában, és annak az egyik iskolájában kapott helyet a modellezöi tevékenységre.

Évente néhány alkalommal összejöveteleket szerveznek, ahol bemutatják egymásnak a legujabb munkáikat. Ilyenkor ősszejön 20-30 modellező terepasztalaikkal amik fő tulajdonsága az, hogy beférnek egy kombi vagy hasonlo meretü autoba és az utolso részletekig tele vannak sziporkázo ötletekkel.

Nos ez inditotta a nyilt eszmecserét, hogy mi a különbség a hatalmas a hobbimédiában örökké reflektorfényben tartott szuper terepasztalok es a miniterepasztalok, általában egy ember által épitett munkák között, es miért nem kapnak ilyen munkák több teret a hobbimediumban.

Ehhez csak egy kis sztori. Egy öreg német barátom gyönyörű amerikai erdei vasutakat leképző terepasztalt épitett. Egy kis teherautoval szállithato is volt, és szinte minden neves kiállitáson is láthato volt, sőt dijazták is. Ha jol emlékszem két kiado egy-egy kiadványban is foglakozott H.H munkájával.
Pár éve ujra meghivást kapott, és be is jelentkezett egy 30x30 cm-s mikroterepasztallal.
A rendezö el is fogadta a bejelentkezést, de valahogy elnézte a méreteket, igy nagy volt a meglepetés amikor H.H megjelent vonattal érve a kiállitás szinhelyére és a szép koffert kinyitva megmutatta a mikroterepasztalt a 12 nm-s térben, amit számára biztositottak. A 30x30 cm-es téren egy Busch bányavasut müködött tökéletes részletességgel, és közel egy éves munka volt benne.

Egy osztrák egyetemi példagyüjteményben találtam.
Hát nem tudom, aki ezt rajzolta, lehet, hogy csak fütö lehetett az egyetemen. És a diáknak az áramszedöt kell méreteznie.

Hiába, no, Ausztriában nem sok Tátrát láttak

Egyébként attól, hogy rossz a rajz (mert nem mérethelyes), de az adatok jól vannak megadva, az alapján lehet számolgatni, még ki is jöhet jó eredmény.

Az más kérdés, hogy egy egyetemen belefér-e, hogy statikai modellnek titulálnak egy láthatóan nem mérethelyes rajzot.

Update: közben rájöttem, hogy az "a"-val jelölt alsó és felső rúd nem lehet egyforma hosszúságú... hát, marad az első felvetésem. Nem láttak még Tátrát

Ha már látszatra is rossz, akkor kár magyarázni. Az embernek vagy van szemmèrtéke vagy nincs. Szerencsére ilyesmit nem kapni a boltban, mégis belekerül a munkája az egyetemi tankönyvbe. S nem hiszem, hogy tudja milyen az a villamos, mégha talán az egyik legkarakteresebb a kontinensen.
Az általad is felismert kitétel nem a Tátra villamos tulajdonsága hanem egy ilyen szerkezeté, teljesen mindegy, hogy villamoson van vagy a Kando villanymozdonyon.

Egy ujabb érdekesség a modellpiacon. Sok cégnél megjelentek a lézervágott épületek meg egyébb kiegészitök. Sok uj konstrukcion látni, hogy a tervezöje nagyon jo modellezö és szinte kikerült minden csapdát ami ilyen konstrukcioknál elöfordul, pl az adott szimmetrikus alkatrészt a szimmetria ellenére csak egy modon lehet egyáltalán beszerelni. Az egyik gyártonak olyan pontosra sikerült a modellje , hogy gyakorlatilag ragaszto nélkül is tökéletesen és masszivan összeáll, söt elöfordul, hogy a “száraz” összerakás bonthatatlan, azaz ezt elöre meg kell gondolni hogy ragasztan8 akarjuk vagy nem utolag nem mindig lehet nyomtalanut ragasztani.
A felhasznált anyagok föleg a fantázia nevekben térnek el egymástol, ha az ember kézbe veszi hát alig térnek a közismert MDF anyagtól. A jobb modellek már festve vannak azaz a felület nagyon tökéletes hatást ad ( betonfalak, pucolat stb)
Söt az egyik márka az üvegezésre is gondolt igy az ablakkeretek belsö oldala öntapado réteggel van ellátva, sajnos az üveglap egyik oldala is, ami csapda a modellezönek mert megmarad rajta az ujjlenyomat. Lehet, hogy jobb egy sima átlátszo müanyag lapocska.
A csapás - valamennyi gyárto saját márkáju faragasztot használ ( a rossznyelvek szerint mindet ugyanabban gyárban töltik ugyanabbol a ragasztobol) és a leirásban többször kitérnek a ragasztora, nehogy a modellezö máshoz nyuljon. Viszont mindenképpen vigyázni kell a ragaszto mennyiségére, alapvetöen nagyon finom fa/celluloz alapu alkatrészekröl van szo, amit a ragasztö könnyen elgörbithet deformálhat.

Rossz hirek jönnek Stuttgartbol. Ket éve megnyitott Miniaturwelt Stuttgart - Stellwerk S bajban van.

A hatalmas terepasztalt amatör modellezök szabad idejükben épitik és müködtetik és a belváros történelmi élethüséggel van leképezve. Ez a 180 nm terepasztal Stuttgart belvárosát és a szétvert régi hatalmas fejpályaudvart képezi le az 1970-1980-s évekböl. Az eredeti szerzödést a városháza felmondta és a városháza nem kivánja tovább állni az évi 100000 euros költségeket. A nyilvános terepasztal üzemeltetöi uj támogatokat keresnek. Holnap délelött (2024.2.27) 8:15-kor a német SWR televizio egy hosszabb adásban mutatja be a terepasztalt és megprobál támogatokat keresni a Stuttgartiaknak.

Ezt a hirt is felülmulja, hogy az Europa szivének titulált, de már 6 évet késö és 3szor drágább stuttgarti állomást is ( külsö nyomásra) végre át kell adni. Ha ez sikerül, akkor a az ( de joval kisebb mint az eredeti) állomáson a közeljövöben elindulhat a nyilvános probaüzemben. Terměszetesen forgalomirányitokra is szükség lesz mert a 8 vágányon oránként 200 vonatot kell fogadni ill inditani . Hát nem állnak sorba a vasutasok pedig egész jo fizetéssel csalogatnak.

Minden kedves fórumtagnak áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánnak az oldal üzemeltetői!

Kellemes ünnepeket!

A német szakértelem.


Egy kisiklott V100-s

Nem vagyok egy nagy vasutas szaki, de mintha vasútmodellezősen gondolkodtak volna. Megfogjuk, oszt visszatesszük, mint otthon a terepasztalon.
Itt azért más súlyok vannak
Általában visszahúzni szokták őket, nem? Viszont talán akkor sem a kasztninál kéne emelgetni. Mi van ha kiszakad belőle a motor???

De, jól gondolod. Alapvetően visszavontatni szokták, ha ez valamiért nem megoldható, akkor emelnek. Az viszont előre látható volt, hogy ha a kasztninál emelik, a forgóváz bizony kiszakad. És persze meg is történt, nyilván.
Megnyugtat azért az a tudat, hogy máshol sem mindenki normális.

Sôt az elöirás szerint a forgovázakat kell elsönek rögziteni vagy felkötni a fökerethez. Csak utánna jöhet a daru.

Hóvégén bezár végleg egy angol modellbolt

Sajnos nem az elsö. London belsö kerületeiben már egy sincs, valamikor a 80-s években majdnem 10 volt, és fél napokat el tudtam tölteni a boltokban.
Pár hete Kölnben is csak 2 müködött még.

Sziasztok!
Nem tudja valaki, hogy Magyarországon milyen mozdony húzta az opel millennium express-t?
Próbáltam a neten kutakodni, de vagy jól el van dugva vagy újabb leminősítés előtt állok!
Köszönöm

Ha jók az információim, 2000 -ben járta körbe Európát az a szerelvény.
IHO oldalán nézted? Én sem. Akkortájt MÁV Tau (470) még nem létezett, csak 2002-től. Más magyar villanygép csak a Szilik (MÁV és GySEV) és a Gigant futkározott. Viszont az ÖBB 1116 001 -025 már létezett 2000-ben. Ők a három áramszedősek.

Mottó: "Terepasztal sok mindent elbír"

Egy filmet találtam az Interneten, abban felváltva ÖBB Taurus villany és ÖBB Hercules dízel húzta a szerelvényt. Mindkettő mozdony Siemens gyártmány.

Köszönöm szépen!

Valamikor láttam egy kisfilmet, de nagyon kapkodták benne a különböző felvételeket. Ott, mintha, Nohab-ot láttam volna előtte. De csak távoli foszlányként lebeg a szemem előtt, és a filmet már nem találom.

Mégegyszer Gramercy Milord!

Általában rendszeresem figyelek talán egy tucat modellezöt kb féltucat országban Europában és a tengeren tul.
Érdekes dolgok kezdenek egyre markánsabbak lenni.

A briteknél sokkal igénytelenebbek a modellezök, és gyakran megelégednek azzal, hogy a jármüvek ütközöi rugosak, sem a világitás sem a lendkerék sem a DCC opcio nem igen fontos, de szeretik, ha a hajtott tengelyek tisztességesen vannak csapágyazva, és tökéletes a gyakran bonyolult festés, viszont talán a legérzékenyebbek az árakra. Egy kisebb mozdony, vagy tolato mozdony szerintük max kb 150 GBP-be kerülhet, igy az ettöl drágább modellek porfogok a polcokon. Egy szerkocsis gözmozdony optimális ára 200-230 GBP.
Egy 2 tengelyes tipikus brit tehervagon ne kerüljön többe mint 30 GBP.

Az amerikai modellezök ettöl valamivel igényesebbek. Náluk szerencsére nincsenek ütközök, viszont kötelezö a világitás meg a DCC elökeszités meg a lendkerék. Az árak viszont $100-120 tartományban legyenek. ( náluk nem sok kisebb tolato mozdony van és azok is legalább 4 tengelyesek). Elektronikával kitömött mozdonyok meg ne legyenek drágábbak mint $300. ( a sorbol természetesen kilognak a külön- egyedi sorozatok mint a 4014-es BigBoy).
A vagonok - miután nagyobbak mint a brit kocsik, egy kicsivel drágábbak mint az Albionban, de sokkal szélesebb az ártartomány igy a boltokban $20-100 tartományban kaphatok kocsik.

Ugy látszik csak mi europaiak vagyunk olyan gazdagok, hogy a fenti árak akár dupláját is otthagyjuk a boltokban egy hasonlo modellért. Ráadásul az öreg kontinensen alig hallani extra akciokrol, amikor a listaár feléért árulják a modelleket, habár az egyik legnagyobb kinai cég nem ritkán probálkozik a trükkel, hogy megduplázza a listaárat majd annak a feléért árulja a szép modelljeit. Ugy látszik vannak akik bedölnek ennek a trükknek.

Én azt látom, hogy a brit modellek (ha Kínában is vannak gyártatva), belül szó szerint primitívek.

Az amerikai modellekből meg kétféle van: a nagyon egyszerűek, majdnem PIKO Hobby, vagy kicsivel alatta, és a nagyon csiri-biri.
Utóbbiakban is akadnak persze rendkívül igénytelen megoldások:
- Motor lendítősúlyba integrált mágnes, hogy a mellette elhelyezett dekóderben a Hall-szenzor ez alapján adja a gőzös hangjának a vezérlését. Csak a motor meg a PIKO Mabuchi klónjának a színvonala alatt van. Cserélni persze nem tudod, mert a lendítősűly rá van préselve a tengelyre, de olyan szinten, hogy lehúzni sérülés nélkül nem tudod. A modell 310USD, küldd vissza a gyártónak az USA-ba a saját költségeden, ők bevizsgálják, hogy valóban az-e a baja, amít írtál, de ez 135USD-be kerül, és még nem javították, csak konstatálták, amit mi is tudunk, hogy a motor kuka.
- Quantum QSI hangos dekóderekben a dekóder bemenetén a Graetz-híd Schottky diódákból van összerakva, amik a katalógus adatlapjuk alapján max. 1A áramot képesek vezetni. Viszont a motor H-híd az egyszerű, bipoláris, planár transzisztorokból épül fel, hogy a PWM jel felfutása lehetőleg rossz legyen.
- A mozdonyban van egy jókora hangszóró, füstgenerátor, plusz nehéz is, a világítása izzós, így a hangot, a füstöt bekapcsolva, plusz a mozdony tömegét mozgatva már a Graetz-hidat alkotó diódák max. áramának a közelében járunk, és ha a jellegzetes, öblös, amcsi gőzsípot is megszólaltatjuk jó hosszan, akkor meg 1A fölé megy az áramfelvétel, és is égnek ki a Schottky diódák, a modell működéséképtelenségét okozva.

Egy ROCO, vagy Fleischmann modell, ZIMO dekóderrel, vagy egy Gützold gőzös jóval több, és igényesebb technikát tartalmaz.

Na jo egy amerikai modellnek nem sok keresnivaloja van az USAn kivül, igy minden javitás meg garancia csak ott érvényesithetö. Ebben még nem jutottak el ahhoz sem, hogy az USA határain kivül is van élet. Érdekes modon kemény kivétel a brit szigetek, érdekes modon ott mèg Irországban is, elfogadják az amerikai számlákat és többnyire a posta is ingyenes es nincs sem vám sem AFA a két ország között, az öreg kontinensre még az évtizedes tapasztalatokkal rendelkezö cégek is gyakran képtelenek kiállitani megfelelö dokumentumokat és a szállitási költségek az egekbe rugnak még egy magán levél kapcsán is.( tölünk oda olcsobb a posta mint Németországba, de ha a barátom egy SD kártyát küld az USAbol, akkor itt még majdnem 10 euro vámot is felszámolnak.
Elég megnézni az MR árát. A tengeretulon 4-5 dollárért veheted meg a boltban, ha elöfizeted a felébe sem kerül. Itt meg pofátlanul 14-18 euroért árulták. ( szerencsére most lesz valami változás, vagy eltünik végleg).

Az az értékesebb technika egy kicsit mézes madzag is. A briteknél meg az USAban sincs árkülönbség a jobb meg a rosszabb technikáju modellek között ( gyakran a gyárto is szorakozik ugyanaz a modell megjelenik jobb motorral jobb lendkerékkel, jobb áttétellel, de ugyanazon az áron mint a rosszabb kivitel. ( s elég sok utánjárás kell, hogy ilyesmit megtudj a vétel elött).
Ennek ellenére komoly különbség, ha egy ( kezdö) modellezönek 10-15 dollárt kell fizetnie egy vagonért és egy alig 100 dolláros mozdony huzhatja, addig itt 30-50 eurot fizetsz egy vagonért és a legolcsobb mozdony is 150 euro feletti árakban van a polcokon.
Ráadásul sok csili vili és nem is olcso mozdonyrol már az elsö menetben leesnek az égbedicsért tökéletes aproságok, ( kapaszkodok söt, kuplungot is vesztettem már el) amiért majdnem extra 100 eurot számitottak fel.)

Inkább itt folytatnám a beszélgetést a H0 topicban felvetődő témában.

Szóval, szovjet/orosz vs USA technika.
Meg van a véleményem az oroszok képességeiről, és nem győzőm mindig lehűteni az ismerősi körben, hogy "így milyen az orosz haditechnika, úgy a fejlettségük".
Nem, ha igazuk lenne, akkor Ukrajnában bő másfél éve kb. olyan kormány lenne, mint Minszkben. A kommersz orosz technika meg ennél sokkal lejjebb van, lásd a MÁV vonalain közlekedő "Uzsgyi" becenévre hallgató motorvonatokat.

Mennyire különb az USA? Nem tudom. Pár hete a Skodámat vittem olajcsere szervizre, meg éves átvizsgálásra egy barátomhoz. Behívott a műhely részbe, és beültetett egy "Zsiguliba". Igaz, hogy nem Zsiguli, hanem Dodge Charger néven anyakönyvezték, de majdnem ugyanaz, ha a motortól eltekintünk. A hátsó futómű az ugyanaz a Pahnard rudas. Igaz V8 HEMI tuning van az orrában, de az Octavia utastere tágasabb, és kényelmesebb, pedig nem fiatal a Skodánk, 2014-es, III. generációs tipus. A Dodge-ból a kilátás borzalmas, mint egy T34-ből. Szóval egy katasztrófa, és a technológiai tartalma is csalódás. Mint, amikor az amcsik szétszedték, és átvizsgálták a dezertált Mig-25-öst. Az volt a végkövetkeztetésük, hogy azért tud olyan gyorsan repülni, mert lassabban nem tud.

Azért egy Tektronix szkópot semmi pénzért nem cserélnék le egy oroszra, de még egy Tek koppintás ősrégi EMG-re sem.

Könyvet tudnék irni mindket ország technikájárol meg mentalitásárol, de valoszinü kiadoban azt mondanák, mint vagy 22 éve a pesti kiado, azért nem jelentette meg a megrendelt cikket, mert a fö szponzoruk az egyik érintett cég volt. Én meg nem igen szoktam höseposzokat irni.
Igen én is kaptam az USAban vadonatuj luxus autot. A visszpillanto tükör mögött egy 1/4 negyzetméteres fekete doboz volt benne 2 kamerával meg mindenféle szenzorokkal. A villanyrendör lámpáit böven es mindig eltakarta, de a dobozba menö vastag kábelköteget már nem tudták tisztességesen behuzni igy a tetö boritásábol kb 30 cm hosszan belógott az utastérbe.
S voltam Floridában is a rakétakilövö állomáson. Amikor elöször láttam a rakétáik belsejét azt hittem, hogy a moszkvai VDNCH-ból kérték kölcsön :=).
Amugy a VDNCH egy hatalmas kiállitás volt nem messze a TV központtol. Ha valami kellett a zsiguliba vagy a fürdöszobába akkor a moszkvai emberke elöször a kiállitásra ment, mert ott általában az SZU termékei hiánytalanul ki voltak állitva s ha valami hiányzott azt rendszerint be is potolták - igy mindig volt gumi az ablaktörlöbe vagy visszapillanto tükör meg klozetdeszka...

Látom megegyeztetek a döntetlenben.

Megnézetem a Dodge Charger képét a neten, de nem igazán hasonlított a
Zsigulimra... Amikor lecseréltem 23 éves korában egy vadonatúj WagonR-re, a "Zsiguli" feliratot megtartottam emlékbe. Mindkettőt nagyon szerettem... Kár, hogy a Suzuki váltója csak kb. 7 évet bírt ki.

Hallottam egy pletykát, állítólag megszűnik a Halling.

Már tavaly is ezt rebesgették, söt volt egy kiárusitás is, ahol kilora árultak mindent. Adtak egy zacskot és a kijáratnál volt egy mérleg és a kilokert fizettünk.

Amennyit értek belőle, az nem valami vidám...

Sajnos ez van, a fiatalabb generácio nem lát boltot a munkában, a többség csak a szájával akar meggazdagodni.

Honnan vetted ezt a szöveget, mert a honlapon nincs semmi ilyesmi.

Küldtem e-mailt.

Bécsi kém jelentések alapján nem teljesen fognak bezárni, de jelentősen kurtítanak a termékpalettán, illetve vannak már szerszámok amiket el is adtak, gondolom a Rietze-nek.

Egy érdekes statisztika egy amerikai forumrol.
A képernyőn a forum fő kategoriái vannak:

A kategoriák neve után a piros mezőben a nyitott témák számát látni, az utolso oszlopban meg a hozzászolások számát.

Elgondolkoztatoak a számok, egy vasutmodellező forumon az elektrotechnikai kérdések messze vezetik a listát. ( az utolso kategoria van csak egy ligában, de ott rendszerint a jármüvek számozása jelölése stb adja az eledelt).

Egy kicsit elszomorito, hogy ez a két témakör mennyire lefoglalja a modellezők kapacitását meg idejét, és valodi modellezés sajnos már a tengerentulon sem igen téma, pedig náluk kitünő példaképek vannak John Allentől Marcolm Furlowig stb. Érdekes modon ezek munkája évtizedekig mint követendő téma minden modellvasutas dumakőrben, de utánpotlás alig van, illetve akik még hasonlo minőséget meg kézügyességet tudnak felmutatni csak pár évvel fiatalabbak az elhunyt nagyágyuknál. Érdekes, hogy az elektronika mennyire elvonja a figyelmet a valodi modellezéstől, és hány modellező milyen boldog amikor az asztalra tett 1 méter hosszu sinen a mozdonya mindent tud, fülyülni, mozogni, egy sereg világitást kapcsolni sőt a légsüritőt is járatni, és álmodozni ha majd egyszer lesz annyi pénze meg tudása, adottsága, hogy ugyanezt megoldja egy valodi terepasztalon is.

Azért hogyha a nyitott topicok számát nézzük akkor már annyira nincs lemaradva a többi témakör sem.

Másrészt nem véletlen hogy az elektrotechnikai részben van a legtöbb kérdés. Egy jól megépített asztal alapja a megfelelően lerakott vágányzat melett az elektromos rész megfelelő kiépítése. És ez a kettő amit utólag nehezebb korigálni, míg egy terepet azért sokkal könyebb, még ha bontani is kellene.

Csak nem ez a téma az elektromos topicban, hanem a DCC végtelen ( hetente ismétlődő kinjai) a álmok csapásai, amikor már 4 jegyü dollár lett elkötve s mégsem azt csinálja amit kellene, a kis millio hanganyag és az azzal jár kinok, meg hát 3 honaponkent jelenik meg valami uj amit azonnal ki kell probálni majd ismételni ez egészet amit megtárgyaltak a kütyü elődjével. Egy rosszul megépitett asztalrol szo sincs, sőt asztalrol is alig.
Szoval nekem nagyon mást jelent a vasutmodellezés.
A több mint 1000 téma között talán még 2 tucat sincs ahol valaki valamit épit, valamit kiegészit, valamit feljavit.
Az e-shop meg ott van a képernyőn a buksza meg ugy látszik még mindig vastag, pedig már odaát is mennek fel nagyon az árak. ( amire viszont vagy 100 téma van
).

Én azért örülök hogy ha így is valaki foglalkozik modellezéssel.

Másrészt meg elfogyott a befogadó közönség is. Kirakhat az ember bármilyen szuperelt, scratchbuilt cuccot a nagy közönség nem igazán tudja ezeket hova tenni. Ma már minden is kapható szinte készen, és ezekhez hasonlítják ezeket. Pluszban hogy mást ne mondjak egy DB BR23-ason nem tudja értékelni ha egy mérethelyes Weinert távvezérlési csatlakozó van mivel azt sem tudják hogy mi az.

Csak az a baj, hogy pontosan ilyen tevékenység viszi el a figyelmet meg a kedvet meg a pénzt a modellezéstől és arra ösztöz, hogy még egy drága kütyüt vegyél meg ahhoz még egyet stb. S mire minden megvan, akkor jön az upgrade és mindent kezdhetsz előlről.
Én nem azt akarom mondani, hogy Weinert stb kell venni hanem azt, hogy aktivan modellezzen valaki, és ott mutassa meg mit tud, és hogyan. Sokan még a szerszámot sem tudják hogyan kell a kézbe venni, de orákig hetekig értekeznek a modellezésről.

Mondjuk, ha a DCC-t arra használnák, amire való, amire kitalálták, akkor tized annyi baj nem lenne.

De itt felmerül a kérdés mit jelent a modellezés?

Az nem számíthat modellezőnek aki saját magának építi a vágányanyagot, viszont terepépítésben saját bevallása szerint is "keta"?
Vagy az aki terepépítésben országosan is az egyik legismertebb szakember, viszont életében egyetlen mozdonyát sem saját maga digitalizálta?

Abban biztos vagyok én is hogy aki a gyári cuccok halmozásában leli örömét az nem modellezik, ez tiszta sor. Viszont a fenti két példa is mutatja hogy azért nem mindenki lehet polihisztor.

A Weinert-es példát azért hoztam amúgy fel mert a másik probléma hogy gyakorlatilag kihaltak az átlagember által beszerezhető normális kiegészítőket/alkatrészeket gyártó firmák, helyüket pedig a kétes minőségű 3D nyomtatósok, illetve műgyantás próbálkozok vették át. Akik a kezdő, ám de lelkes egyéneket simán megetetik, akiknek ezután még annyi kedve sem lesz alkotni mint eddig.

Minden, amit az modellezö maga vagy barátai segitségével meg tud csinálni, lehet az digitalizácio is, de ezalatt nem azt értem, amit ma digitalizácionak mondanak és reggeltöl estig ezt tömik a modellezök fejébe, majd azok millioszor megsokszorozva szorják szét a nagyvilágban, mint az a lantos kocsi valamikor a tehéntrágyát. ( van erre egy jo kifejezés, csak nem éppen szalonkékes, igy marad a körülirás.
A mai ipari digitalizácio öli meg a hobbit, mert lehet, hogy informatikus szakembereket talán kinevel ( eléggé kétlem) de vasutmodellezőt azt biztosan nem, mert a vasutmodellezés az egyik leguniverzálisabb hobbi az anyagismerettől a gépészeti, faipari stb.ismereteken, meg müvészeti érzéken át computer technikáig minden előfordul. És ennek a szélesvásznu hobbinak az ipari digitalácio még az 1/10-t sem adja ( nem a pénzre számolva, mert ott a nyerö szokott lenni), mégis nem ritkán az ember figyelmét és kapacitását 100 %-ig leköti, sőt túlmeriti. Azaz nem ritkán parasztvakitásrol van szó.

A terepasztalomon DCC nincs. ( túl sok olyan modellem van amibe nem érné meg) , de van immár 22 kisebb nagyobb processzor, ami vagy a vasuti üzemet vagy csak egyszerüen a használhatoságot támogatja - mind egyedi, boltban, nem kaphato eszköz). Ráadásul szinte 100% egyedül használom a terepasztalt és egy ember csak egy vonatot tud kezelni akàrcsak a nagy vasuton. Ennek ellenére 5-6 vonatot tudok mozgásban tartani - ha kell .

Mit értesz "ipari digitalizáció" alatt?

Azt amit a gyárak kérve kéretlenül ránk akarnak sozni.

Hát őszintén megmondva így sem lettem közelebb, szerintem nem ugyanarra gondolunk.

Az biztos hogy sok olyan "fejlesztés" van ami igazándiból csak jól hangzik de haszna sok nincs, lásd: Roco BR 80 H0-ban Pluxos foglalattal, vagy ami nagyon megy az a gőzmozdonyokon kapcsolható zárfény. Na az ilyeneket én is értelmetlennek nevezem, meg a sok újfajta teljesen értelmetlen dekóder csatlakozó "szabványt". Viszont ezeken kívül nem nagyon tudom hogy mi másra gondolhatsz. Lehet ha hozol példát ténylegesen megértem.

Sajnálom, hogy nem érted.
Pedig elég jol látni a célt. Olyan mint a drog, eleinte csak ezt azt, aztán minél többet és csakis abbol, amit eléd tesznek. A végén teljes függöségbe jutsz, csak éppenséggel nem a vasutmodellezéssel.
Továbbha megengeded nem tárgyalnám. Ugy látszik kettönkön kivül senkit nem érdekel a téma.

Én máshol látom digitalizáció problémáját.
Kicsit messziről fogok indulni.Ugye a DCC (meg korábban az SX, Delta, stb) arra lett kitalálva, hogy "egy trafóval", egymástól függeltlenül vezessünk a pályán több mozdonyt.
Nincs is ezzel baj, amíg a dekódereinket gyorsan meg lehet tanítani, és nem bonyolítják agyonra, mint az ESU. Egy Tran, Lenz, Tams, Kühn dekóder beállítása egyszerűen megy, ha valaki képes felvenni az okos telefonjába egy barátja telefonszámát, akkor ez gyerekjáték. A ZIMO-nál az extrák előcsalogatása már csöppet komplikáltabb, de még nem agysebészet. Viszont az ESU 4. pláne az 5. generációnál sima CV programozással gyakorlatilag egy sima vasútmodellezőnek lehetetlen feladat mondjuk az AUX1 tartalék kimenetet hozzárendelni az F3 funkció gombhoz. Sokan abból indulnak ki dekóder gyártók, hogy a vasútmodellező az legalább villamosmérnök, de minimum informatikus, de legjobb, ha a kettő egyszerre. Ez az egyik pont, amiben változni kellene.

A másikkal most szembesültem! Fleischmann N mozdony, gyárilag digitális, hangos, szerencsére ZIMO a dekóder. A gond akkor lépett fel, amikor a nanoX-s88 nem tudta kiolvasni a dekódert. Áramszedési hiba, nem gond. Mozdony a műhelyben, a Tran központ simán olvassa/írja. Ottnon a pályán meg csak nem működik, pedig végsebességet kellene állítani! OK, ma Vándorrfy barátommal elkezdtünk a végére járni. Alapeset: Tran központtal simán működik a CV programozás, nanoX-szel nem. Első kör, csinálunk egy firmware frissítést a dekóderen. Csakhogy a ZIMO MXULFA programozó sem találja a dekódert! Nem írom le a szenvedésünket, de a baj az, hogy az új Fleischmann BR212 N-es modelljében az új motornak olyan kicsi az árama, hogy gyakorlatilag nem ad elegendő ACK jelet vissza, ezért a központ nem kap nyugtázást. Mint egy LED-s kocsivilágítás esetében (Kivéve az FD2023 funkció dekódert, azt egy szem LED esetén is ki lehet olvasni!). A két gyártó, a Fleischmann és a ZIMO között nincs információ áramlás, így ezért van a gond. Megjegyzem, a hajdani Tran dekóderek esetében van egy CV, amivel ennek az ACK nyugtázásnak a "nagyságát" lehet változtatni, így kis motoráramok, vagy "nagyot halló" központok esetében ezt orvosolni lehet.
Itt sem lenne gond, ha nem ilyen motorokat használna a Fleischmann, vagy a ZIMO-nak szóltak volna, hogy ilyen aprócska motorokat használnak majd.

Tehát, két dolgot látok:
- Túlzott elvárás a vasútmodellezők felé, és a józan paraszti ész mellőzése*;
- A terméket előállító gyár, és a dekóder beszállító közötti egyeztetés elmaradása egy fejlesztés esetén, mielőtt a termék a piacra kerül.

*Lásd még a Tillig új digitális "filozófiája". Ugye egy funkciót, ha bekapcsolunk, akkor az, ha LED, akkor világít. Ehhez képest itt az van, hogy bekapcsoljuk a funkciót, akkor alszik ki! Rossz vicc!