Azért akkora területen már van némi mozgástér.
Nem tudom, hogy mik az elképzelések, de gondolat ébresztőnek két kép:

Hát, (így nem illik mondatot kezdeni), hát aki ezen a NEM 104-es leíráson eligazodik, az ember legyen a talpán!
Nekem egy régebbi nyomtatott magyar nyelvű van azon ott a H0 is.
De itt? Amúgy megvan a 16,7mm de mióta hívják ezt Sm-nek?

Erről van szó: Német MOROP Nem 104

Ezek közül most melyik a H0 azaz 1:87-hez????


Maßtabellen
Nenngröße Spurweite H B Nenngröße Spurweite H B
Zm 4,5 19 16
Nm 6,5 26 22 Ne 4,5 24 20
TTm 9,0 34 28 TTe 6,5 32 26
H0m 12,0 48 38 H0e 9,0 46 36
Sm 16,5 64 52 Se 12,0 60 50
0m 22,5 90 74 0e 16,5 86 70
Im 32,0 126 104 Ie 22,5 120 98
IIm 45,0 178 146 IIe 32,0 170 138

Mea culpa, én hibám volt, nem a NEM 104 hanem a NEM 102 a helyes szabvány. Az ujjam csuszott el a képernyön.

A NEM szabványok az Információk... témában megtalálható linkről letölthetők. Igaz, hogy német nyelvűek, de a rajzok eléggé magukért beszélnek, és a táblázatokból az adatok kiolvashatóak.

Az a svájci egyik keskeny nyomtáv, az 1000mm-es. Erre utal az "m" betű. Egyébként a H0m, az 1:87...

Köszönöm szépen a szabványt, lefordíttattam a google-val. Kb. annyit értek belőle, mint az adóbevallás help-jéből, tízszeri átolvasás után.

Nagyon köszönöm, de a gondolatébresztésen már túl vagyok. Gyakorlatilag kiszerkesztettem az egész pályát elemről-elemre CAD-al. Miért azzal? Miért nem pl. a SCARM-al? Ennek történelmi oka van. A pályát szedett-vedett, bontott pályaelemekből építem fel, ami tartalmaz PICO, ROCO, Szlovén, Olasz elemeket is. Mindeféle ívméret és hossz van vegyesen, a gyártók elképzelse szerint. Ebből gazdálkodok. A sín és váltómennyiség adott. Az asztalt Édesapám kezdte el, nagyon régi papírtalpfás PIKO sínekkel, sőt, saját gyártású sínekkel és váltókkal. Eszméletlen sok munkát befektetett, de sososem fejezte be. Ezeket az előzményeket szeretném új, és MŰKÖDŐ formába önteni.
Az előtérben (nagyállomáson) 6db vágány lesz kitérőkkel. Összesen 25db váltó lesz ezen a területen. Zsúfolt? Igen!

Most szólok, ez a projekt achilles sarka! Ha új, és hangsúlyozottan működő pályát szeretnél, akkor jobb letenni a garast egy sínrendszer mellett! Innen-onnan összeszdett svágányelemekből, amik sínszál magassása, szélessége eltér egymástól, és anyagukban is különböznek, az a tapasztalataim szerint, meg az álmoskönyv szerint sem lesz tartósan jó, akármennyi munkát és szeretetet fektetsz bele. Lépten-nyomon siklani fognak a vonatok, meg szétakadni rejtélyes okokból...

(PIKO, bocs, nem c-vel írják a szászok.)

Ó, így már könnyú. Ha jól értelmezem, akkor a felsővezetők nélküli pályán (nálam), a HL4-et kell figyelembe vennim azaz 57 mm-t, amit a sín felső felületétől kell mérni. Így van?

A 70425-s hozzászolásba javitottam a linket a NEM 102-re. Ott van a link is meg a bal oldalon az informáciok között.

Szeretem a kihívásokat. Összedugdosni kész, összeillő elemből? Az nem az én világíom. Mi abban a poén? Felülkerekedni a nehézségeken? Az tetszik. A nyomtáv adott. A magasságot ki lehet egyenlíteni. Mi a probléma?
Nagyképűen hangzik? Belebukok? Lehet. Legfeljebb úgy járok, mint Édesapám. A minta adott.

Nem ide tartozik, csak megemlítem: a másik hobbim az akvarisztika. Ott sem a kész megoldásokat / termékeket keresem. Próbálkozok, kísérletezek. Nekem ez a része tetszik a dolognak, ez ad sikerélményt. (...vagy csak szomorú tanulságot...)

(A "PIKO-t" persze tudom. Újabb elütés... bocs.)

Igen, igen, észrevettem. Köszönöm szépen. Erre írtam, hogy "így már könnyú". (...ha azt tartalmazza az oldal, amire kíváncsi az ember. )

Azt gondolom, talán akváriumot sem úgy készítesz, hogy fogsz egy 15 mm-es üveglapot hátlapnak, ami már eleve repedt valahol, és hozzá ragasztasz két 0.5 mm-es lapot az oldalának, az elejét pedig átlátszó fóliából készíted el... Szépen, esztétikusan elrendezni az akvárium belső berendezéseit úgy, hogy a lakói számára is természetesnek hasson, a szemlélő is gyönyörködjön benne és még a karbantartása is öröm legyen - kihívás, feladat és sikerélményt ad. De folyamatosan a hibát keresni, befoltozni a szivárgásokat, aggódni a halak életéért (hogy mikor megy szét az egész teljesen és áztatja el a lakást) - már nem az a kategória...

Minden hobbiban megvan az a határ, amin lehet és érdemes spórolni, ameddig élvezetet jelent az egyedi megvalósítás, amire még lehetősége van egy átlagosan felkészült hobbistának. És általában érdemes hallgatni a tapasztaltabbakra, hogy hol van ez a határ...

Köszönöm a válaszod.
A hasonlatot kicsit erősnek érzem, de lehet, hogy teljesen igazatok van. Ez csak akkor derülhet ki, ha kipróbálja az ember. A sikerélményt mindenkinek más adja. Valóban, az igazi akvaépítőknek az jelenti az örömöt, ha hetekig tervezgeti, majd napokig rakosgatja a köveket, ágakat, növényeket az üres akváriumban, hogy aztán elérje a zen állapotot, az aranymetszés szabályai szerint elrendezett kövek hatására. Mikor kész, leül elé és nézi. Hetente vizetcserél, levág pár levelet, és boldog.
Ez nem én vagyok.
Ennek analógiája, amikor tökéletesen illeszkedő rendszerelemekből elkészíti a terepasztalt (ami hibátlanul üzemel), leül, és nézi, hogy meg körbe-körbe a kisvonat. Néha átkapcsol 1-2 váltót, gyorsít, lassít és örül neki. Én már most azon aggódok, mi lesz, ha véletlenül működni fog? Mit csinálok utána?

Aki DIY-ben gondolkodik, az az első munkája után rájön, hogy a spórolás nem a DIY jellemzője. Sőt! Bármit csinálok magam, az a végén 3x - 4x annyiba kerül, mintha megvettem volna a csili-vili, kínai gépsorról lekerülő darabot. ...és persze soha nem fog úgy kinézni! (váltókészítő egy óriási kivétel ) Amit készen veszek, annak kb. addig örülök, amíg kicsomagolom, legyen az bármi is.

Ha már itt tartunk: hol van az a bizonyos határ, amihez már nem érdemes hozzáfogni? Miért csináljátok magatok a terepasztalt? Miért nem veszitek meg készen egy profitól, aki nem hobbista? Valljuk meg, az elkészült terepasztalok 10% döbbenetesen szép, az ember álla leesik. De a maradék 90%-on... hát biztony, lenne mit javítani. Pedig nem szedett-vedett anyagokat használtak fel.

Az okasabbak, tapasztaltabbak véleményét mindig kikérem, és köszönettel meghallgatom.

De tűpontos! Pont erről beszéltem.
Még egy dolog! Nem kételkedem benne, hogy a sínmagasságot össze tudod hozni! De mi lesz a sínszálak, különösen a sínkorona szélességének eltéréseivel? Itt most tized- századmilliméterekről beszélünk. Tudod mi látja a kárát? A mozdonyaid, mega kocsik! Nem most, meg két héttel a beüzemelés után, hanem modjuk egy-két éven belül, ha a projekt siekrül, és sok órát játszotok vonatosdit.

Ezt úgy hívják, hogy esztétika! Az, hogy - sarkítani fogok! - minden vágánymezőben mások a sínszálak anyagai, más a talpfák szélessége, elrendezése, az erősen betesz a látványnak. És itt most teljesen mindegy, hogy Paksinuti, Lezlinilzen, vagy egy amatőr nagypapa csinálta.

Nem régi eset a műhelyben, lefordítja a fentieket modellvasútra. Előkerült a nagyszülők által évtizedekkel ezelőtt vásárolt BTTB gyűjtemény. Maradt benne egy aranyos, és szépen megjavítható V36-os dízel, és szép kis teherkocsik, meg kaptam pár régi vágánymezőt. Mondtam, hogy lehet a régi sínekkel is dolgozni, csak nagyon-nagyon-nagyon macerás, és nem garantált a tartós üzembiztonság. Meghallgatták, megnézték, hogy mit lehet csinálni, majd pár nap múlva jött a telefon, hogy inkább vennének új síneket. Mert inkább rááldozzák a pénzt, de ne akadozzon a kisvonat, mert úgy nem öröm a játék. A cél meg az, hogy örömöt adjon a gyerekeknek, és hátha hobbivá válik.