Ennyiből áll tehát modellvasúti kitérőnk, és most már bátran nekiállhatunk a bütykölésnek, tudni fogjuk, hogy melyik alkatrész (vagy éppen melyik kocsi) okozza a problémát! Természetesen látjuk és látni fogjuk, hogy pl. a tősín, a közbenső sín és a vezetősínes pályasín szinte mindig egyetlen sínszálból készül, folytatólagosan. Ennek a modelliparban gyártástechnológiai oka van, egyébként nincs jelentősége (a nagyvasúton viszont már annál inkább, ott a fokozott kopásnak kitett alkatrészek cserélhetősége miatt szükség van a pontos elhatárolásokra - még ha azok egymáshoz is vannak hegesztve, illetve mivel egy kitérő akár 30...50 méter hosszú is lehet, képtelenség lenne ezeket a darabokat egyben szállítani).

Egyetlen apróságról nem esett még szó, ez pedig a két csúcssínt összekötő és mozgató alkatrész. A kitérőnek ez a része a modellvasútnál szükséges mértékig le lett egyszerűsítve, a nagyvasúti terminus technicusból leginkább a (csúcssín-)összekötő rúd illik rá (mert egyébként ugyanezen a környéken van még tolórúd, vonórúd, kapcsolórúd, időnként reteszrúd is, de léteznek már olyan speciális berendezések, amelyekhez ezek közül egyik sem kell - még összekötő rúd sem!). A fentebb felsoroltak közül tehát én mindenképp az összekötő rúd megnevezést használnám.

A következő részben az átszelési kitérő, vagy közismertebb nevén az "angol váltó" kerül a műtőasztalra. Megismerkedünk olyan fogalmakkal, mint pl. kettős keresztezés, vezető szögvas és egyéb csúnya dolgok... Jól hangzik, ugye?