A menetrend áttanulmányozása, és hosszas tervezgetés után állítottam össze az útvonalat, idén is háromnaposra tervezve a kirándulást. Ezúttal is szem előtt tartottam a tőlem már megszokott szempontokat, mégpedig hogy minél több olyan vonalon utazzak, ahol eddig még nem jártam, és lehetőleg a dízelvontatás legyen túlsúlyban. A most beutazott vonalak jelentős részét a szentesi motorgarázs, és Vésztő szolgálja ki, így várható volt, hogy Bzmotból és Uzsgyiból nem lesz hiány. A három nap alatt mindössze ötször utaztunk mozdonyos vonattal, és - mint az majd kiderül - ezek bizony csak "átkötések" voltak egy-egy vonal között. Nézzük hát az első nap eseményeit!

Első nap: Budapest - Szentes, avagy a Dunántúlról a Dél-alföldre

Táska a hátamon, fényképező a vállamon, három óra harminc. Kilépek az ajtón - kezdetét veszi az országjárás. Az első HÉV pontosan négy órakor érkezik Pomázra, a vonat 56 perc múlva indul a Déliből. A HÉV menetideje 35 perc, és még át is kell metrózni a Batthyány térről...
Megérkeztem a Déli Pályaudvarra. Kivételesen én vagyok a második: Péter barátom, eggyel előbbi buszt elérve már a tízedik vágányon álló, Dunaújvárosig közlekedő FLIRT motorvonaton vár. Lepakolunk, elhelyezkedünk, még egyszer átnézzük a menetrendet, és már indul is a vonat. Az első reggeli vonaton nincs sok utas.

Az első állomás - mármint nekünk - Pusztaszabolcs. Vonatunk pontosan érkezik, öt percünk van, hogy átszálljunk a halberstadti kocsiba. Nem szeretem ezt a járművet, szerencsére csak Sárbogárdig vagyok kénytelen elviselni. Így is a kocsi végében állok, nézem a pályát, a tájat. Álmos, ködös még a vidék. Sárbogárdra is pontosan érkezünk, itt fél óránk van. Az állomáson a 235-ös Szergej és egy UDJ várakozik.

Az utasok, és a felhők is gyűlnek, mire befut a 11-es uzsgyi, már szakad. Reméltem, hogy Bz-s lesz ez a vonat, de mióta InterRegio-ként közlekedik, kizárólag orosz motorból állítják ki. A csatlakozó IC késik, amit természetesen meg kell várnunk, így tíz perc késéssel indulunk Sárbogárdról. Nem jutunk messzire, Vajta állomáson félreállunk a szemből érkező Gemenc IC elől.

Újabb tíz percet kap a vonat, szerencsére Bátaszéken majdnem negyven percünk lenne, így a húsz perces késés most nem okoz gondot. A maradék húsz perc épp elég a fotózásra, ezalatt a 175-ös Szergej érkezik egykocsis tolatós tehervonatával.

Ismét Uzsgyi érkezik, Kiskunhalasig élvezhetjük majd az orosz technikát. Baja állomáson ismét van egy kis időnk a keresztre várás miatt, ahogy Jánoshalmán is.

Kiskunhalason több, mint egy óránk van a vonat érkezéséig (és még tíz perc a továbbindulásáig), így a közeli pékségben és a cukrászdában beszerzünk egy kis útravalót, majd irány a fűtőház! Odabent az 1002-es mazsola és az 517-es Bobó pihen, a röptető alatt pedig az 1004-es mazsola, és néhány szili várja feladatát, miközben az M47 1229-es teherkocsikat sorozgat az állomás végében.

Az Ivo Andric nemzetközi gyorsvonat 12:33-kor, pontosan érkezik az állomásra. Bár a vonaton egy ausztrál és egy angol diákcsoport is utazik, az egyik kocsiban találunk helyet. Kelebia, határállomás. A vámvizsgálat miatt nem mehetünk el a vonattól, így fotózni sem igen lehet.

Most már Szerbiába is lehet útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal utazni - a magyar határőr nem is szól semmit, és bár az utazás előtt direkt rákérdeztem a szerb konzulátusnál, Péter barátom még mindig aggódik, hogy mi lesz, ha a szerbek nem engednek be? Aggódása fölösleges volt, a szabadkai beléptetés is gond nélkül megy. Fél óránk van, így én teketóriázás nélkül a fűtőház felé veszem az irányt. Néhány Sinobusz, egy roncs gőzös, különféle villany- és dízelmozdonyok várakoznak a depóban. Egy gyors fotózás után sietek is vissza, mert hamarosan indul a vonat Horgosra.

A 199-es Sino viszonylag jó kihasználtsággal indul, és Horgosig nő is az utasszám. Itt csak kevesen szállnak át a Szegedre közlekedő Bz-re, de azért a magyar motorkocsiban is van utas.

A pálya egy szakaszon viszonylag jó állapotban van, itt a negyvenes útátjárókat leszámítva 60-80 km/h-s sebességgel halad az ezüst színű motorkocsi. Palic állomástól vészesen esik a pályasebesség 10-30 km/h-val zötyögünk tovább.

Mivel az NKH EU-s környezetvédelmi előírásokra hivatkozva kitiltotta a magyar hálózatról a szerb motorkocsikat, ezért Horgoson át kell szállnunk egy Bz-be.

Röszkén ismét van idő a vámvizsgálat miatt, viszont pont emiatt nem is engednek leszállni a vonatról, így persze fotózni sem lehet. Annál inkább lehet Szegeden, ahol egy óránk van a továbbindulásig. Ebbe még egy kis villamos fotózás is belefér, mielőtt Hódmezővásárhely felé vennénk az irányt.

Mivel mindkettőnk fényképezőjének merül az akkumulátora, így a váróteremben töltőre tesszük a gépeket, összegezzük az eddigi élményeket és tapasztalatokat, valamint végzem a szokásos adminisztrációmat: pályaszámok, késések, megjegyzés. A Bz után ismét az orosz motorkocsié a főszerep: a hármassal utazunk Hódmezővásárhelyig. Itt is majdnem egy óránk van, ezalatt az M62 089-essel végzett tolatás kísérjük figyelemmel, és még a közeli kisboltot is van időnk útba ejteni.

Meg se lepődünk, mikor háromnegyed nyolc előtt öt perccel ismét uzsgyi érkezik. Ő lesz a nap utolsó vonata. Hódmezővásárhelyi népkertnél leáll a motor. Figyelünk, hogy mi történt, de semmi szokatlan, csupán van tíz perc tartózkodás, ugyanis itt várjuk be a csatlakozó vonatot.

Szép az alföldi naplemente, sajnos, az uzsgyiból nem lehet fotózni. Szentesre már alkonyatkor érkezünk, de még van lehetőség fotózni az állomáson. A felvételi épülettel szemben tárolt járművek közül legalább a Hargita motorvonat két kocsijának a Vasúttörténeti Parkban lenne a helye.

A fotózás végeztével elsétálunk a motorkocsigarázshoz, de már sötét van, nem engednek be minket, így hát visszamegyünk az állomásra. Itt nincsen szállásunk, a váróteremben töltjük az éjszakát, amit 23 és 3 óra között zárva tartanak. Szerencsére sikerült elérnünk, hogy ránk zárják a várótermet, így nyugodtan alhattunk a padon. Előrelátóan hoztam hálózsákot, a padra ráterítve egész kellemes fekhelyem volt.