Második nap: Szentes - Biharkeresztes, avagy keresztül-kasul Békés megyében
A szentesi éjszaka egész jól telt, aludnunk is sikerült. Hajnali háromkor aztán úgy döntünk, hogy az 5:40-es vonat helyett most, két órával korábban elmegyünk Tiszatenyőre. Nagyjából Kunszentmártonig bírjuk ébren, a vonaton mindketten elalszunk. Tiszatenyő felvételi épülete fel van újítva, így szerencsére jól gondoltam, hogy lesz konnektor. A fényképezők a töltőn, a csomagok a pad alatt. Péter inkább sétál egyet, én ismét elfekszem a padon, jól fog még jönni ez a kis pihenés. Tiszatenyőről aztán háromnegyed hét után továbbindulunk Mezőtúrra. A 120-as fővonal villamosított, vonatunk V43+By+Ao összeállításban közlekedik, de az Ao másodosztályú kocsiként van a vonatba sorozva, így élünk a lehetőséggel, hogy potyázzunk egyet első osztályon. Utazásunk alatt ez a harmadik szerelvény, ami nem motorvonatból van kiállítva. Mezőtúron szintén van két óránk, ezalatt a néhai fűtőháznál félreállított néhány teherkocsit vesszük közelebbről szemügyre. Visszasétálunk az állomásra, és két motorkocsit találunk a második vágányon: az egyik a 286-os Bz, a másik pedig a 261-es, amivel már tegnap utaztunk Horgos - Szeged között. Az elsőbe szállunk fel, én örülök, hogy végre lesz egy klasszikus vicinális hangulatú utunk. A menetrend viszonylag laza, a Bz is rendben van műszakilag. Körülbelül egy-másfél perccel előrébb vagyunk, így Csabacsűdön és Kisszénáson is belefér egy röpke fotózás.
Orosházára is hamarabb érkezünk, így belefér a fél tizenegyes csoport fotózása. Uzsgyik, bézék és a 96-os szergej ad randevút egymásnak.
A hangos utastájékoztatás a hatodik vágányt mondja, a Bz ablakában az iránytáblán a Mezőhegyes - Battonya irány szerepel. Indulás után vesszük észre, és a többi utas is, hogy ez bizony nem a battonyai vonat, hanem a mezőtúri! Orosháza üveggyárnál aztán leszállunk, és mialatt visszamegyünk az állomásra, átnézem a menetrendet. Ha tartjuk magunkat az eredeti útvonalhoz, egy órával később érnénk Biharkeresztesre. Úgy határozok, hogy életbe léptetem az operatív menetrendet, és a következő vonattal a mezőhegyesi fordulót kihagyva egyenesen Békéscsabára megyünk, így ott elérjük az eredetileg is tervezett 37624-es számú vonatot. Még mindig több, mint egy óránk van, hát elmegyünk megebédelni. Sokadszorra is uzsgyi jön, így a vonatból megint nem lehet fotózni, és a levegő is fülledt, viszonylag monotonon telik az utazás - persze, a rossz utastájékoztatás, és az ebből adódó útszakasz kihagyás miatt picit bosszús is vagyok. Békéscsabán is van egy kis időnk, így körülnézünk az állomáson.
Innét a 410-es InterPici Bzmottal utazunk tovább. A motor+vezérlőpótkocsi összeállítással közlekedő vonat jó kihasználtsággal közlekedik, a pótban még álló utas is van. Gyulán az utasok nagy része kicserélődik, és Kötegyánig folyamatosan el is fogynak.
A mozdonyvezető átballag a vezérlőkocsiba, és irányváltás után már robogunk is Vésztő felé. A pályasebesség folyamatosan csökken, a lassújelek szaporodnak és egyre lassabb haladásra kárhoztatják a felújított motorkocsit. Vésztőn átszállunk a hagyományos Bz-re, majd egy állomásköz megtétele után, Szeghalmon ismét átszállás következik.
Innentől a fényképekkel díszített 380-as Bzmot visz minket Püspökladányig. Ismét a tipikus alföldi bézés mellékvonali utazás élményét élvezhetjük, a sebesség nem túl nagy, de tűrhető. Beérve Püspökladányba, Péter valami ennivaló után néz, én pedig a fűtőháznál várakozó magánvasúti dízelmozdonyt veszem közelebbről szemügyre. A váltókörzetből visszatekintve, hangulatos Bz-trió pihen az állomáson.
Biharkeresztes felől érkezik egy csörgős vonat, de ez nem a mienk, az Bz-ből van kiállítva. Illetve, a Bz-vel megyünk két órával korábban, mert eredetileg a Corona nemzetközi gyors szerepel a menetrendünkben. Viszont, a várakozás alatt arra jutunk, hogy inkább elmegyünk a motorkocsival, és a Coronát majd Biharkeresztesen fotózzuk, ahol talán lesz egyéb érdekesség is. Báránd, Sáp, Berettyóújfalu és Mezőpeterd után hamar megérkezünk a határállomásra. Félig-meddig csalódás, mert csak egy átépített román mozdony pihen az állomáson. Biharkeresztes hasonlít a záhonyi állomásra: a vágányok viszonylag jó állapotban vannak, a felvételi épület szépen fel van újítva, ellenben a biztosítóberendezés még mindig a jó öreg SH.
A Corona érkezéséig bőven volt még idő, így hát elfoglaltuk a szállásunkat. A négyágyas apartman jól felszerelt, főzési lehetőség is van, és mindezért csupán 2500 forintot kértek éjszakára fejenként. Bevásárlás után elindulunk vissza az állomásra, de a közelgő vihart látva inkább visszafordulunk. A döntés helyes, alighogy beérünk a szobába, hatalmas zápor szakad a településre. Reggel 7:55-kor indul a busz Nagykerekibe, ideje lefeküdni.
