A csomagolás

 

A H.P. Products. Co. nem volt egy nagy cég, és főleg fémlemezek préseléssel történő megmunkálásával foglalkozott. Ráadásul állítólag a modellek nem is a kis gyárban készültek, hanem Joyce garázsában. Mindenképpen érdekes volt megfigyelni a technológiai különbségeket az akkor már népszerű H0 modellek között , valamint a HP által gyártott járművek között. Az utóbbiban sok az olyan részlet,  ami a H0-ban fémöntvény volt,  itt préseléssel és egyéb, lemezhajlító megmunkálási lépésekkel készült.

1947-ben 4 munkatárssal kezdték a modellgyártást, de sohasem érték el a 10-es létszámot. A cég azonban nagyon élelmes volt és sok olyan kiadásból vonta ki magát, amik más, korabeli modellgyáraknak komoly fejtörést okozott. Így pl. a csomagoláshoz egy teljesen más termék számára készült, barna dobozt használtak (többnyire evőeszközök csomagolásait vették át), amire csak ráragasztották a maguk vignettáit.

Csak jóval később jelent meg a tipikus kék doboz, amik a TT kincseket védték. A termékcsalád hatalmas lépésekben fejlődött és 1952-ben már 18 gőzmozdony, 2 dízel és két motorkocsi volt a katalógusban,  amihez jött az elképesztő mennyiségű vagon, és egyéb tartozék.

Persze a HP Products felsorakozott az akkori amerikai divathoz, hogy nem kell okvetlenül élethű modelleket gyártani, így senkit sem zavart különösebben, ha egy mozdonynak egy-két tengelye hiányzott. Ez meglehetősen szabad kezet adott a gyártónak, így a járműveket szinte a végtelenségig kombinálta. Még attól sem zárkózott el, hogy ugyanazon felépítmény alá két vagy több fajta futóművet szerelt. Főleg a háború után a hatalmas osztott keretű  (articulated) mozdonyok dicsőítették az amerikai vasutakat, így nyilvánvaló, hogy a HP is kihozott rengeteg ilyen mozdonyt.

Íme a mozdonyok listája 1952-böl. A Big Boy még nincs közöttük, de a 2-8-8-2, ami a mi számozásunk szerint  (1’ D)’ (D 1’) tengelyelrendezés lenne, már itt van a listán!

0-6-0, 2-6-2, 2-8-4, 4-4-2, 4-8-2, 4-8-8-4
0-8-0, 2-8-0, 2-10-2, 4-6-2, 4-8-4, 2-8-8-4,
2-6-0, 2-8-2, 2-10-4, 4-6-4, 4-6-6-4, 2-8-8-2.

A HP nem törődött nagyon a modellek részleteivel sem. A mozdonyok felső része egy fehérfém öntvény volt. Kezdetben még festve, de később már ezt is kihagyták az olcsóbb modellek esetében. A fém valószínűleg kémiailag lett egy kicsit színezve (sötét patinát kapott), és ezzel le is zárult a felületkezelés.

A gőzmozdonyok mechanikai felépítése szintén messzemenően követte az akkori amerikai modelliskolát. Egységes Pittman DC-60-s motor megfelelő szögben a mozdonykonyhában egy csigán keresztül kapcsolódott az egyik hajtott tengelyen levő fogaskerékbe. Ez az egyszerű áttétel általában elég jól illeszkedett a nagyobb kerekű mozdonyokhoz. A Pittmann motor alacsony fordulatszáma, a csiga finom menete kb. 1:20 - 1:25-ös áttételt adott, ami szinte a 60-as évek végéig  átlagon felüli minőségű mechanizmus volt. A mozdonyok többi tengelye kizárólag a csatlókkal volt meghajtva.

A Pittmann motor egy nyitott 3 (később 5) pólusú erős motor, nagyon robusztus kefékkel. A Pittmann eredetileg a hadsereg igényeire fejlesztette ki ezeket a motorokat, később sok amerikai modellben felhasználásra kerültek, és csak a múlt évszázad végén kerültek ki végleg a vasútmodellező iparból.