Meg ne sértődj, teljesen komolyan érdekel: miért is építesz te terepasztalt?
Tudom, én vagyok a csúnya bácsi, aki mindig mindenkibe beleköt, nem először fordul már elő velem. De erről a témáról sem először esik már szó itt.
Tehát tényleg érdekel a dolog.

Üdv. : Laci

Megértem, hogy volt már róla szó, de azt is el kellene valahol fogadni, hogy nem egyszerű 46592 hozzászólást végigolvasni és kimazsolázni belőle a lényeget.

Fontos, tisztázandó tény, hogy a vasúton sosincs piros jelző! A közlekedési lámpa meg a fénysorompó az lehet piros, de a vasúti jelző vörösen világít! Nem szőrszálhasogatásból írom, hanem körbe fognak röhögni a vasutasok, ha így mondod nekik.
Egyébként, ha MÁV-os jelzőkről van szó, a sárga jelenthet sokmindent, attól függően, hogy milyen jelzőn van, 4 fényű jelzőnél melyik lapon világít a sárga, meg lehet kombinált is, stb... ajánlom figyelmedbe a mellékletet, ami egy közelítő képet ad a helyzetről. Nem pontos képet, csak közelítőt.

Teljesen felesleges ennyi jelző egymás után! Mivel egyvágányú a bejárat és a kijárat is, nem kell túlbonyolítani. Egy bejárati jelző kell irányonként, nem kell minden váltóhoz... Bejárati jelző lehet egy tolatásjelzővel egyesített főjelző, az összes kijárati jelző lehet ugyanez, max más fényszámú, a váltókhoz meg tehetsz törpe tolatásjelzőt, de főjelzőt semmiképp. Ugyanis ha a bejárati jelző szabadot mutat, akkor az azt jelenti, hogy a vágányút kész van, mehetsz úgy, ahogy a jelző jelzésképe mutatja. Kivétel ez alól a nem biztosított fényjelző, de azt nem ismerem.

Marci. Ebben is van böszmeség, amit írtál, ne bonyolítsuk.
A neten is van bőven olyan letölthető dokumentum, amiből lehet tanulni, illetve lehet találni olyan embereket, akiknek ez a munkája.
Ha valaki akar, tájékozódhat.
Arról meg már beszéltünk nem egyszer, hogy egy terepasztal építése milyen gyökerekből kellene hogy eredjen. Ha ez nincs meg, megb...ta a kutya az egészet.

Igen, tudom. Igazad is van.

A máv F1-es utasítását, ajánlom figyelmébe mindenkinek aki nem vasutas, de érdekli a jelzőzéses téma.

A nem publikus részt jóindulatból levágtam. De a kedvedért megmutatom az eredetit. A kamera néha túl sokat lát...

És azóta is nálam vannak!!!

Üdvözlet! Én itt nagyon kismiska vagyok a témában de az kutyás mondat tetszett ☺ Nekem semmi gyökerem nincs a vasúthoz gyerekkorom óta vonaton sem ültem. Talán a tehervagonok azért vonzanak mert sokszor rakodnak meg róla és akkor szoktam bámészkodni. Tetszik a vasuti teherszállítás ezért is gondoltam arra hogy építek egy pici asztalt. Sok mindent tanulok itt és látok sok érdekes dolgot. Bár ez a jelző kérdés nekem magas az a sok szín meg a jelentése ☺ Azért csak lesz jelző nálam is nekem egy vörös-zöld kombináció pont elég bár gondolom megvan mindennek a helye és a színek mennyisége. További jó modellezést ☺

Szeretnék gratulálni az asztalodhoz egy igazi mestermunka.
Sokat nézegetem a képeket ahol csak láthatok róla. Kicsit ez az asztal ösztönzött vissza a tt-hez ☺

Ez a MÁV F1 ez király.

A terepasztal grafikus felületén már eljutottam a jelzők kirajzolásához PC-n (csak előremenet). A furkálás persze még várat magára, TLC5940-es LED driverrel fogom valószínűleg meghajtani a LED-eket.

Videó a jelzőkről

Ilyenkor még át lehet írni dolgokat, bár az érzékelőket nehéz lenne odébb helyezni. Nem stimmel minden, főleg amikor a zöld jelzésnél megállunk, mert előre tudjuk, hogy később vörös lesz, ezt javítani kellene. Van egy másik hely is, ahol a sárga túl rövid, megy a vonat a vörösnek ezerrel, előre tudva, hogy úgyis váltani fog. Kissé gyorsan váltanak a jelzők, mert két vonat is megy és a váltók is dolgoznak.

Ha van megjegyzés hozzá, szívesen venném.

Igy van fiam, menj el a botba piros festékért, hadd fessük már fel a vörös csillagot....

milyen igaz

Igen, 20-76-os Bpmee lesz.

Köszönöm szépen!

Laci, ne firtasd. Mi már tudjuk.
A kolléga jol programoz, a vasutmodellek csak arre kellenek, hogy a programozás szörnyszülötteit be lehessen mutatni.
Igy inkább vedd le a vasutas, valoságot rajzolo szemüveged és gondolj egy vidámparki attrakciora, vagy a hajdani vasutmodellezésre, ahol a nyerö az volt aki 50 m hosszu pályát tudott egy konyhaasztalra épiteni - természetesen az akkori 0-ás 3 sines vágányzatbol.

Bocsánat, hogy megkérdezem, de téged ez miért zavar? Sehol nem láttam, hogy kötelező 100%-ig élethű modellezést megcsinálni. Nem láttam leírva, hogy tilos TT-n a V43-at rózsaszínre festeni vasútmodellezőknek.

Igen, észrevehetted, hogy nem kifejezetten zavar, hogy egy darab ház nincs az asztalon, ahogy az sem, hogy fű helyett ráraktam egy darab filcet.

Én nem a külsőt, leginkább a vezérlést modellezem, azt is módjával, hogy nagyon meg ne erőltessem magam. De ezt gondolom tudjátok. Azt is, hogy az elektronika és szabályozástechnika jobban érdekel, mint a külső. Én így tanulok elektronikát.

Szerintem teljesen kár ezen filozofálni, mert ezt eddig is tudtátok, senkit meglepetés nem ért.

Amikor legutóbb azt válaszoltad, hogy tehetek törpejelzőt, mert a szabvány nem tiltja, elfogadtam a véleményed. Legyen az. Semmiképp nem törekszem élethű modellezésre, de azért a valóságra közelítő hasonlóság megfelel.

Ne haragudj, de végképp nem értem, hogy téged ez miben zavar és miért kapok a kérdéseimre gyakran durva választ.

Bocsánat engem nem zavar, csak Lacinak irtam meg miröl van szo.
Te jol programozol, de sem a vasuthoz sem a modellezéshez nem értesz.
Itt (meg máshol) probálod némileg kiegésziteni a hiányosságaidat. Megprobáltunk segiteni, irányitani, de te egyre egetveröbb marhaságokat találsz ki.

Két lehetöség van.
1. Valoban a vasutat akarod modellezni, akkor szedd össze az idevágó irodalmat, informáciot, ballagj ki valamelyik állomásra és nézelödj.
2. Kitalálsz valami álmot, és megprobálod azt lemodellezni a programoddal. Véletlenül a vonatokat választottad, nyugottan lehettek volna mechanikus kacsák is, mert téged csak az érdekel, hogy ugy ugrálnak-e, ahogy a programod vezérli.

Te a második lehetöséget választottad, amihez sajnos nem igen tudunk segiteni, mert halvány fogalmunk sincs az álmaidrol.

Ne vedd ezt sértésnek, de még a fiatal kezdö gyerekek is többet tudnak a vasutrol, mint te, aki profi szinten akarod azt modellezni..
Érdemes lenne ezen elgondolkodni a programozo emberkék érdekében is, mert sokunkban azt a benyomást kelted, hogy egy programozo bármit el tud képzelni ést azt lemodellezni, anélkül, hogy annak bármilyen köze lenne a valosághoz, vagy megoldana bármilyen feladatot.

Bocsánat, néha sértésként jön le, lehet, hogy túl érzékeny vagyok.

Valóban alapvető hiányosságaim vannak, ezért nem tudok rendesen kérdezni sem. Ami kérdést feltettem, az nem a sárga jelzésről szólt.

Később olvasgattam és rájöttem, hogy igazából a térközzel van gondom.

Amikor csatlakoznak egymásba a vágányok, akkor egymás után folynak össze a sínek, egymást követik a becsatlakozó váltók és jelzők. Tegyük fel, hogy az utolsó csatlakozási pont vörös, mert a váltó fordítva áll. Az utolsó váltóig el tudsz menni, addig minden szabad.

Mit mutatnak a jelzők és mit jelent a térköz?
- ha a térköz 2 jelző között van, akkor az első becsatlakozó váltónál zöld, másodiknál sárga, a harmadiknál vörös. Ennél a gond az, hogy túl közel vannak egymáshoz.
- ha a térköz elvontabb, mint maga a jelző és nagyobb szakaszra vonatkozik (1-2km), akkor elsőnél sárga (vörös fog jönni), a másodiknál sárga (vörös fog jönni), utána jön vörös.

Ezek a fogalmak azok, amik nem tisztázódtak bennem.

Ha pedig nem jön vonat, akkor vörösen áll-e, vagy zölden? A HÉV-nél zöldet látok, a MÁV-nál vöröset.

Változó. A főjelzők alapállása a vörös, a térközjelzőnek a zöld. Ez elméletileg független attól, hogy MÁV vagy HÉV a rendszer. De kisebb változások előfordulhatnak a két vasúttársaság jelzésrendszere között.
Ne bonyolítsuk, de pl az előjelzőknek illetve ismétlő előjelzőknek nincs is vörös fényük.

Egy jelző mindig a mögötte lévő szakasz állapotának megfelelő jelzésképet mutatja. De ez általában a következő jelző követi, tehát jelzőtől jelzőig tart egy adott jelző hatálya. Kivétel persze van, mondjuk például az ismétlőjelző meg a tolatásjelző, stb. A jelző csak abban az esetben mutathat szabad jelzést, ha az utána lévő szakaszban nincs foglaltság, vagy ha van váltó, az a megfelelő irányban áll. De ez a szabad jelzés sem mindig zöld, mert a jelzéskép általában utal a következő (térköz) szakasz állapotára is, így a mozdonyvezető tudhatja, hogy azon milyen jelzés várható. De utalhat akár váltóállásra is, mert kitérőben ugye csak csökkentett sebességgel lehet áthaladni (persze ez alól is van kivétel). De igazából ez még ennél is bonyolultabb, mert a jelző sem mindegy hogy milyen lehet főjelző, biztosított jelző, ezek keveréke s a többi.Szóval ez azért elég macerás ügy.

Ahogy már JZoli is irta a jelzösdi nagyon bonyolult dolog még a nagyvasuton is, sok ember sok elméletének az eredöje, mikor mit mutat. Ezért a nagyvasuton is kerülik, ahol csak lehet. Pl. Europában már majdnem eltüntek a nyilt vonalrol a váltok - elágazások. Ezek mind bekerültek a legközelebbi állomásba ahol egyszerübben kezelhetök. Pl. biztositani lehet az egész váltomezöt, igy ha azon nincs egy lezárt vágányut, akkor a jelzö nem mutathat szabadot. Igy egy jelzövel fedni tudnak akár egy tucat váltot is ( ez a cél).
A nagyvasut jelentös részén nincs semilyen jelzö, mert az drága és bonyolult.
Sok esetben a fö vonalak kisebb állomásain a jelzök térközjelzök, és a vágányut fixen lezárt az átmenö forgalomra. Ha mégis valami helyi munkát - tolatást stb kell végezni, akkor erre külön megoldások vannak.
Egyet meg kell értened - nem a jelzö a fontos hanem a vágányut ill. annak a zárása ( ami a laikus számára láthatatlan igy nem atraktiv) a jelzök csak az itt leirtaknak a (lassan eltünö) diszei.

Ácsi fiúk!

Szerintem Csabesznak alapfogalmi gondjai vannak és amit itt leírtok, abból nem sokat ért meg... (már bocs, ha nem igaz...:friday

Az állomások között lévő szakaszon legegyszerűbb esetben egyszerre egy vonat lehet. A következő akkor mehet ki, ha az előző már beért az állomásra. Az állomásoknak alapvetően van egy bejárati jelzője, ami megadja, hogy a vonat bejárhat-e oda (vágányszámtól függetlenül csak egy...).
Ha ezt a vonalat felosztjuk szakaszokra (térközökre), akkor az adott irányban megnövelhetjük a vonatok számát (egy szakasz hosszabb kell legyen, mint a leghosszabb vonat). Az egyes térközöket a térközjelző biztosítja, de a legutolsó (az állomás előtt) az állomás bejárati jelzője. Ezt a személyzet akkor állítja át, ha már nincs akadálya a közlekedésnek (pl. tolatás) és beállították, melyik vágányra mehet be a vonat.

A térközjelző csak akkor vörös, ha a mögötte lévő térköz foglalt. ( Talán ez segít... )

Remélem segítettem...

Köszi, ez most tényleg segítség volt.

Kezdem a dolgot megérteni (remélem).

A baj az, hogy ezt a forrást már többször ajánlottuk, és nem olyan komoly irodalom, amit nem lehetett volna vagy 100x átolvasni.

...a térközjelző is főjelző!

Igazad van, nem írtam bele. Én arra a főjelzőre gondoltam, aminek piros-fehér-piros az oszlopa, vagy ez meg van szakítva egy kék csíkkal --->tolatásjelzővel egyesített főjelző.

Urak, ha valakit idegesít, ha kezdő modellező naiv, vagy hozzá nem értő kérdéseket tesz fel, akkor inkább vegyen mély levegőt, számoljon tízig, vagy egyáltalán ne szólaljon meg. Egyetemi matematika tanár nem megy be általános iskolai matekórára osztást, vagy szorzást tanítani, mert az snassz neki. Lassan oda jutunk, hogy ezt a TT topikot kétfelé kell választani, kezdőkre és profikra. Korábban sokkal toleránsabbak voltatok a hozzáértést illetően. Némelyik ledorgáló megnyilatkozás valóban sértő. Az olyan utalások pedig, hogy "már százszor kitárgyaltuk", vagy "olvassál vissza egy-két évet" nem vezetnek sehova, legfeljebb elriasztják a többi kezdőt is - mikor fogják őket is valamiért letolni.
Ez az élethű-nem élethű polémia is időről-időre refrénként visszatérő gumicsont. Kérlek benneteket, ne taszítsuk ki a modellezők közül azokat, akik több kompromisszumot engednek meg a vasút, vagy terepasztal építésben mint mások és néha esetleg véletlenül pirosnak mondják az amúgy vörös jelzőlámpát (vasutas sznobizmus!).

sejtettem, de fogalmazzunk pontosan
(egyébként az előbb írtad, hogy az vörös )

A baj az, hogy a kolléga nem kezdö, ha jol emlékszem már több éve dolgozik a projekten...az imént belinkkelt irodalom is szinte havonta megjelenik és az ö figyelmébe is ajánlottuk.
Amugy van egy kezdö topik is, de azt viszont elvárjuk, hogy delikvens önszorgalombol, legalább az alapokat elsajátitsa, ha már itt megkapta az utmutatást. Ama füzetecske vagy 50 oldalas, ennyi idö alatt szorol szora fujni lehetne....
Ugy igen nehéz vasutmodellezni, ha semmi elöismerettel nem rendelkezik valaki - még a vasut szeretetével sem, mert a jelentös többséget az viszi a vasutmodellezéshez, és azt probálja lemodellezni amit lát.

Jajj te! Az oszlopa lehet hupilila is meg piros is. A jelzőfény a vörös.
Amúgy csak puszta jóindulatból írtam, Lakasi, hogy mi a vörös, mi a piros (itt a piros-hol a piros? ). Na meg azért is, mert zavarta a szememet.

Azért vigyázz az ilyen kijelentésekkel:

"1.3.12. A tolatásjelzővel egyesített fény főjelző árboca vörös-fehér sávozású és a fehér sávot középen rézsútos irányú keskeny kék sáv szakítja meg..."

az idézet a jelenleg hatályos F.1. utasításból származik. (és az oszlop általában szürkére van kenve)

Remélem nincs harag!

Egy:null oda!

A MÁV F1 tényleg nagyon hasznos. Egyértelműen leírja, hogy ha nincs vonat a sínen, akkor a jelző lehet szabad és tilos egyaránt.

Mindkettőt kipróbáltam és a tilos mellett döntöttem. Kifejezetten zavaró, ha össze-vissza változnak a jelzők egy váltó átállításakor, miközben vonat se közel, se távol nincs. A fenti videón is látható, hogy másodpercen belül 4-szer vált, amikor egymást követi a két vonat.

Jelenleg a vonat előtti 3 térközt állítom szabadra (tekintettel a másik vonatra és váltókra). Érezhetően kevesebb az össze-vissza mozgás a jelzőknél.

Kicsit részletezve, nehogy baj legyen:

- vonat átmegy a jelzőn: vörös
- átmegy a következő szakaszra: sárga
- átmegy az azt követő szakaszra: zöld
- áthúz a váltó: vörös

Ezt a jelző relatíve rövid idő alatt produkálta (20 másodperc alatt teszi meg a vonatom a teljes terepasztalt), azt a benyomást keltve, hogy a forgalomirányítók a kelleténél többet ittak.

Ehelyett alapértelmezésben minden vörös és a fenti esetet egy vörös jelzéssel letudjuk.

Ez amit leirtál az automatikus térközre vonatkozik, a válto már egy extra dolog. A vasuton van pálya biztber ( automatikus térköz, autoblok) és van állomási biztber.
A kettö nem ugyanaz!
Ahogy már irták a térközjelzö alapállása az engedélyezö fogalom ( zöld neked), az állomási jelzö alapállása a tilto jelzö.

Modulosok most ne figyeljenek, a következő nem nekik szól, csak akkor, ha van odahaza egy terepasztaluk is.

Nos, szerintem egy házi berendezésen megcsinálni egy komplett MÁV F1 jelzésrendszert úgy, hogy az megfelelőlen is működjön - bocsánat a szóért - egy marhaság, még TT méretben is, hacsak nincs erre célra úgy 100-120m2 területünk. Gondolkodjunk Urak! A mi méretünkben egy 3*1,5m-es pálya már nagynak számít, de még ezen sem lehet egy térköznél többet betenni két állomás közé. (Az most nem érv, hogy csak egy szál LVT malactaxik mennek a pályán, ha kérhetem!) A házi terepasztalokon sokszor a fő állomás bejárati jelzőjét sem lehet még nagyjából élethűre sem kitűzni. Ha 40cm-re esik az első váltótól, az már a kánaán! Legtöbbször pontosan elegendő, ha csak kijárati jelzőket teszünk, telepítünk. A jelzésképnek meg 4 féle elegendő lehet:
- Megállj! /Hogy szakszerű legyek /
- Szabad (egyenesben mehet ki a váltón a vonat)
- Lassan (kitérőben áll a váltó)
- Megállj! Tolatás engedélyezve.

A másik, rövidebb gondolatom csabeszq olvtársnak szól: Logikai bukfenc van a vezérlés elgondolásában. Ha csak egy picit is hasonlítani szeretne a modellüzemed (nem a környezete, az mellékes), akkor a váltók állítása :
1: megelőzi a jelzők beállítását,
2: ennek a függvénye a jelzéskép.
Egy egyszerű példa, a Z asztalon csináltam meg, amit tavaly építettem. Az alsó állomás bejárati jelzőit összesen két nyomógomb vezérli jelzőnként, az egyik pirosra (csak azért is, hogy a vasutasoknak is hulljon a haja ) állítja a jelzőt, a másik meg valamilyen utat enged a mozdonynak. Ez utóbbi attól függ, hogy a váltó merre áll, ha egyenes, akkor sima zöldet ad, ha kitérőbe vezet, akkor meg zöld/sárgát (német a terepasztal!). Vagyis a bejárati jelző mögötti első váltó állása határozza meg, hogy sima zöldet, vagy 40km/h-s lassújelet ad majd a jelző.

Nem látod jól a helyzetet.
Gondolom Te sem vennéd jó néven, ha a televízióban rágózó, szotyolát köpködő, szlengekben beszélő szakadt farmergatyás, hózentrógeres hülyegyerekek lennének a hírolvasók, vagy az operaházban Kis Grófó lenne a főszereplő csupán azért, mert ők így szeretik magukat, és szerintük ezek az értékek.
A vasútmodellezésnek van egy szintje, amit szerintem illene megütni ahhoz, hogy vasútmodellezésnek lehessen nevezni. A kiállítások színvonalának kritikus csökkenése láttán gondolom úgy, hogy ezt a nézetemet egyre kevesebben osztják.
A kortárs festészet jut eszembe, amikor a "művész" hozzávág egy tubus festéket a vászonhoz, majd elnevezi valami fennkölt néven, és milliókért árverezteti el egy aukciósházban.

Ezt az írásomat ha még nem olvastátok volna, ajánlom figyelmetekbe.
Én speciel több hozzászólást nem tervezek a modellezés kapcsán sem itt, sem máshol. Feleslegesnek tartom.

Miért öregszik a vasútmodellezés?

Ez a kérdés az utóbbi időben sok helyen felmerült a modellezéssel foglalkozó oldalak körében. A válaszok között volt jó pár gyatra, semmitmondó találgatás, de akadtak, akik köntörfalazás nélkül rámutattak a főbb problémákra.

Viszont egy olyan véleményt sem olvastam és nem láttam, amely a modellezés „elöregedését” a modellezés terén tapasztalható „eligénytelenedéssel” hozta volna összefüggésbe.
Még itt az elején hangsúlyozom, hogy különbséget teszek a kedvtelésből, a teljességre való törekvés igénye nélkül a játék céljából „otthoni használatra” épített, és az internetes és egyéb fórumokon, kiállításokon megjelenő nagybetűs, minőségi vasútmodellezés között. A hiba ez utóbbi körben keresendő.

Ennek magyarázatát az eddigi tapasztalataim alábbi leírásában találjátok:

Mint szinte mindenki, én magam is a kezdőkészletes gőzössel kezdtem, könyvek és építőkockák között perion zsebtelep hajtotta az öreg gőzöst.
Lassan asztalra került a készlet, és a „Jézuskának” köszönhetően mindig fejlődött is egy-egy mozdonnyal, kocsival, épülettel.
A szakközépiskolával együtt ösztöndíjra is szert tettem, ekkor kezdtem el építeni azt a terepasztalt, ami – mint ahogyan az építés után kiderült - technikai okok miatt soha nem működhetett.
Erre a kudarcra sok időm és pénzem ment rá, évekig nem törődtem a modellezéssel.
2006 környékén csapott meg ismét a modellmozdony füstje, és elkezdtem építeni a most látható terepasztalomat. Magamnak.
Az internet megjelenése lehetőséget adott, hogy kapcsolatba lépjek más modellezőkkel, fórumokon cseréljünk tapasztalatokat, megismerjük egymás munkásságát. Ily módon jutott el hozzám egy fotós, operatőr és egyben modellező, aki önkéntes munkával egy honlapot készített Lezlinilzen terepasztala címmel, és egy cikket jelentetett meg a terepasztalról az Indóház magazinban 2010 októberében.
Bár akkor még a mű részletekben, kidolgozottságban eléggé alulmaradt az elképzeléseimhez és céljaimhoz képest, mégis ekkor éreztem először azt, hogy „valamit csinálok”.
2012-ben kaptam egy meghívást egy közeli kiállításra. Ugyan a szervezőjével régi ismerősök vagyunk, meglepett, hogy az én művemet kiállításra méltónak találja. Mivel az asztal nagy és nehéz volt, nem szállíthatóra készítettem, sokat hezitáltam, de végül a kiállítást szervező klub olyan frappánsan levezényelte a szállítást, hogy ezek a kételyeim eloszlottak.
A Karácsony előtti kiállítás főként a gyermekes családoknak szól, mégis szép számmal akadtak olyanok, akik több száz kilométert utaztak azért, mert ott van Lezlinilzen terepasztala is.

No, eddig a pontig nem gondoltam azt, hogy amit én itt modellezés néven művelek, azt közszemlére kellene tenni.

Az ilyen pozitív visszajelzések hatására kelt életre a Lezlinilzen terepasztala Facebook oldal is, ahol – ha sokak számára csak virtuális úton – de még több látogató számára lett elérhető a látvány.
Még 2012 októberében kaptam egy meghívást egy olyan nívós kiállításra, ahol olyan modellezők nevét sorolták fel, mint kiállítók, akiknek a munkáit tátott szájjal figyeltem az internetes oldalaikon, de soha nem találkoztam még velük. Ez hatalmas vonzerő volt, a részvételemet mégis a decemberi, első ilyen megmozdulásom tapasztalataitól tettem függővé. Ha rossz véget ér egy 10 kilométeres „kirándulás”, akkor mi lenne egy több száz kilométeres út alatt...
...de nem lett semmi. Mentünk. Amikor az imént említett „nagyok” odajöttek gratulálni, na akkor gondoltam azt, hogy én is modellező vagyok.


Elnézést! Ezzel lehet játszani?

...kérdezi anyuka egy olyan kiállításon, ahol a belépő egy család számára bizony egy éttermi vacsorájuk árával arányos desszerttel együtt. Azt már nem is tudják, hogy egy-egy itt kiállított terepasztal árából az autójukat is lecserélhetnék nagyobbra.
Volt, aki a nemleges válaszon felháborodva rángatta ki gyermekeit a teremből, miközben azt sérelmezte, hogy akkor minek fizette ki a belépődíjat.
Az ízlésesen és diszkréten felállított szalagkordonok folyamatosan közelebb vándoroltak az asztalokhoz, és a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” aranyigazsága sem mindig érvényesült, amiből modellező társaimnak sajnos anyagi kára is keletkezett. (Ezen károk rendezése a kiállító és a kárt okozó szülei között szintén megérne egy bekezdést...)

Ezek ellenére a látogatókat, a szülőket nem hibáztatom, bár felnőtt emberként annyi azért hozzátartozna az illemhez, hogy ha én egy penészes zsömlét állítok ki, akkor még azt se piszkálja meg.

Akkor hol is van a hiba?

Míg gyermekkoromban a vasútmodell kiállítások nagyon ritkák voltak, most szinte hónapról hónapra van egy-egy az ország különböző pontjain, olykor azonos időpontban. Már hagyománnyá vált a fővárosban évente megrendezésre kerülő fesztivál, amelyen széles és színes skálán láthatóak a modellezés különböző szintjei, formái.

A minket körülvevő világ a valódi benső gondolat- és érzelemvilágunk anyagi megnyilvánulása. Írja egyik kedves íróm, amivel teljesen egyetértek.
Mondhatnám úgy is: építs terepasztalt, megmondom ki vagy. A terepasztalom – ha nem is minden egyes szeglete – egy szelet abból, aki én vagyok. Az emlékeimből és a vágyaimból épült a valósággal ötvözve. Ezt egyik általam nagyra tartott és a modellezők körében is általánosan elismert „kolléga” is megerősítette, amikor azt mondta: ez teljesen egyedi alkotás, „olyan Lezlinilzenes”.
Kevés olyan terepasztalról tudok, aminek az építése hasonló gyökerekből eredne. Legalábbis szeretném ezt hinni. Miért?
Színes, modern, jellegtelen, mosóteknő alakú villamosmozdonyok száguldoznak őrült tempóban hanyagul – vagy semennyire sem – kidolgozott pályán és terepen, tömeggyártott, steril színeiben pompázó műanyag házak között. A vasút szinte egymást éri mindenhol, ahol van egy kis talpalatnyi „zöld”, ott villogó rendőr- és mentőautók, bevetésen lévő tűzoltók, olykor egy-egy mentőhelikopter is helyet talál a leszállásra.
Mi baj van ezzel? Semmi. Ha otthon van, négy fal között.
De többnyire ezt a képet látja, aki ilyen témájú videókat keres a világhálón, és ami még szomorúbb: a gomba módra szaporodó kiállításokon is szerepelnek ilyen terepasztalok.
Az már csak a hab a tortán, hogy ezen alkotások tulajdonosai a vasútmodellezéshez kapcsolódó internetes fórumokon büszkén posztolják műveiket, egymást – vagy csak önmagukat – dicsérve osztanak tanácsokat modellezésről, műszaki ismeretekről, nagyvasútról még akkor is, ha ezek a tanácsok nem mindig állnak kapcsolatban a valós mivoltukkal. (Számomra sok mindent elárul az is, ahogyan és amilyen helyesírással születnek ezek a hozzászólások.)

Mitől viselkednének másképp a látogatók és gyermekeik egy valóban nívós, profikat felvonultató kiállításon, ami 100-ból egy ha van ilyen, a többi 99 a fent említett nyersanyagokból áll össze?
Káoszt látnak, pörgést, történést a kiállított asztalokon, és ez a világ veszi körül a mindennapjaikat is. Nincs rend, harmónia, idill, nyugalom, természet. Nincs rá idejük sem, hogy ha lenne egy apró, jól megszerkesztett részlet, azt észrevegyék, mert mindig történik valami.
És mivel ebben nőnek fel, nekik ez lesz „a vasútmodell kiállítás”. Ezt várják el minden ilyen rendezvényen, legyen az egy falunapon Pistike vasútja vagy egy kastélyban Paksinuti terepasztala.
Szintén egy kiállítás szervezője mondta, miután hiába próbáltam megmutatni neki az apró részletek és életképek sokaságát a terepasztalon: „a gyerekeknek nem ez kell.”
Több száz látogatóm közül voltak olyanok, akik másnap is eljöttek, és 4-5 fős kis csapatban, néha egy-egy részletet vagy mozgást közelebbről szemügyre véve szótlanul álltak az asztalom előtt órákig. Diszkrét mosollyal nyugtázták az olyan párbeszédeket a szülők és gyermekeik között, mint:
-„Itt miért nem megy a vonat?
- Nem tudom kisfiam, biztosan elfáradtak. Megkérjük a bácsit, hogy indítson el egyet.”
Ekkor egyidejűleg épp csak két vonat volt mozgásban. Akkora sebességgel, ami megfelel a valóságosnak egy 25 ezrelékes emelkedőn, és egy tolatási mozgásnál. De ezt még a „felnőtt” sem vette észre. Csak az a kis csapat, akik pontosan ezekért a részletekért állt ott órák hosszat. Az átlag életkoruk kb. 50 év lehetett...


„Nem az az okos, aki mindent tud, hanem aki tudja, hol keresse.”

Középiskolai igazgatóm szokta ezt mondani, amikor üveges tekintettel próbáltuk megfejteni a mechanika rejtelmeit. Épp csak arról a könyvről feledkeztünk meg, ami erről szólt, és amit minden nap ott cipeltünk a hátunkon.
Amikor internet közelébe kerültem, első dolgom volt a vasútmodellezésről szóló oldalak felkeresése. Képeket, honlapok galériáit bújtam heteken át, és akkor jöttem rá arra, hogy hol is helyezkedem el a vasútmodellezés elméleti ranglétráján. Felismertem, hogy nem vagyok a legalján, de a tetejétől még nagyon messze. Törekedtem arra a minőségre, amit azok a „nagyok” képviseltek a szememben, akikkel aztán végül személyesen is találkozhattam. Nem volt merszem írni nekik, kérdezni őket a műhelytitkaikról, de törekedtem, és a magam sikereiből, kudarcaiból tanulva araszoltam feléjük.

Értetlenkedve kérdezem az érintetteket: a mai világban, amikor mindenhol ott áll a lehetőség az információszerzésre, miért nem lehet tájékozódni, kérdezni?
Vagy talán igény nincs erre?
Vagy valóban ennyire igaz az állítás, miszerint ez valóban a benső világuk megvalósulása?
Ha így van, – bár ez személyes véleményem – elég elszomorító.

Azt, hogy a felsorolt tények valóban közrejátszanak-e a vasútmodellezés elöregedésében, és ha igen, akkor ezekért ki hibás...nos, ennek a kérdésnek a megválaszolását ezen sorok olvasójára bízom.


Tisztelettel kérem a moderátort, ha nem idevalónak ítéli meg ezt a hozzászólást, úgy legyen kedves törölni, és elnézését kérem. Köszönöm!

Laci! Többek nevében is kérem, hogy ne tiltsd el magad a köztől!
Magam is sokszor megtettem, mégis vissza-visszatérek ide (is). A hétvégén az egyik kedves útitársunk, aki először tartott velünk egy ilyen élményutazáson, a sok mondat között megjegyzi, hogy csak azt nem érti, hogy egy ilyen szép, ártatlannak tűnő hobbinál, mint a vasútmodellezés, azon belül is a TT-zés, miért adódnak nézetellentétek, sőt akár mélységes gyűlölködések is. És széttártam a kezem, mert én sem értem.
Nem lehetünk egyformák, több igényszint van és megannyi ingerküszöb, el kell fogadni a másságot itt is.
Vannak, akik nem akarnak tanulni, azok szépen lemorzsolódnak. Akik akarnak, azoknak az elején meg lehet mutatni a helyes utat, sőt el lehet ismételni a sokszor lerágott témát is, aztán idővel már nem kérdeznek vissza, mert birtokában lesznek az alapoknak.
Szép lassan bővül a méretünk ismertsége, sőt egyre több komoly érdeklődő kerül kapcsolatba velünk. Jó pár hardcore mérettársnak sem szempont a korszak-, vagy társaság hűség, sokszor a piros kocsi mellé a zöld, vagy a kék kell, hogy meglegyen a skála.
Miközben áhítattal tekintenek az olyanok munkásságára, mint a tiéd.

Végre valaki kimondta.

Mindenki nevében kérlek, ne! Munkásságodat dícséri mindenki, rengeteg ötlet a te asztalodról származik, amiket pl én is megcsinálnék

Lakasival annyiban egyetértek, hogy legyünk türelmesebbek a kezdőkkel szemben. Tűrjük el, ha 30 centis vágányra akar 56 térközt, vagy max ha nem tudjuk lebeszélni erről, akkor legyintsünk. Nem kell valakit azért lehülyézni, mert éppen annak örül, hogy a Mitropa háló mellé már beszerezte a Vectront. Az is vasút.. itt jön viszont az, hogy aki kérdezett, vagy éppen megosztja örömét másokkal egy abszolút nem élethű részlet sikerén, az legalább ne mondja azt, hogy "Igen! Zseniálisat alkottam!"

És ne feledjük, hogy.mindenkinél a vasútmodellezés a karácsonyfa alatti dilikörtől indult, pl a MÁV M33 2020 (képtelenség) modelljével.

Nos emlékeim szerint abban a bizonyos játékban sem ez a túlbonyolított jelzőállítás volt az optimális ...

Így ugyanis frankon szemben állhatott az állomáson tartózkodó vonattal egy másik.

Udv: Saetta

Ha elkerülte volna a figyelmeteket a valóban nem kicsiny terjedelmű, de talán annál velősebb tartalmú írásom lényege, akkor én kérek elnézést, ha nem fogalmaztam volna meg benne egyértelműen a problémát.

Csak halkan jegyzem meg: érdemes megtekinteni a nagy nevű EUROTRACK kiállításon készült fotókat.

Abban sajnos igazat kell adni Lacinak, hogy a mai világban, amikor minden informácio ott van az orrunk elött ( mindenkinek aki ide vergödik, hiszen az internet nélkül ez lehetetlen lenne), elég rossz fényt vet a bambán kérdezöre, ha olyan dolgot kédez ( naná ha rendszeresen), amit valamelyik web böngészö pillanatok alatt a képernyöre varázsol. Hányszor segitettünk már ugy, hogy mi kerestük ki a linket, ahol az informácio fellelhetö. A könyveket is mindennyiunknak meg kellett tanulnia olvasni, a müszaki tudományokat meg ugy eltenni a nyakunkon hordott kalaptartoban, hogy azt alkalom adtán elö tudjuk kotorni. A számitogépben ott vannak a könyvjelzök, a ctrl-c gombkombináciok, tegyük már el azt a fránya infot, hogy ne kelljen hetente kérdezgetni. Meg hát a kalaptartoban van két kamera is - a mintakép meg a sinek mentén van. Kiváncsi lennék kinek sikerült már pl. több mint 2 térközjelzöt látni egy helyböl. A terepasztalon meg az egyik jelzö világitja meg a másikat, vagy összeakadnak a karjaik.
Ennek részben oka az ipar is. el sem tudom képzelni pl. hogy melyik megaterapasztalon lehetne felállitani 5-8 fényü karácsonyfát... Mégis a szaklapok szerint ezek fogynak jobban.... Garantáltan a vasutmodellezök 99% azt sem tudja mi mindent kell elvégezni egy ilyen jelzö helyes kezeléséhez....
De hasonlo a helyzet a jármüvek között is, minden nagy gözmozdonynak, vagy modern szuperjármünek meg van a modellje, egy vicinálishoz viszont meg rendörkutyával kell a használhato modelleket keresni...

Nem kell persze komolyan venni annyira a dolgokat. Sokan azért vagyunk itt, hogy elbeszélgessünk, vagy a másikat szekirozzuk :laugh, de ez böven belefér a kocsma mindennapjaiba mégha a bejárati táblán nem is okvetlenül a Texas Vendéglö világit.

Igazat adok neked. A kedves delikvensnek se díszből van az a nagy púp a nyakán.
Az idilli az lenne, ha az "öregek" ((bocsánat!)) tanítanák a "fiatalokat", akik meg továbbadják a tudást. Csak ide kéne mindkét félről a pozitív hozzáállás. A tapasztaltabb oldalról megvan, de már unják, hogy mindig ugyanaz a kérdés. A tapasztalatlanabb meg tényleg csak teszi fel a kérdést. Bevallom, én is csináltam, hogy itt megkérdeztem, holott ott a gugli. Csak utálom a guglit, hiszen azt se tudom, hol kell a jó infót megkeresni a másik harminckétezer-ötszázhuszonkilencből, ti meg tudjátok, hogy mi hol van.

A modellezés kompromisszumokkal jár, ez senkinek nem újdonság. GabaTT írta, amikor a felsővez.forrasztósablonhoz fűzött kiegészítést, hogy hossztorzítani kell. Hogy miért? A modellvasúti ívek miatt pl. stb. Ilyen megfontolásból a térközöket is rövidíteni kell, plusz meg kell hozni azt a kompromisszumot is, hogy ha rövid a térköz, akkor nem megy arra a kétezer tonnás tehervonat meg az ICE, hanem megy a Csörgő a két húgyszagú BHV-val.

Laci, olvastam nem egyszer, nem kétszer. Egyértelmű, és igazán nem is tehetünk ellene nagyon sokmindent. Tapasztalatom, hogy én az osztályomban szó szerint egyedül vagyok a - nem csak a vasút! - közlekedés szeretetével. Én egyedül a 35 emberből érdeklődök aziránt, hogy mi visz engem haza, mi az a sárga hosszú ott a belvárosban. Azt, hogy én vagyok egyedül onnét vasútmodellező, azt már meg se említem. Ugyanis mindenkit a telefon érdekel, meg minden más f@****g. És amikor egy osztálykiránduláson, Debrecenben, én egyedül elmentem a vasútállomáshoz, hogy körülnézzek, fotózzak (van is vagy 50 képem onnan), akkor úgy néztek rám az osztálytársaim, mint valaki nemnormálisra. De ennyit megért! És azóta mindig kérdezgetik, hogy ez milyen vonat, az milyen, de bűzlik az egész az iróniától... Persze lehet, hogy én vagyok rossz közösségben, de sajnos a telefon dinamikusan és megállíthatatlanul terjed.
Megtanultátok a könyveket, Istennek legyen hála! De manapság melyik fiatal vesz a kezébe papír alapú könyvet? Pláne akkor, ha a tartalmára magasból tesz... Ezek után lehet akár docx-ben is. Nem ragozom tovább, mindenki ismeri a problémát, nekem speciel nincs ötletem, hogy ezen hogy kéne változtatni. Jó modellezést és éljen a TT!

Hagyjuk, megoldani nem tudjuk. Lehet, hogy néhány delikvensnek majd leesik a tantusz ( keresse ki a gugliban, hogy mi az). A többiekkel meg ugy sincs gond.

De hogy modellezünk is.
Miután a jármüparkom lassan öregebb mint a MAV-é, kérdezem, hogy kinek milyen hosszu megálloszakasz felelt meg a leginkább a jelzök elött ( analogban vagy DCC-ben).
A héten el kell kezdenem szabdalni a pályát, és némelyik uj mozdony bizony 50-60 cm-t is elgurul delej nélkül. Ennyi helyet meg sajnos nem áldozhatok minden jelzö elé. Ezért érdekelne a tapasztalat, kinek mennyi jött be. (TT-ben)

Vagy még jobb lenne, ha összeállitanánk egy táblázatot.
2 m egyes sin majd utánna egy 1 m egyes megszakitva az elöbbitöl.
Ezen a pályán kéne lemérni, hogy a szigeteléstöl egy FZ1/2-vel max sebesséröl mennyit tesznek meg a jármüvek.

Pl.

BR38 Roco ---- 30 cm
Tillig BR101-----53 cm
Jatt V60---------20 cm
Kühn T478.3----30 cm

Stb.

Nekem minden analóg

Piko Taurus --------------- ----------10 centi kb
Jakó Gigant Piko alapon ----------- max 1
Tillig Négyeske --------------------- 10 alatt
Zeuke gépek (V180, V36, Br35) - 0
Tillig T334 ---------------------------Ha 10 Voltról hirtelen 0 Voltos helyre ér, a motor nem forog tovább, csak csúszik a mozdony.

Nem tudom, hogy csinálta Piko ezt, hogy a Br151-ben mintha vagy nem lenne lendkerék, amit nem hiszek el, vagy semmi hatása nincs...

Kösz!
Látod itt a kis félreértés - a hossz a szigetelt sintöl a mozdony elejéig mérendö - mert az a mérvado, azaz 1 cm nem igen jöhet ki.....

Ezt én is tapasztaltam. Valóban minimális a kifutása.

Ez a táblázat hellyel-közel összeállítható a MIBA és MEB magazinokban megírt modelltesztekből (is).
Mivel az én modellbemutatóimat befogadó lapban nincs egységes rovatarculat, ezért az eddigiek közül nagyjából csak a tíz százalékuknál jelent meg kifutási adat.
Az újabb fejlesztésű TT-s modellek nagy többsége 10 cm körüli túlfutást tudnak üresen. Vonattal ez változó, de inkább rövidebb.
Az extrém súlyú mozdonyok, mint pl. korai Beckman-ok, Lorenz-ek a maguk 300+ gr-os tömegüknek köszönhetően néhány centivel többet produkálnak.
Bátran mondható, hogy mozdonyhosszon, sőt csaptávolságon belüli ez az adat minden esetben.

Megprobálom összefoglalni az eddig ismert távolságokat:

RocoBR38 ------------------------ 30 cm
Tillig BR101-------------------------53 cm
Jatt V60-----------------------------20 cm
Kühn T478.3------------------------30 cm
Tillig T334-------------------~~~---8+x cm ( csuszás is fontos, mert azzal is számolni kell)
Piko Taurus --------------- ---------27 cm
Jakó Gigant Piko alapon ----------- max 1
Tillig Négyeske --------------------- 10 alatt
Zeuke gépek (V180, V36, Br35) - 20 cm

Mindenki hozzáirhatná amit tud ( igyekezzünk a normális számokkal jelölni a modelleket). Kösz.

A korábban Marci által mért távolságokhoz hozzáadtam a modellek hosszát (ahol tudtam), mert igy komplett a kép.

Azok a tesztek ugy ahogy vannak csak a nyomdafesték fogyasztására jok ( irja az egyik szerkesztö, amikor egy szakcikkben egetverö marhaságokat irtak, s a mai napig nem javitották, meg értekezést folytattak egy mezei BR50-s szinéröl (acélkék, holott a kép beküldöje csak egy HDR eljárással csapta be a szaklap szakembereit - amit az én képem is bizonyitott ugyanott, ugyanarrol a mozdonyról). Azaz eme ujságok nem szaklapok, csak "hobbilapok és fenntartják maguknak a félrevezetés jogát is". ( szintén idézet az egyik szerkesztöség válaszából.)
Szoval összehasonlitanak 2 mozdonyt DCC-vel (mert ugye ma az a minimum), ki tudja milyen CV beállitásokkal ( gyári ), azután kijön nekik 10-20 cm különbség....