Ezzel nem értek egyet. Legalább is azzal a részével nem, hogy, amit én leírtam bárhol is, annak ez volt a célja.
Az, hogy valaha, valaki leírt egy baromságot, nem jelenti azt, hogy attól kezdve az a jellemző. Mindenki hibázhat, az már csak az ő intelligenciája, hogy be is látja azt.

Az általad felsorolt kifutási távolságok enyhén szólva túlzóak. Konkrétan a Roco BR38-as esetében tessen elolvasni a nyomtatásban is megjelent cikk kibővített változatát ITT
Abban az általam " 'majd 10 cm"-nek jelölt távolság annyit tesz, hogy kevesebb, mint 10 centi, tehát messze nem 30.
A 101-es sem tud fél métert repülni, de a V60-as sem 20 centit.
Itt valamit nagyon elmértél, vagy hátszélben, lejtőn futtattad a modelleket.

Ilyen távolságarányokkal a Märklin/Hamo modellek futhatnak üresben, vagy minden olyan, amelyiknél a motor-tengely kapcsolat kizárólag lineáris áttételezésű, azaz a futómű lendtömegként is működik.

Esküszöm, holnap előásom a felsorolt mozdonyokat a dobozokból és egyenként lemérem, mert ekkora eltérés nem lehet az általam mért és az általad megadott adatok között.

Egyébként én jártam egy olyan elismert és közismert modellgyűjtő és modellértő kollégánál Bécsben (!), akinek a játszószobája úgy van berendezve, hogy ott mindenféle modell tesztelhető. Szabványos emelkedő, sebességmérő kocsi és vonóerőt mérő berendezés, valamint elegendő pályahossz ahhoz, hogy teljes sebességről bármi le tudjon lassulni és fordítva.
Mivel ő is sok lapnak tesztelt, így ezt tartottam követendő példának.

Egy-egy modellteszt elkészítése nem egyszerű feladat: sokat vacakolni a jó fotókért, a műszaki részét alaposan végig kell vinni, sokszor több idő egy modellt szétszedni, mint megírni a cikket, és így tovább.

Ez valoban igy van. Sajnos azonban egyre kevesebb az igény ilyesmire, igy senki sem akarja nagyon vállalni, mert elképesztö herce hurca szokott a vége lenni. ( utovégre a lapnak is élnie kell a gyárak reklámaiból....azoknak meg el kell adniuk a terméket).
Én is sok évig raktároztam meg cipeltem a MOROP tesztasztalát

Lehet, hogy kicsit lekéstem a jelző-vitáról.
Véleményem szerint a moduloktól eltekintve a mellékvonalakon használatos rendszereket célszerű alkalmazni. Térközöket a kis állomástávolságok miatt nem érdemes kialakítani. Állomástávolságú közlekedést kell szervezni. A 3-4 vágányos „nagy” állomásokra bejáratként elegendő egy-egy védőjelző (vörös és sárga fénnyel) esetleg az előjelzőjével (zöld és sárga fénnyel). Kijárati jelző mellőzhető, vagy esetleg közös kijárati jelzőt lehet alkalmazni (vörös és zöld fénnyel). Ha van kedvünk sokat automatizálni, akkor megoldható az, hogy a jelzőket szabadra állítani egy-egy önzáró áramkörrel lehessen. Ekkor mindkét állomásvégen a bejárati és kijárati jelző közötti szakaszra egy vonatérzékelő kell, ami a szabadra állított jelzőt a vonat elhaladásakor megálljra ejti vissza. Kisebb állomásokon MERÁFI ellenőrző jelző is elég (sárga és vörös fénnyel). Ehhez nem kell előjelző, sőt a tolatásokat kivéve még kezelni sem kell őket. Akkor is egy kapcsolóval kezelhető mindkét állomásvégen levő jelző.

Nem késtél le semmiröl, csak a modellezök jelentös része els em tud egy jelzöt képzelni amin nincs zöld jelzés.. Holott egy házi modellpályán még az is gyakran tul méretezett.

A metodikával van baj, ahogy imént Marci kiemelte. Az igen keveseket érdekel mennyit fut ki abszolut értékben egy mozdony, a modellvasuti szempontbol az a lényeg, hogy hova kerül a mozdony orra a szakasz szigetelésétöl

>irány==========================||============||
.............................................................................oo-oo-OOO-o
.....................................................................<------------------->

Mert a kifutás nemcsak a lendkerék érdeme, hanem az áramszedö kerekeké is. Hiszen ha tegyük fel, a gözösön csak a mozdony 3 kapcsolt tengelye szedi az áramot a szerkocsi nem, akkor a kifutás attol a pillanattol kezdödik, amikor mind a 3 tengely a szigetelt mezöre ér. Ha a szerkocsi is szedi, az meghosszabbitja a távot a szerkocsi hosszával. Ezért mérvado a 2 <> közötti távolság, hiszen a mozdony elsö áramszedö tengelyének is biztonsággal meg kell állnia a szakaszon belül.

Természetesen hasonlo gondolatok érvényesek DCC-ben is amikor ott a mozdony a fékezö szakaszra ér.
A baj többnyire a nyujtott kólás dobozokkal szokott lenni ami (már volt olyan H0-ban) hogy 1 méter hosszan szedi az áramot.....

Kezdelek megérteni Lezlinilzen. Számodra a legfontosabb a valóság élethű modellezése, mert igazából úgy a szép. Megértem, elfogadom.

Azt is valahogy el kell fogadni, hogy más terepasztalokon nem ez a legfontosabb, sőt valahol a lista végén van. Már leírtam, hogy a legfontosabb, hogy ne verje ki a gyermek szemét, ha éppen rázuhan, masszív legyen, emellett ne idegesedjek fel, ha épp elrontanak valamit, hanem filléres elemekből pótlom. Emellett ne legyen porózus (ezért nincsenek a sínek kikövezve) és 20 kg-nál többet ne nyomjon.

A Duplo bébi játékok sem a valóság 100%-os modellezése. Lekerekített formák, biztonságos felépítés és ha egymás fejéhez vágják, nem okoz maradandó sérülést.

Te magad írtad, hogy nem engeded a gyermekeket játszani az asztalotokon. Ha megengednéd, nálad is másképpen kellene kinéznie, azért hogy biztonságos legyen.

Kedves Csíkosháttú,

Addig én is eljutottam, amit leírtál. A valóságban a térközök 1-2km között vannak, amik nálam 1 m körül. Ez azt jelenti, hogy 10-szer hosszabb a valóságban, mint nálam. Ez azt sugallja, hogy ne legyen térköz biztosítás.

A probléma az, hogy ha tetszik, ha nem az aszalomon van térköz biztosítás, csak jelzők nincsenek.

Videó, ha még nem láttad volna

Egymást követik a vonatok, a hátsót a vezérlés lassítja. Itt jön elő a kérdés, hogy ha már úgyis van térköz biztosítás, akkor megjelenítsük-e, vagy ne.

Bocs, hogy még egyszer hozzászolok. 2 térközzel nem mész semmire, minimum 3 kell a komplett és érthetö müködéshez.
Ráadásul nem is ugy müködik, ahogy ezt te csinálod ( ezt már irtam). A térköz nem a vonat sebességét, hanem azt megállitja, ha tilto a jelzö.

És én most csak pislogok a hév miatt... mi lesz itt a hosszabb motorvonatoknál?

Az ujabbaknál már felvilágosultak a tervezök, és igyekeznek egy irányba az elsö vonatrészre korlátozni az áramszedést.
Ha ez nincs igy, akkor a modellezönek kell erröl gondoskodnia.

Ez magával vonja azt, hogy egy irányba mehet a motorvonat?

Nem, hanem irányfüggö az áramszedése, mindig az adott irányban levö elsö kocsi kerekei szedik.

Cseles! És kövessem ezt én is?
(VaTT Bz, BTTB startos szergej hajtásra építve is csak csúszik, nem gurul túl.)

Ez sajnos így van.

Legutóbb, amikor egy vonatot raktam az asztalra, a kicsi szólt, hogy "másik vonatot is!". Az asztal úgy lett megtervezve, hogy egyszerre két vonat is menjen rajta, mert az szerintem viccesebb. A gyermekek legalábbis nagyon szeretik.

A teljes hossz 11 m, ebből a fővonal 8.7m. A szakaszolás 1m-enként van, kivéve a váltók közelében, mert ott sűrűbb. Fél méterenként is lehetne szakaszolni, de azért gondolj bele, 50 cm az micsoda. Egy mozdony és két kocsi.

A méret sok mindent meghatároz. A minimális követési távolság most 2.2m, ha három térközt használnék, 3.2m lenne. Bizony közel megy és ha szoftver hiba van, akkor megtolja hátulról.

A maximális követési távolság 8.7m / 2, azaz 4.35m. Itt is látszik, hogy minden ki van centizve.

Megkérdezték legutóbb, hogy nem akarok-e harmadik vonatot is rárakni? Mondtam, hogy nem. Gondolj bele, 8.7/3 az 2.9m. Ember legyen a talpán, aki leprogramozza, hogy három vonat menjen 2.9m követési távolságot tartva.

Igen, elnézést, a megtoldott hosszot nem vettem figyelembe.
Viszont ha erre vonatkozóan felállítható egy képlet, akkor fontos adat egy tesztben lemért abszolút kifutás. Így a szigetelt szakasz építésekor ez, illetve az adott modell hossza alapján számítható a méret.
Mivel nagyon sokféle modell van, ezért így a szakaszolás elég nehéz feladat, pláne analógban. Főleg úgy, hogy pl. egy ív utáni bejáratnál kialakított szigetelt szakaszba azért mégsem full gázon rongyolnék be. Ilyenkor inkább olyan fél-háromnegyed álláson menne a vonat, tehát a kifutás is rövidebb lenne. Az én olvasatom szerint persze.

És itt jön a képbe az, amit írsz, hogy a mozdony melyik kereke szedi az áramot. Pl. az Arnold BR251-ese érdekes, mert ott - ha jól tudom - a két legszélső a gumigyűrűs, tehát ott az áramszedés elég esetleges. De vannak gyűjtőtársak, akik a Tillig BR84-es gőzös futókerekét is átalakítják áramszedésre, így annak is változik a vezetőképes hossza. És akkor ne is beszéljünk a BR01-es futóinak áramszedéséről...
Mindezek alapján, ha még egy Desiro, vagy Talent is beesik az asztalra, akkor a szigetelt szakasz alapból 40-50 cm-től indul és akkor ott vagyunk, ami korábban is elhangzott, hogy ezt egy átlagos otthoni asztalon lehetetlenség kivitelezni.

Van cifrább is, a PIKO ICE3 (agyonspórolt játékszer, nem modell, minimális műszaki tartalommal). Itt csak az egyik vonatvég szed áramot, a többi kocsiban nincs is áramszedés megcsinálva. Akkor még OK, ha ez van a menetiránynak megfelelően előre, mert akkor ez határozza meg a fékutat. De ellenkező irányban... Mindnekinek a képzeletére bízom

Ha ezt megteszed, akkor elmgyek Hozzád, és megharaplak, még műszak előtt, hogy a tartalék kolléga vigye majd a Neked szánt vonatot!

Majd csinálok egy próbapályát és méricskélek. Csak 12V-ra nem merem feltekerni a FZ1-et, mert Laci rácsap a kezemre... De ezt csak megengedi.

A kijelentésed, hogy nem látom jól a helyzetet - az adott esetben nem helytálló, a helyes megállapítás a MÁSKÉNT LÁTOM lenne. Aki ilyen sommás véleményt alkot, az hajlamos a kizárólagosságra (ex cathedra), az pedig nem éppen pozitív emberi tulajdonság.
A köztünk lévő vélemény különbség továbbra is fennáll. Te a vasútmodellezés fogalomkört sokkal szűkebben értelmezed, mint én. Nem a színvonal dönti el, hogy valaki ide tartozónak érezheti magát, ez sokkal több tényező függvénye. Foci hasonlattal élve, ha csak a Bayern, vagy a Barca teljesítményét nevezhetnénk focinak, akkor a Fradi becsukhatná a Grupama Arénát.
A művészvilágból hozott ellenpéldák pedig - ne haragudj - nagyon gyengék. Ha valaki nem érti pl Chagall, Braque, vagy a Kubisták képeit, akkor az ő ismeretei hiányosak. A világ már értékítéletet alkotott felettük, tehát ne minősítsük őket mázolmányoknak.
A modellezésben persze kell törekedni a színvonal növelésére, ez az igény jogos. Ne felejtsd el azonban, hogy Te is voltál kezdő és nem úgy születtél, hogy egyből profi terepasztalt tudtál építeni. Sokkal többet segítünk a kezdőknek, vagy a kevésbé ügyes modellezőknek, ha türelemmel és biztató szóval kezeljük őket. Akit pedig ez idegesít, vagy rangon alulinak tartja, az inkább lapozzon...
Az a megjegyzésed pedig, hogy meg nem értés miatt a modellezés kapcsán több hozzászólást nem tervezel (zárójelben: kb két óra múlva már megszegted) kicsit emlékeztet az unokámra, aki mikor kikapott a gombfoci csapata durcásan bevonult a sarokba és közölte, hogy ő márpedig nem játszik többet....

Teljes mértékben egyetértek a megszólalásaiddal....lassan az az érzet alakul ki bennem, hogy kétfelé szakad a fórum, a vasútnál dolgozók és a többiek....mi van akkor, ha én pl. a svájci vasutat szeretném lemodellezni, nem a magyart?
Másrészt nyilvánvaló, hogy a vasút modellezés kompromisszumokat kíván, nem áll rendelkezésre akkora terület senkinek sem, hogy a valóságot leképezhesse. Nyilván a kompromisszum mértékéről lehet vitatkozni.
Azokat a megszólalásokat szeretem, ahol leírják, hogy a valóságban ez így működik, a terepasztal lehetőségeiben pedig célszerű leegyszerűsítve megoldani. Én a játék öröméért csinálom, tudom, hogy profi asztalt sosem fogok tudni építeni, de azt se szeretném, hogy lelkiismeret furdalásom kell legyen, amiért eltérek a valóságtól.
Azaz, hagyjuk meg mindenkinek a választás szabadságát...kinek a pap, kinek a papné...
Kezdőként úgy érzem, az itteni viták nem előre visznek, inkább elriasztanak a fórum olvasásától....azzal együtt, hogy változatlanul tisztelem az itt megszólaló profi modellezők eredményeit.

Vagy legalábbis kifizethetné az árát a Állam Kincstárnak!

Félig off:
A lendkerék azért nem működik hatékonyan, mert nem ismerik a fizikát.
A lendkeréknek a feladata, hogy minél nagyobb perdületre tegyen szert.
A perdület = tehtetlenségi nyomaték * szögsebesség.
Henger tehtetlenségi nyomatéka: 1/2 m *r^2.
Henger tömege: sűrűség * r^2 * pi * h.
Vagyis a tehtetlenségi nyomatéka: 1/2 * r^4 * pi * h.
A képletből látszik, hogy a sugár 4.(!) hatványával arányos.
Ezt a kínaiak a lendkerekes autónál ismerik, Piko ezt nem ismeri és kis átmérőjű lendkereket rakott bele.
Csak példaként: ha kétszer akkora átmérőjű lendkereket használunk, akkor 16szorosa lesz a perdülete (minden egyéb feltétel változaltansága mellett)! Ez azt is jelenti, hogy 16szor akkora energiát fog tárolni.
(Azon pervezeknek, akik hajtást is építenek ezt tessék figyelembe venni!:rant
A Piko hajtásától ezúton is elhatárolom magam.javascript:addText('')

Nomen est omen: PIKO Spielwaren. Vagyis játékárú, vagyis offtopic...

Azért kicsit megvédeném a PIKO-t, ugyanis az utóbbi évek modelljei fényévekkel jobbak, mint az a két (három) típus, ami alapján most itt ítélet született.
A Taurus és a 151-es azonos tőből fakad, ezek mellé került be az ICE, amiről szó volt. Ezek felett erősen eljárt az idő, valóban az olcsó hús, híg lé összefüggést erősítik.
De az új modellek teljesen másak. Ezek már valóban modellnek nevezhetők. Mind futás, mechanikai, mind elektronikai szempontból is megállják a helyüket. Persze meg lehet említeni a fordítva berakott dekóder aljzatot, de ez messze nem olyan kardinális probléma, mint a javíthatatlan motor, vagy alulméretezett lendkerék.

Na az lesz kérdéses, hogy a HÉVbe hogy teszek lendkereket.

Való igaz, az első PIKO modellekhez képest (Taurus, ICE3, stb.) a következő eresztés már jobb. Ezekhez képest! Fenntartom a véleményem a PIKO modelljeiről, nagyon jók, addig, amíg egy Tillig, vagy Kühn, vagy Arnold nem kerül melléjük. Na akkor aztán kijön a kontraszt. Volt úgy, hogy egyszerre volt a műhelyben három OFF méretű Ludmilla. A legkönnyebb a PIKO modellje volt, ez szerintem mindent elmond, nem ragozom. Hogy ontopic példát is hozzak: a Tillig V180 sokkal inkább modell, mint a PIKO terméke.

Ez két szempont szerint alakulhat.
Szeretnéd-e élethűen berendezni a belső teret, vagy nem fontos?
Ha nem fontos, akkor belerakod azt a motort, amit választasz és olyan lendkereket húzol a tengelyére, ami mondjuk nem kisebb, mint a motor befoglaló keresztmetszeti mérete. Lehet nagyobb is, max a kocsi belső legkisebb átmérője, de mivel a hajtást a padlóra illik tenni (vagy alá), ezért a kerékátmérő inkább az első verzióhoz kell, hogy közelítsen.

Egyébként Attila levezetéséhez csak annyit, hogy szerintem a konstruktőrök tisztában vannak ennek fizikájával, de mivel a motort is magába foglaló öntvénybetét anyagvastagsága nem minimalizálható, így kénytelenek kompromisszumot hozni.

Eddig úgy terveztem, rakok bele berendezést... de mivel nem annyira magas a padlószint ((pláne hogy az első modellem lenne)), ezért nem fog valami nagy súly beleférni. Az meg még fontos és eldöntendő, hogy kardános-e a hajtás vagy sem. Az, amit ajánlottál nekem (mindig elfelejtem, melyik ), az milyen?

Mindegyik kardános.
Egyik rövidebb, a másik hosszabb.
Az a kérdés, hogy meglévő típusok, elérhető alkatrészeiből építenél, vagy teljesen új hajtást tervezel.
Mivel a HÉV kocsik rövidek, így elegendő egy méretben hasonló alapmodellből kiindulni, megtartva a gyári mechanizmust. Igaz, ha ez egy mozdony, akkor minden bent lesz az utastérben.
A süllyesztett motorelhelyezés nagyon megdrágítja a hajtást.
Sajna már nem emlékszem, hogy pontosan mit ajánlottam.

Valami nemet származék tolatósról volt szó. Hobby kivitel és szép citromsárga az eredeti kasztnija.
Na akkor úgy látszik, az első szerelvénynél el kell hogy tekintsek a mellékkocsi berendezésétől. Az mennyire néz ki csúnyán, ha a 3 kocsiból csak a két szélső van berendezve?

Szerintem olyan messze vagy még a megvalósítástól, hogy ezen most kár töprengeni...
Igen, a startos, amúgy V100 mozdony hajtásáról beszéltünk ennél is. Talán azért, mert jók a tengelytávok...? Nem tudom, annyi mindenkivel beszélünk hasonlókról, hogy nem emlékszem minden esetre.

Egyébként javaslom, hogy tanulmányozd a méretünkben elérhető motorkocsikat. Rengeteg ötletet lehet összeszedni a már megvalósult konstrukciókból. Nem akarom azt mondani, hogy egy ilyen találkozó, ami most hétvégén volt Marienbergben, is nagyon jó alkalom az ötletgyűjtéshez. Vannak olyan kisszériás gyártók, akik megmutatják a modell belsejét. Hát lehet ott hümmögni rendesen.

Hmmm.... Majd meglátjuk Csak még sztirolt kéne venni...
Igen, V100! Szép kerek szám, mégis elfelejtem. Tengelytávok jók, egyszer lemérted nekem, a forgócsaptávokat meg nem tudom, de nekem itthon ilyen modellem nincs... Valaki megkegyelmez nekem?

Hogyan-miként tanulmányozzak? Börzén, meg klubtalin tudhatok egyelőre csak, bár nem tudok még oda se eljutni, mert a gimnázium nem a szabadidő végtelen mennyiségéről híres... Képeket esetleg honnan lehet begyűjteni?

Lásd kivel van dolgod!
V100 forgóvázcsaptáv TT méretben: 58.4mm

Az kevés... Nekem 81,67 mm kell... Max valamit megtoldok. Meglátjuk. Köszönöm a segítséget!

Most mérésröl van szo és ahhoz a legkritikusabb beállitás kell, igy nyugodtan probálhatod azon a 2-3 m egyenes sindarabon. Ilyen sebességgel amugy sem fognak menni a pályán.
Ami a hosszu motorvonatokat illeti az egy más kérdés, azokat amugy is nagyito alá kell venni az áramszedés szempontjábol.

Köszi! Akkor majd összedobok valami diliegyenest. Remélem, még a héten jelentkezek az eredményekkel!

Azért analogban sem ugy müködik a dolog mint sokan gondolják. A térköz hossza tegyük fel L, a megállito szakasz meg L1. Ha a jelzön szabad a jelzés akkor mind a két L szakaszon normális tápfesz van.
Ha sárga a jelzö képe, akkor csökken a tápfesz, de még mind a 2-n egyforma.
Ha vörös a jelzö, akkor az L szakaszon tovább csökken a fesz, az L1 meg kikapcsol.. igy eleve a vörös jelzöhöz a vonat lassaban ér, igy a kifutás is kézben tarthato.

> egy tesztben lemért abszolút kifutás

Ezt sajnos cáfolnom kell. A saját terepasztalom bizonyította, hogy ha egyszer a vonat 10 cm alatt áll meg, az egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb is annyit fog menni.

Lehet, hogy a DDR-es mozdonyaim öregek, de lassan indulnak és mérhetően körről körre gyorsulnak. Fizikailag megmagyarázni nem tudom, de a mért idők következetesen mutatják, hogy a tizedik kört érezhetően gyorsabban futják, mint az elsőt.

Ez mindhárom analóg mozdony esetén fennáll nálam, nem mérési hiba.

Mert útközben összerázódik a hajtás.

Nemcsak a régi mozdonyokkal fordul elö ilyesmi, de a legujabb, áltában a legjobb konstrukcionak tartott mozdonyokkal is ( pl. Kühn buvár ). Eddig alig futott ( nem volt terepasztal, igy a honapokat a vitrinben töltötte), feltéve a terepasztalra mintegy 30-50 méter után áll be a normális állapot ( mintha bemelegedne).

Hogy egy nagy klasszikust idézzek: "Az már a Te problémád!"
És ez kiegészülhet azzal, hogy ha beülsz három öreg vasútmodellező közé egy autóba, akkor abból otthon családi feszültség lehet, netán egy-két aggódó telefon is befuthat....

A csaptávolsággal nem kell foglalkoznod, mert ha pl. megnézed a cseh oldalakat, ott az általuk összerakható modellekhez olyan alaplemezt (alvázat) lehet kapni, amibe bele van marva a Tillig rendszerű forgóvázrögzítés, így csupán össze kell legózni az egészet.
Ha speciális modell a vágyad, akkor ennek alapján ki lehet marni a pont megfelelő csaptávolságú alaplemezt, megveszed hozzá a V100 forgóvázat, a schaft-ot és olyan hosszú kardánt, amit a motorelhelyezés indokol. Erre ezután rá tudod építeni a belső berendezést úgy, ahogy több gyártó is teszi: a motor és lendkerék le van takarva egy formára öntött darabbal, a többi helyen meg ott vannak az ülések. És mindezt a végén lefújod a berendezés színére. Így van is látható hajtás, meg nincs is.

Sok régi modellnél látom, hogy a gyári, vagy utólagosan belekerült kenőanyag bekövül. Aztán a használat során szépen felmelegszik és kevésbé akadályozza a hajtáselemeket.
Ugyanez megtapasztalható új konstrukcióknál is, főleg azoknál, ahol a biorobot munkaerő telenyomja zsírral az egész modellt.
Extrém példa volt egy Kühn BR110-es, ami kb. 20 kör után érte el a normális végsebességét.

Nyilván a teszteredménybe az is beleszól, hogy egy vizsgált modell mondjuk akkor kerül ki először a gyári csomagolásból és a kifutás előtt mindösszesen ment 50 centit.

Épp tegnap raktam össze egy Tillig új konstrukciós BR86-ost, ami már volt használva. Nagyon is. No ennek a kifutása már 13-15 cm körül mozgott. Ezzel a megállapítással most megkövetem Eugent az általa megadott adatokat illetően. Ezt a tényezőt lazán kihagytam, hogy mekkora különbség adódhat egy friss és egy bejáratott modell között. Mea Culpa.

Szerencsére ezek a bemelegedések nem okoznak komolyabb problémát ( extrém eseteket kivéve), hiszen a hideg mozdony korábban áll meg, de a tervezésnél ne ebböl induljunk ki. Amikor még teszteltem a modelleket, azokat 1 oráig a teszt elött járattam mindkét irányba.

Na, pont ebben rejlik a Tillig V100 előnye, hogy egy kis munkával könnyen megnyújtható, vagy összébb tolható a forgóvázcsaptávolsága. Én ezt a hajtást építem be a M41, M40 alá. A V43-as-hoz is megfelene, és az M42-es alá is ez került a végén. Majd tán pénteken hosszabítok meg ilyen alvázakat, akkor majd lefotózom, hogy miként is kell, és hol elvágni.

Na fogom én ezt hallgatni... mondjuk tettem is érte

Ez a belóg meg mégse jónak tűnik.

Tényleg! A M40-ről mikor láthatunk képeket?
A toldozós képet akkor várom!

Keress maTTato barátunk klubtalis képei között, ott valamelyik havi fotói között biztos lelsz!