Off
Nem az én ötletem.
Bocs a szegecsszámlálásért, csak az én hozzászólásomra mutat a válasz link.
On

Én is kipróbálom, megmozgatta a fantáziát.

Egy összedobott ábra egy hirtelen jött ötletről...
Persze nem tudom, hogy melyik építési nagyság engedi meg, hogy a sínbe lehessen fúrni egy lyukat... De egy félig történő befűrészelés is elég lehet.
A "tű" persze lehet valóban gombostű, ha elfér, vagy akár egy vékony, de kellően merev acélhuzal-darab vagy műanyag. A sínkorona fölé annyira emelkedne ki, hogy biztosan legyen megfelelő nagyságú elmozdulás, de ne okozzon akadást. Esetleg két vékony acélszál, ami két irányban szét van hajtva, így bárhonnan érkezik a kerék nem egy meredek "valamivel" találkozik, amit oldalra nyomna el, hanem egy "lankás" emelkedővel, amire ráfutva lenyomja azt. ("B terv" a tűre)
A Tű-Forgástengely és Optokapu-Forgástengely távolságok arányával meg lehet határozni a tű és az optokapu előtti lemez elmozdulásának arányát. Elég lehet kiesebb elmozdulás is Antal Miklós által említett, a régi egerekben alkalmazott elv szerint, ha az optokapu elé benyúló lemezen egy kis rés van. ("B terv" az optokapura)
Kritikus pont lehet a Forgástengely, aminek nagyon kis ellenállást kell képviselnie, hiszen kis erő hatására is ki kell térnie.
További ötlet a működés javítására, ha az egész elbillenni képes rendszer egyrészt minél könnyebb, másrészt jól ki van egyensúlyozva. A kiegyensúlyozásnak olyannak kellene lennie, hogy a tű pontosan a megfelelő magasságig álljon ki , illetve az optokapu előtt a megfelelő helyen legyen a lemez. Ezt pl. meg lehet oldani, ha a rúdnak menetes a vége egy anya elcsavarásával, vagy ha van benne egy furat menettel, akkor egy hernyócsavar állításával. A rugós visszatérítés ellen szólhat, hogy a rugó nagyobb ellenerőt képviselhet. Célszerű lehet beépíteni valami olyan lehetőséget, amivel fixen a sínkorona-szint alatt rögzíthető a tű, így lehet pl. tisztítani a sínt anélkül, hogy eltörne/görbülne a tű.
Ha kellően hosszú a tű, akkor az egész szerkezet a terepszint alá kerülhet, így a terepépítés, festés, stb... esetén csak a lyukat kell elfedni.
Ipari kivitel? Kész vágánymező, ahol ez a szerkezet alulról rögzítve hozzá van és bedobozolva. Mindössze két lyuk van a zárt dobozon: Az egyik ahol a kiegyensúlyozást lehet állítani, hiszen ha ez a vágánymező nem teljesen vízszintesen van beépítve, akkor a kiegyensúlyozást át kell állítani. Másrészt az optokapu függőleges helyzetét esetleg utána kellhet állítani.

Ez hogy tetszik?

Elnézést, de terepasztalra minek "Tengelyszámláló"?
Amennyi bejárati jelző lesz, annyi érzékelőt fogtok élesíteni?
Játszani akartok vagy monitort nézegetni, netán egy vasúttársaság vezérlőjét lemásolni?
Ez utóbbi esetére itt van segítségnek UP vasút két forgalomirányító hölgyéről kép 2009-ből
Ezért jobb az Amcsi vasút, ott vagy egy szép Caboose kullog a vonat végén, vagy egy zárjelző lámpa villog vörös fénnyel.

Jajj, ne rontsd már el, ezt a jó kis ötletelést - végre feléledt itt az élet.
Az szeretne tengelyt számolni aki szeretne és kész - van akinek ez fontos. Jönnek itt a jobbnál jobb ötletek.

Én a sorompó kapcsolgatáshoz Reeed relé és mágnes kombót használtam régebben. Most majd életszerűen lesz kialakítva: Zárás a púltról, nyitás a reléről, természetesen a vonat végéről.
Tengelyszámláláshoz a mágneses módszer nem menne.

Bocs, hosszú lesz.
Honnan jött? Nem terepezek, nem modellezek, nem festek, nem antikolok...A hétköznapi életben mozdonyvezető vagyok, úgyhogy engem a biztber érdekel. Van egy fremos találkozó, vagy kiállítás, kezembe nem lehetne adni járművezérlőt. Talán érthető miért.

Engem az állomás vezérlése érdekel, azt minél inkább szeretném a dominohoz hasonlóvá tenni - kezelés szempontjából. Szerencsére vannak jóbarátaim, akik engednek kísérletezni a saját művükön, mondván nem szeretnek forrasztgatni. Így jól kiegészítjük egymást.

Tengelyszámlálás?
Alapvetően szakaszfoglaltságot szeretnék megvalósítani. Egy 40-85-125 lábú mikrvezérlő már elég alap olyan pl állomás megtervezéséhez, ahol minden periféria és adat befut a központba, és a függéseket a programban lehet megvalósítani, kiváltva ezzel egy csomó logikai kapcsolást, relét. Ez az egész elképzelés alfája.

Olyan módszerrel, ami jármű szempontból univerzális, értsd: nem kell mágnes, nem kell ellenálláslakk, spéci kerék, elektromos fogyasztó a szakaszon. Ráteszed a modulra az idegen járművet, és a rendszer működik analóg és digitális esetben is.
Sok agyalás után a tengely lett a legkisebb egység, ami logikai szempontból leginkább kezelhető. Ennek viszont technikai nehézségei lettek. De szvsz örülök, hogy elindult egy szakami diszkurzus a témában.
Ahogy összeszedtem a kívánalmakat a teljesség igénye nélkül, természetesen a megbízhatóságon és egyáltalán a működőképességen kívül:
-kompakt, közérthető megoldás (beépíthető, sínszakasz alá rejtett dobozba szerelt egységek pl?)
-olyan logikai felépítésű panel, amibe belemegy a tápfesz, a végén kijön egy logikai 1 vagy 0 a hozzárendelt szereptől függően
-tisztítható
-szerelhető (eszembe jut pl az MTB hajtóművek csavaros csokis csatlakozói)
-zárt optoérzékelő: ne koszosodjon el
Csak agyalok porszemként a rendszerben.

Hmmm. Nem olvastad régebbi hozzászólásaimat? Nem rábeszélésképpen, csak úgy?
IS471F, és QRD1114 érzékelőkről?
Az utóbbi még folyamatban van, de a pókhálós kapcsolása, amiről videót is tettem fel, talán meggyőző: folyamatos foglaltságot ad, és univerzális. Pont amit Te keresel. Nem kell hozzá prellmentesítést írni, és még beépíteni sem egy agysebészet őket....

Az utóbbinál nagy előny, hogy könnyebb beépíteni, és relative olcsóbb mint az IS471F-el készített egység. Viszont itt jó lenne még egy kis háttérmunka a jobb frekvencia kikísérletezésére - bár a jelenlegi is jó.

Nem egészen értem - főleg egy fremós/hordozós asztalon - amit hosszan szállítanak, cipelnek, összeszerelnek, mennyire lesz megbízható egy ilyen mechanikus szerkezet... Aztán ott van az emberi tényező: odajön egy tanult dajcs kollega: oh, wath is this kleine spitze Nadel??? Aztán a következő pillanatban, mire tudnál neki szólni, hogy: SZTOJ! - mert azt érti, már ki is csípte neked, vagy elnyomta oldalra az érzékelőt... Vagy, átjön a szomszéd modulról egy buzgómócsing english kollega, csak gyorsan sínradírral végigtörli a ti modulotokat is, azzal a lendülettel, ha nem is nyírta ki a tüskéket, de koszt vihet be a tüske és a sín közé, és máris nem működik rendesen...

A felmerülő gyakorlati problémákat szeretném jelezni, mik várhatnak ezekre az eszközökre, ha kikerülnek használatba. Kérem ismét nem megharagudni, de hidd el, az ember/gyerek hihetetlen dolgokra képes - sokszor megkérdezik, miért vannak zárva vitrinvasút üvegablakai... Na vajon miért?

Dehogy veszem sétésnek. Igazad van.
És ha van egy teszem azt 3m hosszú állomási vagányod aminek csak a végén hagysz ott mondjuk két kocsit?
Logikailag sorba kötsz több érzékelőt és csak akkor kapsz 0át, ha mindegyik 0át ad?

Fűnyírás közben, Bánkon a hegyi levegőn gondolkodtam, és töprengtem, ha nem baj.

Szóval, az érzékelőt én úgy tudnám elképzelni, hogy egy pici darabot kivágunk a sínből, hogy az lefelé el tudjon mozdulni, ha a ráfut egy kerék. Így jobban lehetne védeni is a portól, kosztól, mert a kivágott, mozgó síndarabnak elég lenne egy "pöcköt" lenyomnia, majd az adná tovább az erőt az tényleges érzékelőnek. Mondjuk ezt eléggé precízen kellene megcsinálni, és még mindig ott van bennem egy gondolat, hogy ez nem lesz üzembiztos, mert a kocsik tömege nagyon kevés.

A másik, amin még mindig meg vagyok akadva, hogy honnan a fenéből tudja majd az elektronika, hogy véget ért a számlálás, vagyis a vonat minden kocsija átment az érzékelőn? Pláne úgy, hogy nem is tudja, hogy meddig is kellene számolnia.

Csak tűnődöm én is, tényleg itt csak amolyan brainstorming van, ha jól látom

Mondjuk ezt eléggé precízen kellene megcsinálni,
Hát ez az, ezt papolom a haveromnak már nem tudom mióta! Gyári új kocsi tömege 48 gramm, holott az NMRA szerint 125 grammnak kéne lennie! Nincs benne súly, azt nekünk kell beletenni. Fémkerék, kuplungcsere, rakomány mint ballaszt, PEHO csapágypersely, ezek mind mind beleszámítanak.

Csakhogy mutass nekem egy olyan modern kocsit, ami eléri a szabvány adta tömeget!

Nem az lenne az eredeti gondolat, hogy az eddigi megoldások szerinti megkötöttségeket leküzdjük? A túl könnyű kocsik miatt meg most vegyünk be egy másik megkötést, hogy súlyozzuk le valahogy mindet?

Most már vannak olyan járművek, amik elérik vagy meg is haladják ezeket a szabvány értékeket. (Walthers, Intermountain, stb) A túl könnyű kocsi siklik, borúl aztán jönnek a szitkozódások. De hát a nagyvasútnál is van ilyen, hogy a Bizber nem érzékeli 5 tonna alatt a tengelynyomást. Azt már te is tapasztaltad modell járműnél, hogy ha gyökkel szembe megyünk és a jármű túl könnyű, akkor nem tudja a csúcssínt átállítani (váltófelvágás), hanem a váltón egyszerűen keresztűl megy, a sínkoronán átugrik és kisiklik.

A túl könnyű kocsik miatt meg most vegyünk be egy másik megkötést, hogy súlyozzuk le valahogy mindet?
Mivel modellezésről beszélünk, talán igen.
Amúgy meg Modellgyártók feladata lenne a Szabványajánlások elsődleges figyelembe vétele.

Nem kell tudnia mivel nincs adott hosszúságú vonat. Hanem amikor megszűnik az adott irányú impulzus nem számol tovább felfelé. Itt a problémát az jelenti, hogy ha az ellentétes irányú impulzusok száma nem egyezik meg a beszámolt tengelyek számával, na akkor mi van.
Majd a hetekben találkozok biztberes kollégával, rákerdezek a valóságra, tuti előfordul ott is fals eset.
Az az igazság hogy konkrét gyakorlati tapasztalatom van olyan mechanikus tengelyérzékelővel, ami működik idestova 10 éve hibátlanul, igaz az relé tekercset zár rövidre, de minden egyes tengelynél hallani a kattanást és a végbement parancsot. Az is igaz, hogy visszaejtő reléről van szó, és ez azt jelenti, hogy a sok tengelybol elég egy, ami elvegzi a feladatot és nem száguldoznak a vonatok Shinkasen sebességgel, mivel ebben az esetben az asztal tulaja letöri a kezem.
(Lezlinilzen asztaláról van szó talán az ő neve nyom valamennyit a latba.)
Október végén lesz modulos találkozó, ott lesz tesztelve a sorompó vezérlés próbálkozás, addig nem tudok szolgálni egyéb tapasztalattal.

OK, de mennyi az az idő, ami után úgy dönt az elektronika, hogy "ott a vonat vége"? Vagyis mennyit vár két impulzus között, és mennyi az az idő, amikor már nem vár tovább?
Mondjuk van egy olyan vonat, amiben - ha már TT-ről van szó - a mozdony mögé van besorozva egy csomó rövid, 2 tengelyes teherkocsi, amik 76mm hosszúak, és a tengelytávjuk 37mm, és a vonat végén van egy hosszú pőrekocsi, mondjuk egy 4 tengelyes akármi, aminek a két forgóváza között van az előzőekhez képest "5 perc szünet"?
De ilyen helyzet az is, amikor egy DR-es mellékvonali személyvonat áll egy kéttengelyes poggyászkocsiból, meg két vagy három 4 tengelyes REKO kocsiból.
Ez így egy csöppet - szerintem - kiszámíthatatlan.

A kocsik tömegére vonatkozó aggályom meg csak erősödik ám!

Nem kell várni a vonat végére. Ha a sorompóhoz bement 20 tengely kijött 20 tengely, akkor nincs ott semmi. ( természetesen kell két számlálási pont, egy a sorompó előtt , egy meg kicsivel a sorompó után. esetleges menetirány váltás esetén fordítva is ) Ilyen egyszerű. Ha meg egy kocsi szórakozásból elmarad, amíg a sorompó közelébe nem ér, legyen az előző szakasz baja. Ha folyamatos a foglaltság érzékelés akkor is ez van. Az sem nézi a vonat elejét/végét.

És mennyivel egyszerűbb...

De szép sport ez. Az még mindig nem tiszta, hogy jön egy vonat, elkezd számolni az érintkező, hogy
"egykettőháromnégyöthathétnyolc......kilenctíz", mert az utolsó kocsi egy extrém nagy tengelytávú, akkor, ha közben úgy gondolja az elektronika, hogy ez a hosszú szünet már a vonat vége, és a következő kettő már egy másik vonat? Laci barátunk terepasztalán ugyan ilyen nem fordulhat elő, de egy kisebb házi pályán már simán elkezdhet számolni a sorompó másik oldalán is az érzékelő. Na ilyenkor mi van?

Itt a program. A "wait" változó a meghatározó. A ciklus folyamatosan figyeli az érintkezők állapotát. Az első lenyomás a mérvadó, ott elágazik a logika és addig nem is tér vissza amíg nem teljesül hogy tengely1=0 & tengely2=0. Addig az ellenkező irány "reteszelve" van.
Akkor lehet probléma ha két érintkező egyszerre nyomódik le: a minimum különbség 25ms.
De lehet kevesebbre venni.
Majd kikísérletezzük mit tud és mit nem.
Az aggályok abszolút érthetőek, de amíg nem futott élesben erről nem tudok mit mondani.
Szép sprot ez így van.

Pedig nagyon egyszerű az elképzelés...
Sorompó előtt A érzékelő, sorompó után B érzékelő.
"A" azt mondja 1-2-3 ... 19, és amíg a "B" is azt nem mondja, hogy 19, addig ott a vonat.
Hosszú vonat esetén a "B" már elkezd lefelé számolni, míg "A" még felfelé számol, de ez sem lehet gond.
A felvetésedre: "A" azt mondja 19, majd "B" elkezdi lefelé számolni, és már csak 5 tengely maradt a szakaszon, amikor "A" azt mondja hogy, bocsi van egy 20. is. Erre "B" azt mondja, ja akkor nem 5 tengely van hátra, hanem 6, vagyis azt még meg fogja várni a zárt sorompó.
De ez az elv azt is megoldja, ha van egy vonat, és (szabálytalan módon, mert be lett engedve a foglalt szakaszra) jön utána egy másik, mondjuk egy mozdony. Az első vonat áll 20 tengelyből, de mielőtt kiszámolta volna mind a 20 tengelyt a kimeneti oldal, bejön a mozdony, így olyan lesz, mintha még az is a vonathoz tartozott volna, ezért a sorompó nem nyílik fel a kettő között.

Arra persze nem ad megoldást, ha van egy akkora kocsi, amin a tengelyek közötti távolság nagyobb, mint a két érzékelő közötti út hossza. De az érzékelőket olyan távolságra kell tenni, hogy mire az adott asztalon előforduló leggyorsabb vonat a sorompóhoz ér, addigra legyen annyi idő, hogy lecsukódik (átvált pirosra) a (fény)sorompó, vagyis nem 1-2 cm-re.

Természetesen nem az "érzékelő" számol, hanem az elektronika (ténylegesen egy kétirányú számláló vagy valami mikrovezérlő), csak az érthetőség kedvéért fogalmaztam így.

Ezt tök jól leirtad! Annyival egészítenem ki, hogy van még két érintkező is, ami szintén számol. Ahogy jön a vonat A: tengely1+ , B : tengely2+ ,C: tengely1-, D: tegely2-.
A második azért kell, mert különben az ellenoldali utolsó érzékelőn a távolodó vonat visszacsukná a sorompót. Így viszont a programban ki tudod zárni. Amíg nem üres mind a két szakasz, addig nem tudsz irányt határozni.
Ellenkező irányban az érintkezők szerepe fordított.

A fő hiba az elképzeléseddel, hogy egy szenzorból indulsz ki. Egy sorompó minimum két szenzor. Egy a lecsukáshoz szükséges távolságban ( beszámlál) egy pedig a sorompó után ( kiszámlál) Belátható ha a két érzékelő által mondott szám egyezik, akkor a közbenső szakaszban csak akkor van vonat, ha kézzel odatetted.

Egyvágányú pályán ugye kétirányú közlekedés van.
Irányváltásnál "A" -ból lesz "B" és a "B" -ből lesz "A", vagy külön szenzorok lesznek errre is? Két- és Többvágányú pályánál ha helytelen vágányon küldöd a vonatot ott hogyan lesz?

Minden sorompohoz vágányonként 3 szenzor kell; 2 bemeneti és egy közös kimeneti az átjáro közepén.
A kétvágányu pályán meg kell oldani a vágányok függöségét: az elsö vonat zárja, az utolso nyitja a sorompot.

Nem tudom, a nagyvasúton 4 szenzor van. A menetirány eldönti melyek az aktuálisak. Ha nem megfelelő módon érkezik a vonat, a sorompó megy zavarba. (sötét lesz) . Ha helytelen vágányon jön a vonat, két lehetőség van, vagy felkészíted erre is a berendezést, ( mindkét vágány 4 szenzorral) vagy ha nem, akkor a vasúton is létezik olyan fogalom, hogy hívójel. A vonat megy 5-tel és a biztber meg csinál amit akar. Rendkívüli helyzet figyeljen a mozdonyvezető, de rendesen. ( olyat is láttam, az érkező vonat előtt fehérre váltott az előző vonat miatt már vörös sorompó. A következő vonat fehér jelzés mellett ment át. Igaz csigatempóban. Átépítés volt a behatási pont körül ) Terepasztalon sem gondolnám túl nagy jelentőségét minden rendkívüli helyzet abszolút biztonságossá tételének.

Igen a nagyvasuton 4 szenzor van (2 irányonkét), de csak azért, hogy univerzális legyen a megoldás. Ott is elég lenne 3 szenzor, de azt akarták kiküszöbölni, hogy az átjáro közvetlen közelében ne legyen ilyen érzékeny szerkezet.

Olyan mint egy wc tartály úszója. Amíg fenn van az úszó, tudja van benne víz.
Ha lemegy, tudja elfogyott a víz.

Csak a WC tartály sokkal biztonságosabb ( a fizika alaptörvényei miatt) mint a tengelyszámlálo...

Egy rajz többet mond száz szónál.
Ez az alaplogika.
3 érzékelő két okból nem szerencsés:
Egy bementi port lehúzásához két logikai művelet tartozik: nem üzembiztos.
Illetve ha nincs késleltetés a programban fel fogja venni a sorompót amikor az utolsó jármű elhagyta az átjáró közepét.
Plusz az átjáró közepén nehéz esztétikailag szépen elrejteni az érzékelőt, legyen bármilyen működési elvű.

Továbbra is amondó vagyok, hogy előbb étkezzetek egyet Ha már elkészült az eszköz meg a program - a puding próbája az evés.
Ha működik szépen, ide/oda, stb. akkor érdemes azon gondolkodni, hogy mennyi érzékelő kell.

Úgy lesz!

A rajzon szereplő ábrához/szöveghez megjegyzés.
Ugye a végtelen ciklusban nem az A-t és a B-t kell figyelni, hanem az A-t és a D-t. Valamint a jobb oldali üres részen az "ugyanez fordítva" esetében szintén nem a "B üt elsőnek", hanem a "D üt elsőnek".
Továbbá, ha az A és a D egyértelműen jelzi és korlátozza az irányt, akkor felesleges mindkét tengely-számláló (tengely1 és tengely2) használata, elég csak egyet alkalmazni.
Javítás: Átgondolva valóban kell figyelni a másik irányt is, különben a túloldalon kihaladó szerelvény tévesen foglaltságot jelezne.

És persze az egész feltételezi, hogy a vizsgált szakaszon:
- Nem veszünk le és/vagy teszünk fel kézzel kocsikat.
- Miután behaladt a szakaszba valamelyik irányból a szerelvény, nem változtat irányt, hanem az irányt tartva ki is halad belőle a másik oldalon.
- Nem halad két irányból egyszerre két szerelvény (az adott irányba haladó két szerelvény nem okozna gondot).

A 3 érzékelő kérdése:
Ha nem két külön számlálóval számolod a tengelyeket, hanem csak eggyel, akkor nem két, hanem csak egy logikai művelet tartozik hozzá.
Mivel -gondolom- úgyis mikrovezérlő kezeli az egészet, annak a programjába beleírni egy késleltetést, nem jelenthet gondot. Ha pedig digitális áramkörökkel (hardverrel) lesz megvalósítva, akkor szintén lehetséges hardveres késleltetést megvalósítani.
Azt gondolom, hogy az átjáró pont lehetőséget ad elrejteni az érzékelőt, hiszen ott van maga az átjáró.


Egyébként maga a felvázolt működési elv szerintem érzékelőtől függetlenül jó lehet, vagyis mindegy, hogy mechanikus, mechano-optikus, optikai, vagy bármi egyéb detektálja az áthaladt tengelyeket.

Köszi a kiegészítést! Valóban A és D az első felvonás.
Kapkodtam, mea culpa, a B és C felett is azért van satírozás.
Amiket írtál feltételek adottak, nyíltvonali sorompóról van szó.

Igy van, söt az A meg a D azonos bemenet is lehet, hiszen nem valoszinü, hogy szembe jön valami. Azaz az A vagy a D tölt egy számlálot X tengellyel a b/c meg üriti. A szakasz akkor szabad ha 0 a számlálo tartalma. Amint a számlálo tartalma nem nulla ( azaz valami van már a szakaszon esetleg a másik bemenetet blokkolni is lehet ( D), hogy egy hosszu vonat ne csináljon galibát, amit amugy is kinos lesz kezelni, mert ha olyan hosszu a vonat, hogy a mozdony már a b/c ponton van, de a kocsik még az A bemenet elött, akkor egyszerre kell fel meg leszámlálni ( ami bajos dolog).
Egy sorompo esetében a nagyvasuton sem kell ezt tenni, ott is csak a bemeneti elsö tengely (-ek) inditja a sorompo ciklust, majd pedig a rendszer arra vár, hogy a b/c ponton is megjelenjen a kerék majd pedig azt figyelik, hogy mikor szünnek meg a jelek a b/c ponton. Azaz nem is nagyon kell számolgatni, inkább logikai függvényt alkalmazni. Az A vagy a D indit, ( átbillenti az áramkört) a b/c késleltetéssel kikapcsol ( az utolso tengely elhaladása után bizonyos idö mulva visszabillenti, pl. ha 3-5 sec nincs már jel a b\c-n). Igy a bemeneti szenzort elég 30-60 másodpercre elhelyezni a sorompo elé ( a pályasebesség függvényében) és teljesen független a rendszer a vonat hosszátol.
A valodi tengelyszámlálás a vasuti szakaszokra kell, ott fontos tudni, hogy ugyanannyi tengely ment ki, mint amennyi bejött, a soromponál erre nincs szükség.

Itt korábban elhangzott, hogy a modellpályán problémás lehet az időzítésre hagyatkozni, mert nem egyértelműen azonosítható az "utolsó tengely". Bizonyára azért merült fel az a kérdés, hogy mennyi ideig vár a készülék a legutolsó tengelyre, mielőtt úgy dönt, hogy a teljes vonat elhaladt. Feltételezem, hogy emiatt jött be a tengelyszámlálás.

Azt gondolom, hogy az egyszerre történő fel-le számlálással nincs gond. Ha csak 10 ms-ig "él" a jelzés, egy tipikus mikrovezérlő ezalatt végrehajt 10.000 utasítást. Ha egy ilyen ciklus-kezelés nem fér bele 20-30 utasításba, akkor valaki nagyon rosszul programozott... Azt gondolom, talán még annak is bele kellene férnie időben, hogy a pálya tábláján egy kis kijelző mutatja a számolt tengelyeket, csak azért, mert miért ne?

Egy probléma lehet:
Az A számolja a bejövőket, a B/C üríti a számlálót, ez eddig rendben van. Amint a vonat túljut az átjárón és az utolsó tengely is átment a B-n, a rendszer üres szakaszt jelez -> fogadni kész egy újabb vonatot, bármelyik irányból. A vonat tovább halad és az utolsó pár kocsi tengelyeit megszámolja a D! Hiszen maga az érzékelő nem tudja, hogy merre halad át rajta a vonat, így simán azt gondolhatja, hogy az ellenkező irányból jön.
Erre megoldás lehet, ha az A két számlálót töltöget (szinkronban). Az egyiket a B üríti, és amikor az 0-t jelez, akkor az azt jelenti, hogy a vonat teljesen áthaladt az átjárón, vagyis a sorompó nyitható. A másikat a D üríti, és amikor az is 0 lesz, akkor mondja azt, hogy üres a szakasz, vagyis mindkét irányból számíthat érkező vonatra. Ha ez a második számláló hamarabb ürül ki, mint az első, az egyértelmű hibát jelez.

Felejtsd el az egész számlálot a soromponál. Oda ez teljesen felesleges. ( nagyvasuton sincs csak ugyanaz a kontaktus.) A tengelyszámlálo csak egyöntetü szakaszokra kell . A sorompo nem ilyen hiszen, itt nincs jelzökkel védett szakasz.
Már leirtam a pontos algoritmust.
Az A\D bekapcsolja a sorompo ciklust ( fények, kar) semmit nem kell számolni.
A B/C kontaktus elinditja a nyitási ciklust, az elsö tengely átbillent egy billenö áramkört, ami magátol visszabillen, ha mondjuk 5 sec alatt nem jön ujabb impulzus a kontaktusrol.(ennyi idö alatt sok modellvasuton akár egy egész vonat is átszáguld az átjárón.) Ha meg bennmarad egy kocsi akkor az az átjáro közepén áll. Nem veszélyes helyzet, még nyitott soromponál sem.
Ha visszabillen az áramkör, akkor indulhat egy másik idözités, a lejárta után nyitja a sorompot.
Ha nagyon profi modon akarod megcsinálni meghatározhatod akár a vonat sebességét is - hány impulzus jön adott idöben a kontatusrol, és azt mint paramétert felhasználhatod az áramkör billenési idejének a beállitásához - vagy az AD/BC között eltelt idövel is lehet dolgozni. Azaz lassubb vonatnál hosszabb a várakozási idö, gyorsabbnál rövidebb.
Természetesen a nyitási ciklusnak kezelni kell a kimenö kontaktust is (A vagy D), mert az addig nem lehet aktiv ( nem indithatja ujra a ciklust) amig a nyitos ciklus be nem fejezödött. Azaz biztositani kell, hogy a vonat elhagyja az A-D szakaszt. Ezzel a nagyvasuton is gond szokott lenni, amikor a nyilo sorompo érthetetlen okbol visszazár.
Esetleg az is meg lehet csinálni, hogy a rendszer csak akkor kerül ujra az alaphelyzetbe, ha a nyitás után ( nincs már tengely a b/c kontaktuson) a vonat átment a bemeneti AD kontaktuson is.
A nagyvasuton ezért vannak duplakontaktusok, amiböl a menetirányt is meg lehet határozni igy a kimeneti kontaktus (A vagy D) csak akkor aktiválodik, ha megváltozik a menetirány vagy eltelik egy biztonsági idö ( valamikor leesett a késleltetö relé.) Azaz pl valami PFT vonat ide oda tologat a sorompo körzetében. Nem biztos, hogy minderre szükség van a terepasztalon.
Persze két sináramkörrel pofon egyszerü lenne az ilyen feladat, ahogy a nagyvasuton is inkább azt használják.

Söt van egy primitiv megoldás, igaz már vagy 40 éve használtuk - a sinek közé beépitesz kb minden 5-6 cm-nként az atjáro oldalán mintegy 30-40 cm hosszban fotototranzisztorokat. ( kicsik, elférenek a talpfák közé). Ha bármelyik tranzisztor árnyékba kerül ( felette van a jármü) akkor lezár a sorompo. Ha valamennyi tranzisztor az átjáro egyik oldalán kikerül a kocsik árnyékábol akkor elment a vonat nyithat a sorompo. A világitást mi valamikor fekete ( disco) fénycsövekkel oldottuk meg és csak az 50 Hz-s fényre reagált ma egy IR sugárzoval pofon egyszerü láthatatlanul megoldani a fototranzisztorok világitását ( 2 drb 8x8LEDes panel 2-3 méterröl is elég.) nappali fényben meg semmi gond nincs.

Már csak az a kérdés, a processzornak számolgatni, vagy mindenféle időzítésekkel bajlódni egyszerűbb. Hiszen a hardver ugyan az. Négy érzékelő, szintillesztők, processzor.
A nagyvasúton sorompónál két időzítés létezett tudtommal, egyik a villogtatást adta ( thermoblinker) a másik, rendellenes foglaltság esetén a sorompót zavarba küldte max 10 perc után (Ghilmetti óra) A vonatokat pedig vagy fixen érzékelték, hosszú szigetelt szakaszokkal , vagy számolgatták ( nem a tengelyeket, hanem a leghosszabb kocsinál hosszabb szigetelt szakasz beépítésével a szerelvények számát.) Az újabb sorompókban az egyszerűbb pontszerű érzékelés telepítés miatt tengelyszámlálót alkalmaznak.

Nézd az idözitések primitiv algoritmusok semmi dolguk a környezettel, igy sokkal biztonságosabbak mint egy kerékszámlálo. Elég ha sikerül elinditani a folyamatot, és az már független a környezettöl. Ez inditotta az eszmefuttatást.

Barátaim az Úrban!

Mennyivel egyszerűbb ezt a sorompó vezérlést megoldani úgy, hogy van négy sínérintkező, meg egy relé? Vagy van egy szimpla foglaltság érzékelő?

A lehető legrosszabb megoldás meg az, amit gyakorlatilag is láttam, egy barátom Z méretű bemutató asztalán üzemel. Ott egy érzékelő lezárja a sorompót, és indít egy időzítőt, ami aztán a beállított időzítés lejártakor nyitja a sorompót. Rendesen meg is van kötve a kezünk a vonatok hosszát és sebességét illetően.
De építettünk már át a fiammal egy modul jellegű részt is, az H0 volt, és mindenféle Viessmann, meg Busch reléket meg időzítő kapcsolókat kellett kiszerelni, hogy egy mezei CSM100FR és egy CSM180 elvégezze ugyanezt a feladatot.

De, szép sport ez a tengelyszámlálás, csak minek?

Én sem vagyok nagy hive a tengelyszámolosdinak a nagyvasuton sem, mert a legrosszabb megoldások egyikének tartom.
A sinkontaktus meg a másik véglet, szoval van miböl választani.

Sőt a sínérintkező helyett a már általam egyszer leírt mágnes és reeed relé kombináció, amikor a mozdony alján ott mágnes, a sínek közt a reed cső. Közúti modellpályán láttam olyant, hogy a villamos oldalán volt a mágnes és az oszlopban a reed cső.

Itt a feladat valamivel bonyolultabb volt, a vonat elejének kell inditania a sorompo ciklust és a vonat vége állitja azt le. Sem a mozdonyon sem a vagonon nem akartak extra szerkezetet emiatt. Igy a reed kontakt kiesik.

Viszont ez a rendszer időjárás mentesen tud működni minden méretarányban. Kelll akkor egy jelzőkocsi a vonat végére is, amit fel lehet használni úgy is, ha hoz a haver egy vendég mozdonyt, és akkor kap a vonat még egyet a mozdony mögé.

De miért kell egy modellvasúti terepasztalon - ebből a szempontból Laci barátunk terepasztala sem kivétel - egy egyszerű sorompó vezérléhez megszámolni be- és kimenetkor a vonat tengelyeinek számát???

Ha ez egy oktató berendezés lenne, akkor igen, akkor még megérteném...

Mivel ez egy hobbi, innentől kezdve lényegtelen a "miért"... Ő így akarja megoldani és kész. Lehet tippeket adni neki, amit vagy elfogad vagy nem.

Egyébként pedig az eddigi válaszok alapján bizonyára van olyan részlet, amire nem ad számára elfogadható megoldást egyik alternatíva sem. Ő kipróbálja azt, amit elgondolt.
Ha működik és beválik, akkor össze lehet hasonlítani a többi működő megoldással megállapítva egyik és másik előnyét és hátrányát.
Ha mégsem működik úgy, ahogyan ő szerette volna, akkor lehet tovább gondolkodni rajta, vagy teljesen elvetni és másik (esetleg már korábban felvetett) megoldást kipróbálni.

Mindenkinek más lehet a motivációja, hogy miért vágott bele a vasútmodellezésbe: a gyerek/unoka szórakoztatásától a nagyvasút minél pontosabb szimulációjáig rengeteg minden belefér...

Hmmm. igen, ez igaz.

Hol irtam ilyesmit?
Pontosan az ellenkezöje van a szövegben. A kerékszámlálás a nagyvasuton is többnyire csak a zárt/védett szakaszokban van, ahol a szakaszt foglaltságra kell vizsgálni a sorompo nem ilyen.

Sziasztok!
Mivel említésre kerültem, hadd szóljak pár szót.
De, a sorompók vezérlése is igazából foglaltságot érzékel.
Egyre több helyen cserélik le a szigeteltsínes megoldásokat tengelyszámlálókra.
Az én asztalomon nincs ilyen vezérlés, már csak azért sem, mert mindkét sorompó állomási sorompó. Ezek működéséhez kicsivel több feltételnek kell megfelelni, mint a nyíltvonali társaiknak, és ezt kialakítani egy terepasztalon én sem tartom ésszerű dolognak.
Viszont a nagyvasúti vezérlések átültetését (természetesen ésszerű határok közé átgondolva) támogatom, és jó dolognak tartom.

Sziasztok. Terepasztalomon a mágnes/Hall Ic szakaszfoglaltság érzékelést használok, de a tengelyszámlálás témában a fejleményeket érdekesnek tartom. Számomra a mechanikus érzékelés: érzékelő pecek, emelő kar, stb. kipróbáltam elég nehézkes/körülményes a telepítése, a számolás bármilyen mikrovezérlővel nem gond.
Ezért új irányban gondolkodtam, és kipróbáltam:
optokapu: az adó és vevő elemek közt 8mm a távolság, az adó elfér a HO talpfarács között. telepítésekor arra kell vigyázzni, hogy az alkatrészeken lévő lencse közvetlenül a sínkorona felett legyen, a vevő fototranyó homlok felének felső élétt egy kicsitt le kell csiszolni, mert egyes gőzmozdonyok munkahengereinek útjába lehetnek.
Néhány fotót küldök a próbáról.