sb-modellbau sem épít át minden modellt, mert tudja egyesekről, hogy
abszolút nem lehet!

Mindent lehet, csak egy számmal nagyobb kalapács kell hozzá...

A königsteini Elbatal modellvasut épitöje és volt üzemeltöje ( a Tillig volt szerszámkészitöje) mondta ( szinte kizárolag volt NDK mozdonyok üzemelnek a hatalmas pályán, a keszthelyitöl csak valamivel kisebb), hogy gyakorlatilag minden mozdonyt uj alvázra kellett átépiteni és csapágyazni - az eredeti konstrukciobol alig maradt meg valami. Persze a mozdonyaik naponta 4-6 km-futnak. Egy házi terelasztalon ez kizárt.
Az is érdekes, az angol modellezök a mai napig igénylik, hogy a futokerek ( de legalább a hajtottak) fém csapágyakban forogjanak. Azonnal lepontoznak minden modell, aminek nem fém csapágyai vannak. A csapágynak sárgarézböl, vagy jobb anyagokbol kell lennie, náluk viszont alig téma, hogy milyen a hajtási lánc, a motor vagy a lendkerék..

Hát igen... Csak ezt a hozzáállást nagyjából a Don másik partjáról várná az ember, nem a Rajna mellől...

Most azt csináljuk, a tulajdonossal megbeszélve, hogy mentjük, ami menthető. A ROCO BR44 gőzösöket megcsináljuk tisztességesen, átesnek egy nagy karbantartáson is, és maradnak analóg üzemben.
Nemsokára kapok egy Selectrix üzemre is alkalmas vezérlőt, és meglátjuk, hogy a D&H dekóderek túlélték-e a "beépítésüket"? Amit lehet, azt rendbe szedünk, amit nem lehet, azt visszaépítjük analógra. Még jó, hogy pár N-es modellhez van megtervezve cserepanelem, most beszélhetek a NYÁK üzemmel, hogy dolguk van.

Nem a munka ellen van kifogásom, csak sajnálom a modelleket. Ennyi kárt régen láttam egyszerre, láthatóan egyvalakitől elkövetve. Több ezer eurónyi modell ment tönkre a keze alatt, 96 mozdonyka van nálunk, kilencvenhat...

Láttam képeket, meg videót is a pályáról, nekem nagyon bejön! Már csak a téma miatt is (DR).

Valóban, de hidd el, ott is csak emberek vannak (majdnem azt írtam: dolgoznak...) a munkapad mellett. És már nem csak az Egybesült Álmokban kell odaírni a mikróra, hogy kisállatok szárítására nem alkalmas, meg a visszapillantó tükörre, hogy az abban látott kép mögötted van. Egyre jobban terjed a butaság az emberek között az öreg kontinensen is... (Sajnos!)

Sajnos ez van és az ember csak bámul, hogy mekkora médiahatalom szerte a világban terjeszti a butaságot és gyüjti a hivöit.
Itt érthetök W. Von Siemens szavai a 20. század elejéröl:
“A vevöt hülyiteni kell, mert akkor a használhatatlan cuccot is el lehet neki adni.”

A tipikus esete annak amikor a sztaniolba csomagolt semmi jobbnak tünik a semmitöl.

Kapcsolódik, mert egyre mélyebbre ásunk a modellekben, és nem látom az alagút végét!

Ezt találtam leírva egy Minitrix modell használati utasításában, a dobozban:
"analog 14 Volt=, digital 22 Volt~"

Íme az eredménye:
Az első képen látszik, hogy a mozdonyház teteje egy helyen deformált.
A másodikon pedig az oka, a leégett D&H DHL100 dekóder.
22V digitális üzemben, egy N-es modell esetében, amibe belehebregáltak egy 12V-os Maxxon motort. Nem a motor belegányolása ásta el a modellt, hanem az, hogy valószínűleg ilyen brutálisan magas sínfeszültségről járatták.

Lassan félek további modellekbe jobban belenyúlni, mert ki tudja mennyi csontváz van még a szekrényben?

Egy újabb gyöngyszem. A kaszni így volt rajta, fordítva, nehogy véletlenül visszapattanjon a helyére. Majdnem padlón végezte a hajtás, de szerencsére számítottam rá, hogy ezen sem sikeredett a németeknél tisztességesen beszerelni a dekódert.
Külön érdemes megszemlélni a szakszerű forrasztásokat. És mindez a Weller cég hazájából. Ha látná a cég alapítója, belehalna...

Hujujuj! Ennél még a 7 éves unokám is szebben forraszt, pedig nem is gyakorolta (még)! De van ott a forrasztáson túlmenően is baj, nem is kicsi, pl. a szétfúrt (szétmart?) NYÁK vezetősávok...

Na igen. Az, hogy egy digitális üzemre nem előkészített modellben el kell vágni NYÁK lemezen a réz vezetőket pár helyen, az természetes. Ezt általában egy sniccerrel meg lehet tenni, és az intelligensebb modellező így is csinálja! Meg mindeni más is.

Aztán szembejön az emberrel, és pofán csapja egy túltanult egyén* "munkája", aki ráereszt csak úgy szabad kézből egy hosszlyuk marót a sima textilbakelit lemezre.

*: Nem azt akartam írni, hogy "túltanult", csak amit írtam volna azt kimoderálod...

Ééés van jobb is!

Persze nem meglepetés, hogy a dekóder az persze totális zárlatban van, és tönkre is ment...

Sziasztok, üdv!

A napokban sikerült beszereznem a Roco 71922 cikkszámú 60. évfordulós jubileumi kiadását, ami egy BR58-as gőzmozdony.
A probléma az hogy a modell teljesen analóg, én pedig digitális rendszert kezdtem építeni. vettem dekódert is hogy átépítem DCC-rendszerűre de ezt minimális és visszafordítható módon szeretném elvégezni. A dekóder helye már megvolna a kazán / bojler alatt, ezt kétoldalú ragasztószalaggal megvalósítom.
A főbb probléma az, hogy volna egy minimális elektronika a motornál a szerkocsiban. Ezt is bele kell integrálni a dekóder és a motor közé, vagy pedig a dekóder leírásában felvázolt módon a megfelelő színű vezetékeket a motorra lehet forrasztani? Illetve az izzóknál kell-e ellenállást beépíteni ha nincsen gyárilag vagy azt is a leírás alapján csak a megfelelő színű szálra kell forrasztani? Az alábbi képen a motornál a két felső szál a világításhoz meg, a két alsó szál pedig a motorhoz. Elnézést ha buta kérdés de nekem ez a terület még szűz, de egyszerr ezt is el kell kezdeni valahol.

Szia!
Pár dologra figyelned kell!
1: Ha a mozdonyba teszed a dekódert, akkor a dekóder három vezetékét még át kell vinned a szerkocsiba:
- narancs és szürke a motorhoz,
- sárga a hátsó világításhoz.
2: A mozdonyban is van dolgod, ez pedig az első világítás! Az izzónak azt az érintkezését le kell szigetelni a síntől, ami az izzó hátuljához megy. Ide kell majd bekötni a dekóder fehér vezetékét. Az izzó másik pólusa a közös pozitív lesz. DE!!! Ne kínlódj azzal, hogy az izzók mindkét pólusát elszigeteled. A közös pozitív vezetéknek ebben az esetben nem a dekóder kék vezetékét használjuk, hanem a bal sín áramszedését, vagyis a dekóder fekete vezetékét. A kéket szigeteld le, nem kell bekötni! Az izzók egy-egy pólusa maradhat a bal sín áramszedésén.
3: Szerkocsi, na ez nagyobb levegőt igényel, sóhajts! Itt nem csak a hátsó izzóval lesz dolgod, hanem a motorral is. Az izzót csináld meg úgy, ahogy a mozdonyban is tetted. A leválasztott pólusára kell kötni a dekóder sárga vezetékét. Most jön a motor. A motornak mindkét pólusát le kell választani a sínről, vagyis azt a két felfelé álló érintkező rugót el kell szigetelned a síntől. Vigyázat! A látszat ellenére a szerkocsi is szed áramot, nem elég csak mozdony felől érkező kapcsot fogadó fészekről leszedni a motor! Ha magad elé teszed a szerkocsit úgy, hogy a mozdony felé eső része jobbra áll, akkor a Tőled távolabbi motor kefeérintkezés az maga a fém háza a kocsinak, illetve a motornak. Ki kell csavarnod a kefét, kiszedni (ha volt) a fém alátétet, és egy alkalmas műanyag lemezből befaragni oda egy olyan szigetelést, ami Feléd eső részén is van!
Ha kérdésed marad, szólj, vagy, ha útba esik hozd ki a műhelybe, megmutatom.

Szia!

Köszönöm a gyors választ. A tervem az az, hogy a dekódert a kazán alá ragasztom a mellékelt kétoldalú ragasztószalag darabbal. A csatlakojóját pedig a vezetőfülke alatt az Y csatlakozó felett kivezetem. A dekóder egy NEM 652-es csatlakozójú verzió, a szerkocsiba pedig az Esu 51950-es cikkszámú 8 pólusú mamás csatlakozóját terveztem a bonthatóság miatt. A szerkocsiban semmilyen áramfelvétel nincs, ami engem meg is lepett. Minden feszültség a mozdony kerekein történik s a kis Y csatlakozón továbbitódik a szerkocsiba a motorhoz s a hátsó lámpákhoz. Sajnos a szerkocsiban nincs hely a dekódernek ezért gondoltam ki ezt a tervet amit felvázoltam. S akkor ha jól értettem írásod, a motor előtti kis elektronikát kiforraszthatom és betehetem a modell dobozába, s a világítást és a motort is direktben köthetem a dekóder megfeleő kivezetésére?!Ha igen akkor megveszem a hiányzó dolgokat s neki is állok a beavatkozáshoz a hétvégén.

Mire gondolhatott a költő?

Egy újabb "gyöngyszem". Két dolog jutott eszembe erről az "átépítésről":
- hála istennek ebbe legalább nem próbáltak beleerőszakolni egy Maxon motort;
- most már tudom, hogy a rómaiak miért sorolták a germánokat a barbárok közé.
Első képen, ami fogadott, amikor leemeltem a kasznit az Arnold N BR117 (ex E17) villanygépről.
Második képen, amit ebből ki lehetett hozni.
Vagyis amolyan "Előtte - utána" képek.

Egyszerű: Forrasz anyagból készítettek nehezéket

Sziasztok!

Szeretnék segítséget kérni Tőletek.
Van nekem egy (ESU Lokpilot micro decoder V4.0) dekóderem (1-es kép). Beszereztem egy ESU powerpack-et, ezt szeretném rákötni. A 2-es rajz szerint ráköthető, bár ez a rajz nem hasonlít a dekóderre és a 3-as táblázat szerint pedig nem kompatibilis, de ahonnan vettem a powerpack-et, ott azt írták, hogy kompatibilis. Egy kicsit beerdőztem.
Ha ráköthető, kérem írjátok meg, hogyan.
Azt tudom, hogy a powerpack vezetékek: piros +, fekete-, fehér a töltés.

Köszönöm!

A dekóder leírása alapján a Power Pack nem köthető rá, csak külső puffer elko. Tervezés: Ulm, Németország, minden más: ismeretlen város, Kína.
Ez az eredménye...
Egyébként a max 0,5A-rel terhelhető micro dekódert mibe használnád, hogy belefér még egy akkupack is?

Építek egy síntisztító motorkocsit, nem lesz rajta kasztni. Viszont akkor majd szerzek másik dekódert, ami befogadja. Pont a síntisztítás miatt akarom használni a powerpack-et.
Esetleg tudnál ajánlani ilyen dekódert, ami van Neked raktáron és elég kis méretű? N méretarányhoz kellene.

Köszönöm a választ!

Ahha.
Nem tudom milyen a konstrukciód, de az általam eddig látott N-es TOMIX kocsiban van egy csapda. Ez pedig a motor. Elvileg akár egy sima FD2013T funkció dekóder is képes lenne ezt meghajtani, hiszen az áramfelvétele nem haladja meg a dekóderre specifikált maximumot, és így ez olcsóbb megoldás, mint egy mozdonyba való dekódert beszerelni.
A csapda ott van, ha a motoron tisztítófejet cserélnek, mert senki ne garantálja, hogy nem nyomod túl az új forgófejet, ami lefékezi motort, így az áramfelvétele már sokszoros lesz.
Ezen úgy lehet segíteni, hogy "meghekkeljük" a funkció dekódert, teszünk rá egy darlington tranzisztort (BDW23, BDX53C, stb), ezzel már elviseli az ilyen bakikat.
A másik az, hogy keresünk egy strapabíró mozdonydekódert, mondjuk egy ZIMO MX617-est. Az kellően nagy áramot tud, és tudsz rá tenni powerpack-ot is, habár szerintem erre nincs szükség egy tisztítókocsinál.

Sziasztok
Van valakinek tapasztalata hogy a nanox s88n központ milyen xpressnet cimen kommunikál a visszajelentő modulokkal?

Szia. Az XpressNet címe az LI100 interfésznek a 29-es, ez köti össze a központtal (majd ezen keresztül a PC-vel). Effektive a központ címe 30-as lehet. (régen olvastam erről ezért a feltételes mód. Viszont az "egerek" az egyes címtől kezdődnek és az XpressNet buszra max 31 db eszköz csatlakoztatható. Így ha felülről haladunk akkor ez a címzési sorrend. Talán a LEnz valamelyik doksijában volt erről szó. Régen volt...)
Amúgy valószínűsítem, hogy az első S88 modul címére gondoltál, ami 65-ös alaphelyzetben.
Ha van Minimouse-od akkor azon is láthatók a foglaltság jelzések 65-től kezdődően. (vagy valamelyik PC-s vezérlő programban állítod be ezt a foglaltság jelzések kezdetére és onnan növekszik -contact indicator-)
Ha kérdésed van keress nyugodtan.

Ujdonságok és problémák a modellvasutvilágból.
Egy érdekes uj ötlet áll megvalositás elött. A megnyult colás dobozokba már nem igen passzolnak a digitális öskövületek ( megszokott DCC dekoderek) igy megszületett a modellvasuti CANBus, azaz egy kéteres kommunikácios protokoll ami lehetővé teszi az egész vonaton átfuto különféle funkciok kezelését. Müködik, egy baja van a mikroprocik száma exponenciálisan növekszik, minden kocsiban legalább egy proci csatlakozik a CANBushoz ( hivatalos neve még nincs) és nemcsak a kimenetet, de a bemenetet is kezelheti (gyakorlatilag a jelenlegi egy proci lett szétosztva és ezek egymással komminikálva dolgoznak az egész vonatban).
Még nagyobb gond, hogy a szükséges elektronikai alkatrészek szállitási ideje több mint 45 hét.
Ehhez jönnek a közismert egyre nagyobb gondok.
Nincs papir meg karton a csomagoláshoz, nincs konténer, s lassan már börzei hangulat van a szállitási szegmensben, az kap konténert aki többet hajlando fizetni már 18000 dollár körül indul az árverés. Nem igen lehet majd csodálkozni, ha ezek a tények megjelennek az uj modellek áraiban.

Ez nagyon érdekesen hangzik, tudsz linket mutatni, ahol jobban utána lehet ennek a megoldásnak olvasni? Mármint a modellvasúti CANBus-nak?

"Természetesen" saját digitális vezérlés megoldást kezdtem tervezni, és én is gondolkodtam olyan megoldásban, hogy a sínpárt adatközlő közegnek lehetne használni, ha nagyfrekvenciás jelet ültetnék a DC-re. De végül úgy tűnt, hogy ezt meglehetősen bonyolult lenne jól megvalósítani, úgyhogy végül DCC-nél maradtam. Éppen a NYÁK-okat várom, az alkatrészek már megvannak, kiváncsi leszek működnek-e a terveim.

Link még nincs, csak beharangozàs, és valoszinű, hogy egyelőre nem is lesz nyilvános a megoldás. Ki kell várni.

Egyébként mi volna a DCC problémája, ami miatt jobb megoldásra volna szükség?

Szerintem a visszafelé kommunikáció az, ami hiányzik belőle, más semmi. Ugye vannak visszafelé üzenetet küldeni tudó gyártók, de a megoldásuk nem szabványos, ha jól tudom.

Illetve gondolkodtam azon, hogy ha minden DCC lenne egy terepasztalon, akkor mindenhová elegendő volna a két kábelt elvinni, illetve csak a sínre rákötni és kész.

Csak az ezzel a probléma, hogy a DCC adó-vevő áramkör feleslegesen elbonyolít mindent, ami egyébként lehetne tök egyszerű is, ha valami egyszerű buszon kommunikálna. Illetve ha minden akar visszafelé is beszélni a DCC-n, akkor a végén nem marad idő a táplálást átvinni, mert egyfolytában csak valaki "beszél" a kis kondenzátorát merítve.

Ez az uj ötlet föleg arra szol, hogy a hosszu, több részes motorvonatokban eddig vagy egy sereg funkcio kimenetet kellett vezetni az egyetlen dekodertöl a lámpákhoz, hangszorohoz és egyébb eszközökhöz, vagy a járműbe több dekodert kell beépiteni, ami természetesen extra cimet és kapacitást igényel a központban. Ha a rendszer működőképes és megfizethető lesz, akkor ujabb lehetőségek nyilnak.

Mhhh...
A Fleischmann H0 csinált ilyet a végnapjaiban, hogy a DB AG ICE4 motorvonatába 3 dekóder kellett:
- egy PLUX16-os a motoros részbe, hogy a motort vezérelje, semmi mást,
- egy-egy NEM651-es funkciódekóder a két fejegységbe, hogy valami vezérelje a világítást.
Gratulálni tudok csak...

Érdekes, a PIKO az ICE3-ban megoldotta, hogy az áramszedés, meg a világítás is átmenjen az áramszedő fejegységtől a motorosba, és a másik fejegységbe. De ez nem okozott nagy gondot a Märklin/Trix-nek sem, és a ROCO-nak sem, meg a Liliputnak sem, meg a Brawa-nak sem.

Gyártási szempontból nézve a dolgot:
Nyilván munkaigényes vezetékeket, meg áramvezető spéci kupplungokat szerelni egy hosszú motorvonatba. Itt lehet spórolni... ELVILEG! Majd mindjárt megmondom mire gondolok.*

A spórolás mértéke viszont kérdéses, mert, amit megspórol az összeszerelésen, azt el fogja költeni a komplikáltabb elektronika legyártatására. Maguk ilyeneket legyártani nem tudnak, sajnos minden modellgyártó tök lüke még az analóg modellvasúti elektronikákhoz is, nem hogy ezekhez. Kivétel nincs!

Vagyis, vásárlói szemszögből nézve a modell nem lesz ettől a megoldástól sem olcsóbb, sem egyszerűbben kezelhető.

*: Biztos, hogy spéci kupplung kell majd az egységek közé, és legalább 2 vezetéket, de inkább 4-t át kell vinni a motorvonat egységei között. Az összeszerelőnek meg mindegy, hogy 2, 4, 6, vagy 8 vezetékes ilyen kupplungot szerel be. A vezetékek ára, a vezetékköteg szerelése, és a plusz elektronika költségei állnak szemben egymással. Én ezt az ötletet egy elképesztő marhasának** tartom, a költségek felesleges növelésének, és néphülyítésnek**.

**: Bocsi Frankey! De ebben a szövegkörnyezetben talán helyénvaló, ahogy írtam.

Hát Steve az,
hogy melyik modellgyár mennyit ért az elektronikàhoz az eddig közismert volt, de ugy néz ki, hogy az uj rendszert az egyik közismert modellgyár fejleszti az ujjonnan összehozott elektronikai feljlesztö osztályán, ugyhogy most talán mégis lesz egy lépés elöre.
Ha megvalosul a terv, akkor minden kocsiba egy intelligens egység kerül ( amit nem kell programozni, mert a központi dekoder küldi ki a majd a megfelelö FWt), azaz ugyanaz az egység kapcsolhatja a lámpákat, bömböltetheti a hangszorot (-kat), tudja, hogy melyik a vonat eleje, mozgathatja az áramszedöt stb. ugyanaz az eszköz. S miután minden egység egyforma a gyártása sokkal olcsobb, mint a rengeteg funkcio kimenet kezelése egy dekoder prociban és széthuzni az egész - ki tudja milyen hosszu garniturában. Nyilvánvalo, hogy a gyár nem a megszokott szabványos kuplungokat fogja használni, mert elsösorban (a majdnem) bonthatatlan vonatokrol van szo ( Railjet, KISS, ICE, TGV meg hasonlok, de a lényeg pontosan az, hogy mindössze 2 vezetéket kell a vonaton végighuzni.
Azt meg majd meglátjuk, hogyan fogják megoldani.

Ja hogy ez nem a DCC-t váltaná ki a sínben, hanem vonaton belüli kommunikációra szolgálna. Szerintem ez mondjuk kicsit ágyúval verébre, mert a középső kocsikban általában csak belső világítást kell kapcsolni, az meg plusz két vezeték. Ha nagyon spórol az ember a rézzel, akkor a vezérlőkocsiba kell még egy mozdonnyal azonos címen lévő funkciódekóder a plusz fényeknek és slussz.

Megbocsátok, ha nem Frankey, hanem Frankye leszek...

Most igen, mert senki nem akar/tud több vezetéket huzni, de ha alapbol mindenhova csak 2 kell, akkor kinyilik a világ és annyi és olyan funkciot tesz majd a kocsikba amilyet akar.

Ezt nem értem!
"alapbol mindenhova csak 2 kell"
Minek a két vezeték? Jelen pillanatban egy funkciódekóder is elég pici tud már lenni - és az univerzális, bárhova bevethető, átpogramozható. Sőt ha akarnák cél-chippel még kisebb is lehetne az áramkör. Ezek után nem kell a belső vezetéket sem végighúzni - számomra ez csak egy újabb felesleges lehetőség, nem több - de mindegy, nyugaton mindre van pénz...
Régimódi vagyok, na

Várd ki a végét...

Itt van még nálunk a műhelyben egy Märklin Central Station3. Nagyobbik fiammal próbáltuk újraéleszteni, de sajnos menthetetlen. Fogalmazzunk úgy, hogy a nem rendeltetés szerű használata következtében 650Euro megy a kukába...

Maga az eszköz jól néz ki, ha életre kelne, akkor jól használható is lenne, de vannak kételyeim, le is írom, hogy mik:

- Örök vesszőparipám: a tápegység. Itt nagyon spóroltak, nem hiszem el, hogy egy ilyen árú készüléknél ne fért volna bele, hogy rendes tápegységet adjanak hozzá. A belső feszültségszabályzása is kritikus, a sínfeszültség stabilitását pedig a külső tápegységre bízták. Göppingenben képtelenek elszakadni az Ulm-i gondolkodás módtól...
- Több perc, mire a bekapcsolás után az egység működtethető lesz. Jó egy operációs rendszer a Linux, de ez itt indításkor lassú, mint a tetű...
- Alapvetően nincs is semmi baj, ha egy dashboard mini PC-re bízzuk ezt az egészet, de a köré épített elektronika már nagyon elkapkodott. Csak egy példa: a fő sínáramkör kimeneti elemei nincsenek hűtve egyáltalán.
- Nagyobbik fiam szúrta ki, hogy a 7"-os érintőképernyője tipusra és gyártóra is ugyanaz, mint Andris (a kisebbik fiam) első, "filléres" tablet-jének az LCD-je.
- Valamiért a modellvasúti gyártókat kiszolgáló elektronikai cégek szeretnek olyan anyagokból dolgozni, amiket a gyár padlójáról söpörnek össze, hogy aztán drága pénzen odaadják a megrendelőnek, a modellező meg vegye csak meg még drágábban, aztán szívjon vele, ha javíttatni kell. Imádnak olyan alkatrészeket felhasználni, amik kifutó, vagy már kifutott típusok. Konkrétan ennél a CS3-nál maradva a fő sínkimeneti áramkör H-hídja 4db teljesítmény FET-ből áll. 2db SOIC8 tokozású SMD FET-ből, és 2db D2-pack tokozású, szintén SMD FET-ből. Ez így önmagában egy röhej, de lényege most jön! Ezekből az egyik már kifutott, szó szerint sehol sincs, az európai nagykereskedések már nem is listázzák, csak a Mouser jelzi, volt ugyan ilyen, de már nincs, és nem is lesz. Helyettesítsd, ha tudod! A másikat pedig csak a Farnell listázza, de nincs raktáron, a várható szállítási határidő az október 25-e. Mármint 2022 október 25-e, ha igaz lesz még addig.

Függetlenül ettől azért kb másfél óra kutakodás után találtunk hasonló FET-ket, meg is rendeltük, még a múlt héten be is érkeztek. De sajnos a nem kívánt baleset miatt nem csak a fő sínáramkör ment tönkre (nem szerencsés 230V/50Hz-t bekapcsolni ide), hanem a rombolás tovább is ment, információ híján pedig nem javítható az eszköz. Élek a gyanúperrel, hogy akkor sem lehet vele mit kezdeni, ha lenne kapcsolási rajzunk. Minden FET-t, illesztő IC-t és tranzisztort nem lehet egyesével kisilabizálni, és a már évek óta nem gyártott helyett keresni valami hasonlót, és a beállításokat is áthangolni az újakhoz. 650Euro, és gyakorlatilag egy egyszer használatos eszköz...
Szomorú vagyok...
Hosszútávon ez, és a hasonló lépések vezetnek a szakma halálához.

Steve ez ma normális az elektronikai iparban, és ehhez jönnek még a teljesen hülye szankciok is.
Az angol cégnél, ahol egy kicsit bennfentes vagyok ( sok évtizede ott kezdtem mikroprocesszorokkal dolgozni), nagy keserven megirtunk ( én is beszáltam kb 1%-al. ) egy szoftwaret a 7 collos szines TFT displayre. Vettek is vagy 50 darabot az évi produkciohoz ( egy sokkal bonyolultabb berendezés kb 1/10-e ) mire jött a hir, hogy megszünt a gyártása és az uj 2x olyan drága és nem kompatibilis a régivel. Az uj SW megirása néhány honap munka. Na jo megrendelték - szállitási idö 6-8 honap.
Egy másik cuccban 6x kellett átirni a kodot, mert 6 különbözö egyforma méretü display került évek során a beépitésre.
Ezt hivják kapitalizmusnak.
Milyen cirkusz volt a hajdani átkosban, amikor az impexnek dec. 1.-én jutott az eszébe, hogy van még elkölthetö pénz. A studio azonnal rendelt egy neves cégtöl 4 hangládát az akkor divatos quadrofoniához. Hármat le is szállitottak dec. végéig. A negyedik soha nem érkezett meg, mert már nem gyártották....
És a modellvasuti ipar még csak nem is tartozik a fö vevök közé. Láthatod mi van az autoiparban, de már nemcsak ott.
A minap láttam a TVben, hogy egy neves 1850-ben alapitott butorgyár elöször a történetében leállt, mert nincs csavar meg butorvasalás!!!!. A fönök szerint ilyesmi még a világháboruban sem fordult elö. Kiváncsi leszek majd 7 gyerekes nagypofáju nagyasszony honnan szerez ezeknek csavarokat, az autogyáraknak alkatrészeket..
Tiszta röhej, ami most folyik a nagyvilágban.

Ezzel értek egyet én is, nem tudok elképzelni olyan funkciót, amihez CAN buszra szükség volna.

Ismereteim szerint a CAN buszt nem lehet a tápra ráültetni, sőt a kommunikációhoz két vezeték is szükséges. Az autóipar használja leginkább, rendkívül zavartűrő, mindent kibíró megoldás, de nem látom be, hogy a tudására modellvasútban szükség volna.

A CAN jelsebessége is óriási tud lenni, de szerintem a vonaton belüli kommunikációra mondjuk egy 9600 baud-os UART is bőven elegendő volna. Ha egyáltalán bármire kell direkt kommunikáció, nem elég hogy a központ mindenkit meg tud szólítani.

Összefoglalva érdekes technológia demó lehet, de a hasznát nem tudom elképzelni.

Titkon reménykedek, hogy valami olyat mutatnak, amire nem is gondoltunk, és leesik tőle az állunk

A CANbus-t csak én mondtam a hasonloság miatt, természetesen amit terveznek NEM a CANbus, hanem csak elvben valami hasonlo megoldás.
A lényeg azon van, hogy a hosszu modellben van egy darab DCC dekoder egyetlen cimmel, de annak a hardware része szét van osztva a vonat hosszàban és az egyes vagonokban végzi el azt a feladatot, amit eddig az egyetlen dekoderről kellett odavezetni.
Az uj elv szerint az egyes egységek között a kommunikacio kétirányu, ami szintén uj, azaz nemcsak a fények vagy hangok kapcsolhatók helyben, hanem a vonat azt is tudja, hogy az adott irányban melyik az első kocsi, hogy pl. helyesen álljon meg az állomáson, a jelzö elött stb.
Sajnos màs informácio még nincs.

Így már érthetőbb. Hasonló automatizmusokon én is gondolkodtam. A vezérlések az egyik részterület, ami legjobban érdekel a modellezésben.

Az egyik, amit tervezek (kevésbé fellengzősen szólva álmodozok róla), az az hogy teljesen automatizálok folyamatokat. Például a fejállomásra beállás után a vagonok lekapcsolását, megkerülését, és a másik oldalról újra felkapcsolását. Vagy egy másik álmom a rendező pályaudvar: egy tolatómozdony egy enyhe lejtős szétágazó pályán egyesével leenged vagonokat (ide is szétkapcsoló mű kell a pályára), amik váltók automatikus állításával a megfelelő szerelvényekre szortírozódnak. Ezután a tolató kitolja a szerelvényt az állomásra (itt szintén szétkapcsoló gép kell), ahol már jön a mozdony, és viszi tovább távoli vidékek felé a terepasztal másik felére .

Ezekhez alapvető, hogy a vezérlésnek pontosan tudnia kell, hogy hol van a vonat. Legalább a szétkapcsoló műnél centi pontossággal. (Ilyen régi Piko rendszerű szétkapcsolóm van, ezt tervezem automatizáltan beépíteni.)

Egyelőre infra kapukban gondolkodom stratégiailag elhelyezett pontokon jelet adva ugye tudja a rendszer, hogy mikor van ott a szerelvény. Például ha a kuplung felett néz át keresztbe egy infra kapu a szétkapcsoló vonalában, akkor meg tudja számolni is a vagonokat, és pontosan meg tudja állítani a szétkapcsolónál a vonatot. A keresztbe nézősnél még jobb volna egy visszaverődés alapú alulról, mert azt a talpfák közé lehetne rejteni. Ugyanez a fajta kapu vezérelhetné a pálya szakaszolást is (természetesen DCC vezérlés mellett nem áramtalanítással, hanem "csak" logikailag a vezérlő fejében, illetve a jelzőket beállítgatva.), vagy a váltók állítását.

A szétkapcsolásnál is nehezebb probléma az összekapcsolás: a mozdony honnan tudja, hogy mikor ütközött neki a szerelvénynek? Ha csak nem mindig ugyanakkora és ugyanott van a szerelvény, akkor nem tudjuk hová kell tenni az infra érzékelőt. Segíthet, hogy a szerelvény egyik vége mindig a szétkapcsolónál lesz ilyenkor, ez elegendő lehet ahhoz, hogy az összeütközést érzékeljük és remélhetőleg a kapcsolódás is megtörténik ezzel.

Ha minden vagonban volna valami intelligens áramkör, akkor fordítva is el lehetne képzelni ugyanezt: a vagonban lehetne a szenzor, és ő érzékelné, "tudná" hogy hol van, melyik vonatba van beépítve, és éppen hol jár. Ennek a megközelítésnek szerintem komoly hátránya, hogy minden vagonba be kell építeni, sok és sokféle vagonom van, mindegyiken külön külön kellene gondolkodni, hogy hogyan is valósítsam meg, hová fér el az okosítás. És a vonaton belüli összeköttetés is csak úgy működik, ha minden vagonban benne van az átkötés legalább. És ha bele is kerül valóban a szenzor minden kocsiba, akkor is kell hozzá legalább passzív jeladó (valami amit lát, érzékel a kocsi) a pályára. Tehát nem nyerünk sokat azzal, ha a kocsi okos.

Aminek még volna értelme, az az, ha azonosítani is tudná a rendszer, hogy hol melyik jármű halad el éppen. Erre egy kézenfekvő megoldás volna a vagonok és mozdonyok aljára ragasztott RFID tag, amit néhány ponton le tud olvasni a pálya a sín alá épített RFID olvasóval. Alul ezt el lehet rejteni, és teljesen függetlenül attól, hogy az adott kocsi egyébként elektromos-e működhetne egy ilyen rendszer, hiszen az RFID tagnek nem kell táp vezeték, az éterből veszi fel a neki szükséges energiát.

Csak nem Göppingen-ből fúj a szél?

Ők képesek voltak úgy megcsinálni egy MTC21 pólusú aljzattal egy szimpla gőzmozdonyt, hogy hajamat téptem!
Ugye az MTC21 szabvány az leírja a csatlakozó lábkiosztását, feszültségeit, melyik pont micsoda. Ehhez képest a nevezett Märklin/Trix gőzösben az MTC21-es "dekóder" csak a parancsokat veszi. A dekóder nem alkalmas ezen kívül semmire, a kimenetei semmit sem tudnak hagyományos értelemben vezérelni, sem motort, sem világítást, sem hangot, sem füstölőt.
Ugyanis a mozdonyban található alaplapon van a motor vezérlése, a világítást kapcsoló tranzisztorok, és a füstölő vezérlőáramköre is. A hangfokozat pedig a szerkocsiban van, az itt található panel tartalmazza a komplett hang áramkört, és a hátsó világítás vezérlését is.

A modellt úgy hirdetik, hogy MTC 21 csatlakozós a dekódere. Ehhez képest, ha ide beteszel egy szabványos MTC21 dekódert, akkor semmi nem fog működni, ahogy analógban sem, mert szabyányos MTC21 vakdugóval nemhogy nem működik majd a modell, hanem tönkre is megy az alappanelje! Mindez egyetlen, igaz szerkocsis gőzösben!
Hurrá!

Nem.

Ilyesmit nem igen lehet elvárni Europából....

- fejállomásra beállás után a vagonok lekapcsolását, megkerülését, és a másik oldalról újra felkapcsolását.
- fejállomásra beállás után a vagonok lekapcsolását, mozdonycserés újra felkapcsolását.
Több mint 40 éve létezik a kettő komplett kapcsolási rajz, persze régi relés cuccokkal. Már egy éve próbálom csíkosháTTú műhelyéből vásárolt CSM116 kapcsoló relével helyettesítve összerakni.

Erre találták ki a számítógépes vezérlést. Azzal meg lehet oldani, néhány éjszakás homlokvakargatással együtt. Minél több szakaszt, és a kritikus pontokra esetleg egy-egy reflexiós optót. A program a foglaltságok alapján tudja mi hol van, a mozdonyra meg kell digitális kuplung, akkor bárhol le tudja akasztani magáról a vagont.
Ennyi.

Ezt a vagonokba berakott, síntől függetlenül összevezetékezett dolgot nem tudom elképzelni - hiszen egy funkciódekóder most is meg tudja tenni ezt plusz vezeték nélkül is - de mint mondtam, nyugaton mindenre van pénz... még egy ideig.

Hú, jó kis kábelrengeteg lesz ebből megépítve. A hibakeresésre és megoldásra 6 sor jutott a cikkben: "Ha rendellenességet észlelnénk, akkor cseréljük fel az I-et és a 0-át." Más hibát el sem lehet képzelni uszkve 30 kábel bekötésében Az a rész hogy is történik, amikor a szerelvénynek ütközik a mozdony? A mozdony az SZ1 szakaszra érve fog megállni, mivel az áramtalanítva van, tehát a szerelvénynek pont olyan hosszúnak kell lenni, hogy eddig a pontig érjen, igaz? Ezt a részt a legnehezebb megvalósítani szépen szerintem. Ideális az volna, ha érzékelnénk az ütközést, és annak hatására azonnal leállna a mozdony. Gyorsulás érzékelőt kellene tenni a mozdonyba, vagy a vagonba, ami a rázkódást detektálja . A vagonban volna ideális, mivel a kisebb tömege miatt erősebb a hatás. Esetleg erőmérő is lehetne a kuplungban, de azt sokkal bonyolultabb megvalósítani.

Nekem egyébként az az emlékem, hogy a sínérintő kapcsolók nem tudták igazán megbízhatóan működtetni az elektromágneseket direktben rákötve. 10-szer működött, aztán 11-edszerre meg nem. A Csíkos Műhely kifinomultabb áramköreivel már biztosan sokkal megbízhatóbb rendszert lehet építeni.

Én mivel alapból programozó vagyok, el sem tudom másképpen képzelni, mint hogy végső soron mindent program vezérel, a pályán pedig csak szenzorok és aktuátorok vannak.

A hagyományos érintő kapcsolók használatát viszont érdemes megfontolni, sokkal egyszerűbb, mint a fénykapus, amiben eddig gondolkodtam. A fénykapusnak előnye, hogy pontosan a vagon végét látja, a kerék és a kuplung vonala között viszont 2,5-4cm között mindenféle előfordul, bár ez még a szétkapcsoláshoz elegendő pontosság lehet.

> Már egy éve próbálom csíkosháTTú műhelyéből vásárolt CSM116 kapcsoló relével helyettesítve összerakni.

Hol akadtál el? Az elszánásnál, hogy nekiállj, vagy valami konkrét probléma merült fel?

Mármint ekkora hülyeséget?

Jaajjj! Az Ezermester nevű újság agyszüleménye... Mekk Elek és ezek között egy különbség van: a 13. epizódban Mekk Elekről kiderül, hogy egyvalamihez azért ért...

De ebben hol van valami, ami digitális?

Azt majd meglátjuk, de ha nem lennének gondok a dologgal, nem hiszem, hogy a neves modellgyár a távolkeleten egy elektronikai fejlesztö osztályt hozott volna létre a képek alapján legalább 20 emberrel.