Persze, de nézz meg egy akkoriban született mozdonyt!
Van a motor vezetékein egy-egy soros fojtótekercs, meg a motorral párhuzamosan egy kondenzátor. Ez akkor tökéletesen elegendő volt. A már akkor is létező PWM hajtás, pláne a PIKO Lux-Constant rendszere is belefért a VDE szabványba.

Ehhez képest a Fleischmann megoldása:
Egy-egy soros fojtótekercs a motor két vezetékén, egy párhuzamos kondenzátor a motorral, és egy-egy 10nF kondenzátor a bal sín, meg a motor két kapcsa között. Magyarra lefordítva ez a két kondenzátor bevezeti a DCC sínjelet a dekóder motort vezérlő H-hídjára, a motort vezérlő PWM jel egy részét meg küldi vissza a sínbe. Hurrá! Aki ezt megtervezte, jóváhagyta, legyártatta így, az látott már mai modellvasutat két-három méternél közelebbről? Az első digitális rendszerek bőven a '80-as évek eleje, ez a konkrét modell meg pár éve jött ki! 2024 van...

Erröl beszéltünk a màsik topikon, kár ezt tovább ragozni, söt azt sem lehet kizárni, hogy a gyári trafon az egyik sini kimenet még a PEN vezetékkel is össze van kötve......
És ilyenektöl várunk el müködö, ehhez a problémához képest egy szupercomputer DCC berendezést?

Igen...
- Trix analóg menetszabályzó, érdemi zárlatvédelem nélkül.
- Ugyanez Marklin miniClub-tól.
- Märklin Mobile Station vezérlő (az első, ESU gyártotta) szintén zárlatvédelem nélkül.
- Trix Mobile Station, az első, ami még tudta az SX formátumot, szintén nem volt zárlatvédelme a sín kimeneten, és a jelforma is rossz!
- Uhlenbrock Intellibox és Intellibox2 vezérlők. Rossz a jelforma, a sínfeszültség stabilitása nulla, a pillanatnyi terheléstől függ, mert a trafó kapocsfeszültségére van bízva, az egyik sínkimeneti pont belül galvanikus kapcsolatban van a trafó bemenet egyik pontjával, ergo soha sem lesz jó működő egység.

Ezekhez képest a fiam javítás közben erősen rácsodálkozott egy Märklin CS3 vezérlő belsejére, majd a javítás utáni tesz közben azt találta mondani, hogy: "Apa! Ez *** jó!" Amúgy igaza is van, kicsit kacifántos a logikája, de, ha megszokja az ember, akkor tényleg jó cucc.

AdoTT egy mozdony, PLUX16-os dekóder csatlakozó aljzattal.
Erről azt érdemes tudni, mármint a NEM658, PLUX16-os aljzatról, hogy van 4, azaz négy darab, teljes értékű tartalék funkció kimenete, akár hangos a dekóder, akár nem. Ezt jegyezzük meg, mert fontos lesz!

A mozdonyban, az elektronika tervező zsenije kitalálta, hogy legyen kapcsolható a DCC üzemben a zárfény a világításól függetlenül. Ez nagyon dícsérendő gondolat! Így is lőn, és a zárfények az AUX1 és AUX2 tartalék kimenetre lettek kötve. Azt is kitalálta zsenikém, hogy legyen vezetőállás világítás is. Milyen egyszerű is, hiszen ott van még az AUX3 és az AUX4 tartalék kimenet is, szabadon. A zseni azoban addig-addig gondolkodott, hogy ezeket a kimeneteket üresen hagyta, nem kötött rájuk semmit. Akkor hova lett a vezetőállás kötve? A dekóder SUSI adatjelére, amit, egy külön CV-ben deaktiválni kell a modellezőnek, és ezzel ez kvázi átalakul egy logikai szintű, nem teljes értékű kimenetté. És még nincs vége! Tett ez mögé egy kis plusz elektronikát a mozdonyba, így elérte azt, hogyha a dekódert, mondjuk egy ZIMO MX630P16-t ismerő modellező tudja azt, hogy a CV124-be be kell írni 128-t, akkor a fülkevilágítás majd nem fog diszkósan villogni, ha a mozdony világítását bekapcsoljuk. Plusz erénye így a modellnek, hogy a vezetőfölke világítás csakis abban az esetben kapcsolható be a menetiránynak megfelelően, ha menetfényeket felkapcsoltuk! Függetlenül a világítástól nem!

Ilyenkor jut eszembe a Fluimucil reklám idegesítő kisgyereke: De miiééééért???!!!

Most komolyan, ez normális? Alkalmaz egy olyan dekódert aljzatot, amin ott kínálja magát a végtelenül egyszerű megoldás arra, hogy a négy plusz világítás funkciót megoldja, csak a nyomtatott áramkörön oda kellett volna húzni egy vezetősávot, és kész! Ehelyett csinált egy csomó plusz munkát, a modellezőknek meg idegeskedést, és szentségelést, a játék helyett. Visszabutítja a PLUX16-os aljzatot, temérdek munkával, és sok bosszúságot okozva a felhasználónak.
Vagy kevés volt a Staropramen, vagy sok.

Még valami eszembe jutott.

Nincs olyan gyártó, amelyik minden modellje jó. Vannak kimondottan jók, és vannak kevésbé jók, vagy rosszak. Van, ami tök jól sikerül, van, ami kevésbé, van, ami meg egyszerűen rossz.
De olyan gyártó csak egy van, eddigi pályafutásom során, hogy azt kell mondjam az ügyfeleknek, hogy kerüljék a cég összes modelljét. Majdnem minden modellje volt már a műhelyben, és mindegyikben van olyan hiba, sajnos konstrukciós hiba, ami miatt nemmel kell válaszoljak, ha valaki rákérdez. A TT modelljei azok, amiket eddig láttam, azoktól sírhatnékom van.

Vágó Úr! Rákérdezhetek?
MTB?

Amúgy erről a világítás dekóderről mi a Véleményed/Véleményetek?
Tudom nem atmega, meg stb, de szódával elmehet?
8 kimenet kocsivilágítás

Ezzel meg lehetne azt oldani hogy több csatornán össze/vissza villogva kapcsoljanak fel a ledek, mintha fénycsöves, gyújtós lenne a világítás.

Elég régi megoldás, Heiko Schröter munkáin alapul. Ő azóta felhagyott a modellezéssel.

Köszönöm!
Az nem lenne baj, csak működjön. A Paco is már 24 éves...

Mintha a DCC tegnapi fejlesztés lenne.....

Az sem mai mégis hogy idegenkedsz tőle

A kocsivilágítást másképp oldom meg. A jól bevált paco programokkal. Lesz két kis PIC, aztán lesz 5 garantáltan különböző felvillanás + 2 kettő végzár. Ezt már egy kocsiba el lehet osztani a kb 20 LED-re, hogy blokkosnak tűnjön.

Idegenkedem, mert egyre kevésbé látom az értelmét az ilyen digitális ”vasutmodellezésnek”, illetve az már nem biztos, hogy vasutmodellezés, akármennyi energiát is pazarolnak rá.
Olvasom az egyik amerikai forumon ahol Benbe kolléga is elég aktiv szereplö, hogy már évek ota beszélgetnek a DCC jövöjéröl nem igen jutottak sokra, csak a lehetöségek palettája lassan már nem fér a forumba. Ráadásul az amerikai terepasztalok többsége nem 2-3 négyzetméteres és náluk talán még a DCC is kézenfekvö, mert azokat a nagy terepasztalokat eleve nem igen tudja 1 ember kezelni. Mi ilyen méretektöl még fényévekre vagyunk.

Azzal egyetértek, amit te csinálsz, de azt akár a HE forumon is lehetne tárgyalni, és ilyesmit ha kell, én is csinálok, de nem vagyok hajlando a profi digitális világban eltöltött több mint 50 év után a kedvenc hobbimban folytatni a mások által ránkzuditott digitális agymenést támogatni. Azt meghagyom a következö generácionak.

Ne feledd el, semilyen digitális megoldás nem végleges, nincs kész. Ezért ha valaki arra az utra lép örökké foglya marad. Ezt tartom a legnagyobb gondnak a vasutmodellezés szempontjábol. Elviszi az energiát meg a pénzt a szép modellektöl meg a kiegészitöktöl.
Még nincs napirenden, de már láthato, hogy sok erre az utra lépett gyárto már nem uj modellekkel fog hencegni, hanem featurokkal, és az sem zárhato ki, hogy az 50 éves modell ujra felkerül a polcokra mint kukorékolo gözös ami amikor megáll meg a szuszt is kifujja magából. Ahogy minap hozott ki egy angol gyárto egy 50 éves mozdonyt, most nem Thomas pofával, csak jo festéssel és ocskább motorral meg müanyag kerettel, amibe még a digitális konnektor sem fért el, de az ára 3szorosa lett az 50 éveshez képest ( az infláciot figyelembe véve).
Vagy az amerikai N modellekbe a gyártok már nem a NEM DCC interfacszel szorakoznak, hanem csak a motor, áramszedök meg a világitás ( esetleg a hangszoro) csatlakozásait szabványositják és idegen cégeknek adják át a terepet a nálunk évek ota elterjedt NYAKok gyártására beépitett DCC ( hang ) dekoderrel. Azaz lassan minden mozdonyhoz külön kell megvenni a fedélzeti elektronikát.

A DCC-nek egy célja volt (meg a Delta-nak, meg az SX-nek, meg az FMZ-nek is): a lehető legegyszerűbben megoldja több vonat, egymástól független vezetését, ugyanazon a pályán.

Az lenne a szememben a cél, és a műhely termékeinél is fő tervezési szempont, hogy az installálás a kehető legkevesebb időt vigye el a játéktól. Ha betettél egy dekódert a mozdonyba, akkor tedd a pályára, programozd fel a címét, végsebességét, gyorsítását/lassítását, ha nagyon cizellálni szeretnéd, akkor a világításokat rendezd át a neked megfelelő funkció gombokhoz (NMRA functions mapping), ez pár perc, és lehet is vonatozni.

Na ehhez képest mondjuk egy ESU 4, vagy 5. generációs hangdekódert azt vagy fogadd el úgy, ahogy van, vagy vegyél méregdrágán egy interface-t a PC-hez, és ülj le a monitor/billentyűzet elé programozni órákat. Mire végzel, letelt a szabadidőd, és a mozdony egy centit sem futott a pályán egyedül sem, nemhogy vonatot is húzzon. Az ESU úgy látszik elvárja a felhasználóitól, hogy legalább villamosmérnökök vagy informatikusok legyenek. De legjobb, ha mindkettő...

Szép, új világ...

Azt megértem amúgy, hogy N-ben a botkezű amcsik nem tudnak betenni egy mini dekódert az NEM651 aljzatba, és inkább vesznek egy teljesen új, mozdonyspecifikus panelt, ami tartalmazza a dekódert is. Csak innen nincs hová tovább lépni, ha valaki menet közben rájön, hogy még ezt meg azt szeretne, mert a spéci dekódert lap az olyan, amilyen, ami meg tudná a fejletebb dolgokat, az meg nincs ilyenben. Lásd: KATO panelek, például.

Egyébként angolszász területen (UK, USA) alkotott elektronikák terén nagyon sokszor futok bele olyanokba, hogy égnek áll a maradék hajam. Mozdonydekóder: sokat nem kell tudni, mert egy 00-s angol gőzös, még lámpa sincs rajta. De speciel a dekódert csak írni lehet, olvasni nem. Hornby az istenadta, és gyárilag ilyen a modell! Amúgy meg szép lenne, meg a konstrukciós is jó lenne, de...

Vagy az amcsi hangdekóderek, amiktől kiütésket kapok. Egyből szól a mozdony, ha érzékeli, hogy van DCC sínjel. Nem bekapcsolni kell a hangot, hanem némítani egy funkció egy bekapcsolt gombbal...

Biztos én vagyok a lüke...

Világos, hogy mire kellett a DCC - illetve eladták a naiv vasutmodellezöknek, hogy egyszerre 2 vagy több vonat menjen egy sinpáron.
De valoban van erre szükség?
Egyik statisztikában olvasgattam, hogy az europai vasutmodellezök több mint 70%-a házi terepasztallal rendelkezik és kb 60% egyedül vonatozik a maga az unokái vagy a vendégei örömére.
Vagy tényleg azt akarta nekünk bebeszélni az ipar, hogy mi egyidejüleg több vonatot tudunk kezelni ( hogy egy vágányon 2 vagy több vonattal tudjunk egymástol függetlenül száguldozni)?
No ne.
Ezt még a nagyvasut sem tudja egy 3. stb személy nélkül ( forgalmista stb. ).
Egész más lenne persze a helyzet, ha errefelé is elterjedt volna a nagyobb terapasztalok és az ahhoz tartozo baráti kör létrejötte és ez a baráti kör rendszeresebben összejönne lejátszani egy valosághoz közelebb állo vasuti üzemet forgalmistával, mozdonyvezetökkel, málhással stb. ahogy az itt - ott elöfordul a modultalikon. Sajnos ezek olyan ritkák mint a fehér hollo és ott is gyakran hiányzik az elegendö személyzet. Ráadásul gyakran az egész tali egy eléggé unalmas összejövetel még szerencse, hogy esténként össze lehet ülni egy sörre.
Nos ilyen “mikro piacra” fejlesztettek egy nem tul olcso rendszert s most ezt akarják megfizettetni a mezei modellvásárlokkal, akik gyakran csak a vitrinig jutnak el a modelljeikkel.
A klubok sem terjedtek el tulzottan, nem is tudom, hogy kis hazánkban hány olyan klub van ahol van egy nagyobb müködö stabil terepasztal és ott rendszeresebben összejön egy tucat ember, hogy szorakozzanak a terepasztalon a vonatokkal. Ilyen klubok elöfordulnak tölünk nyugatra, de ott is többnyire emberhiányban szenvednek, és gyakran örülnek ha 2-3 ember nekifog komolyabban vonatozni. Sokkal inkább nekiálltak automatizálni a terepasztalt ami megint többnyire egy embert igényel, még akkor is ha minden vonat fel van szerelve DCC-vel. De gyakorlatilag itt is csak arra kell a DCC, hogy kompatibilis legyen a csili vili vezérléssel - ugyanazt az üzemet automatizálni lehet DCC nélkül is ( van elég sok olyan terepaszatal, ahol ez müködik minden gond nélkül).

Nem nem az a lényeg hogy egy sínpáron egyszerre két jármű tud mozogni. (ez a jó öreg analóg technikával is megoldható)
A lényeg abban rejlik hogy mindenféle komolyabb vezetékezés nélkül úgy lehet egy terepasztalon járműveket üzemeltetni, hogy nem kell kismillió külön áramkörre bontani a vágányzatot. Pont az ilyen kis asztaloknál nagy segítség ez hogy nem kell a vezetékezéssel annyit tökölni.

Amúgy elég sok modultalálkozó van itthon is, illetve klub is egyretöbb szerencsére, és akármennyire mondod nem véletlen hogy anno a nagyöregek a Fremo-nál dobták az analóg vezérlést.

Csináltál már ilyet, mert én már igen. Vagy 80 nm terepasztalra kb 3szor annyi kábel ( ráadásul drágább ) kellett mint amit az analog pályábol kiszedtünk. Ráadásul egy csomo booster meg mindenféle válto, meg jelzö stb dekoderek. Most megint teljesen ujra drotozzák ( már vagy 6 honapja). Majd összel megnézem mire jutottak. Én már öreg vagyok napokat az asztal alatt csuszni mászni.
Az analog asztal vagy 30 évig hibátlanul müködött. Még a DCC indulásakor egy kb 10 méteres mellékvonalat digitalizáltunk az akkori kezdetleges DCC egységekkel, igy minden klubtag ott kiprobálhatta a digitális modelljeit a maradék pályát meg kézzel lehetett vezérelni 2 helyröl.

Nyilván, hogy a Fremonál nem igen lehet analogban dolgozni, ezt én is irtam. Jobban odafigyelhetnél.

Onnan indultunk hogy egy sima kis házi terepasztalnak mik az igényei, most pedig példálózol egy 80 négyzetmeteres asztallal.
Másrészt meg egy alapvetően analóg asztalt átgányolni... Sok értelme nincs...

Fremonál meg pont lehetett analógban is anno dolgozni. Pár éve volt szerencsém egy két állomásból és 10m nyíltvonalból álló analóg ős-asztallal játszani. Na pont ott mutatkozott miért a múlt az analóg vezérlés.

Mindenáron vitatkozni akarsz. Mi a francot kellene digitalizálni egy 2-3 nm-s asztalon? Arra lassan még egy állomás sem fér fel H0-ban.
Arra valoban nem kell sok drot, és ez nem is volt a vita tárgya.

Szóval mégegyszer hátha megérted:
A digitális rendszer azért jó egy kis házi asztalon mivel simán meglehet spórolni rengeteg kábelt, kapcsolópultot mivel nem kell szakaszokra bontani a pályát/extrém külön erre a célra barkácsolni elektronikát hogy élvezhetően és egyszerűen lehessen rajta játszani.

És pontosan ez a nagy előnye neki, az meg hogy milyen vakvágány egyéb csodákat fejlesztenek páran hozzá, na az meg egy másik kérdés.

Most nem érek rá, mert éppen a fejvakaromhoz kell mennem.

OK. Nézzünk egy esetet, ami nem ritka, és éppen Z fórumon lehetett követni évekkel ezelőtt az építést. Kis, házi pálya, 110*65cm.

Alap motívum:
Egyvágányú fővonal kisebb átmenőállomása, és egy onnan kiágazó mellékvonal. Klasszikus eset, millió hasonló terepasztal van a világban. Az egyvágányú fővonal egy zárt vonalvezetésű ovális, a mellékvonal egy nyitott vonalvezetés a hegyi állomásra.

Technika:
A terepasztalon két vonat mozoghat egyszerre, egymástól függetlenül, analóg üzem: egy a mellékvonalon, egy a fővonalon. Két menetszabályzó van, ezek Z-kapcsolásban üzemelnek, vagyis bármelyik menetszabályzót rá lehet kapcsolni akár a fővonalra, akár a mellékvonalra, illetve az egyiket akár mindkettőre, hogy átjáráskor ne legyen probléma.
A fővonal állomásának két átmenő vágánya mindkét irányban járható, az állomás mindkét végén vannak kijárati jelzők, ezek vonatbefolyásolással működnek, de úgy, hogy a jelző mögül érkező vonatra értelemszerűen nem hat a vonatbefolyásolás.

Probléma:
A képen a fővonali állomás 3. vágányán egy személyvonat várakozik a kijárati jelző előtt, A helyzete, és a haladási iránya piros nyillal van jelölve. Arra vár, hogy a mellékvonali személyvonat beérkezzen, és az utasok át tudjanak szállni. A mellékvonali személyvonatot zöld nyíl jelöli, és a 2. vágányra fog érkezni.
Hogyan oldod meg analóg üzemben, hogy amikor a mellékvonalról a személyvonat behalad az állomásra, vagyis a menetszabályzóját rá kell kapcsold a fővonalra is, a 3. vágányon álló fővonali vonat ne kezdjen el eltolatni visszafelé a jelző elől?

Lehet gondolkodni, meg reléket, meg plusz kapcsolókat, meg rafinált analóg elektronikákat konstruálni.
A helyzet viszont az, hogy DCC-ben ilyen probléma fel sem merül! Akkor sem, ha a Lenz ABC fékezést használjuk.

Másik, komolyabb gond, de ehhez már nincs illusztrációm. Modellek sebessége analóg üzemben. Ha csak a BTTB modelleket használjuk (a start szettes mozdonyokat most vegyük ki a képből), azok a trafó félállásában azért nagyjából hasonló sebességgel mennek. Nagyságrendi különbség legalábbis nincs köztük. Ha ezek mellé veszünk egy modernebb mozdonyt is, és ez nem a PIKO Hobby kivitelű Taurus-a, akkor viszont a sebességek különbsége nagyon durva lesz! Ugyanis az új modellek (Tillig, ROCO, Kühn) sokkal élethűbben mozognak.

Szóval! Kell-e egyáltalán DCC, vagy akármilyen másik digitális vezérlés egy házi pályára?
Nem feltétlenül! Ha évente csak pár alkalommal kerül elő a terepasztal, vagy a kisvasút, akkor nem szükséges. Akkor sem, ha csak egy vonat mehet egyszerre a pályán.
De nagyon sokat segít, ha használjuk.
Ugyanis bármelyik digitális vezérlést is választjuk, ebben az esetben a mozdonyokat vezetjük közvetlenül. Analóg üzemben nem, ott csak a mozdonyok kerekei alatt a pálya áramát kapcsolgatjuk, és aszerint mennek a mozdonyok.

U.I.: Egyébként a képpel is illusztrált problémára várom a megoldást. Én tudok többet is, de mindegyik körülményes, és tovább bonyolítja a vezérlést. Ezért sem került beépítésre annak idején.
És még egyszer szeretném hangsúlyozni: DCC-ben ez a gond fel sem merül!

Filléres alkatrészekkel igy:

Több idöt felesleges erre pazarolni.

Kedves István!
Nem egyszerű erre válaszolni, mert aki minden áron "mozdonyt akar vezetni", annak nyilván a DCC a megoldás, egy vezérlő- egy mozdony, sima ügy. Én is gondolkodtam ezen egy ideig, de úgy éreztem, hogy túl sok gyakorlati buktatója van, és szerintem egy ilyen kis asztalon teljesen jól lehet játszani egy ügyesen megcsinált analóggal is. Szerintem a megoldás a szakaszolás. Az általad közölt képen az állomási vágányokat szakaszolnám, így semmi akadálya annak, hogy a 3. vágányon álljon egy vonat, miközben a 2.-ra bejár egy másik. Az már hab a tortán, hogy a 2. vágányhoz én egy 1-0-2 kapcsolót tennék, így, a mellékvonalról ugyanazzal a vezérlővel tudok bejárni az állomásra. Az általam készített kis asztal vezérlője van a képen. Az alig 4 éves unokám néhány alkalom után hibátlanul kezelte. Megtanulta, hogy az egyes szakaszok ki- be kapcsolhatók, lámpa jelzi az állapotot. Minden alkalommal két vonat közlekedett, de a kicsit bővített változatnál, volt hogy a vontatási telepen is kellett állni egy- vagy két mozdonynak. Most készülök egy bővített asztalt készíteni szintén analógot, ott két vezérlőt tervezek és lesznek olyan vágányok, amik átkapcsolhatóak lesznek a két vezérlő között.

A vezérlőpult

Az asztal félkész állapotban

Még egy gondolat. Azt írod, hogy a . Nálam szándékosan nincsenek a jelzők vonatbefolyásolással csinálva. A mozdonyvezető figyeljen oda! Amikor kicsik voltak, ezzel alig foglalkoztak. Most 6 - 8 évesen már élvezik, hogy állítják már a jelzőket is, és ennek megfelelően közlekednek. Én úgy érzem, ha tényleg játszani akarnak, akkor ez is fontos. Mi a pláne abban, hogy a piros jelző előtt magától megáll a vonat?

... és be lett mutatva gyakorlatban az amiről István beszélt... bizony vannak esetek amikor sokkal egyszerűbb egy digitális üzemet létrehozni...

Hacsak jo 100 éve fel nem találták volna a 3 állásu kapcsolot ( ON-OFF-ON ).

Nem, nem akarod elfogadni hogy másnak is lehet igaza...

Szerintem ez olyan, mint a sütemény. Mindenki maga dönti el, hogy belekóstol-e, ill. mennyire ízlik neki.
Mind a kettőnek megvan az előnye hátránya.
A DCC-ben több a lehetőség, de ennek ára van. Mind annó Kabos Gyula a Meseautóban: "kerül amibe kerül, csak olcsó legyen"
El kell dönteni ráfordítás/haszon tekintetében melyikkel érdemes dolgozni.
Egy analóg asztalon nem lehet (egyszerűen) világítást kapcsolni, állandó menet/zárfényeket adni vonatban/vagonban.
A mozdony sebességet nagyon nehéz analógban jól szabályozni.
Egy sor olyan gyerekes dolog kiesik analógban, ami természetes DCC-ben.
De ez az én sütim, nem kell másnak szeretnie!

Azért egy mondatod nem egészen stimmel.

Egy jo táppal ( még annyiba sem kerül mint egy DCC dekoder fele) egy TT BR92 ( eredeti Zeuke motorral) egy TT dilikört 456 mm egyenessel a 2 oldalon, pontosan 1 ora és 2 perc alatt tette meg. ( közben lement egy rövid TV krimi). Ha ez nem elégit ki valakit, akkor nem tudom mi más kellene. A modern mozdonyok ettöl sokkal többet tudnak.

Prüntyögtem én is DCC-vel, és hajlok arra, hogy Tumikas olvtárssal értsek egyet.

Jelenleg az egyik használaton kívül lévő szobában egy kétvágányos "fővonali jellegű" állomás van összerakva RocoLine cuccokból. Szimplán a padlóra, viszont köszönhetően a RocoLine-nak atombiztos az egész. A következőket tudja:
https://www.youtube.com/watch?v=XqTJrAHQuiY

Ami kellett hozzá:
- kommersz RocoLine váltók,
- 3 (három) darab eszközdekóder
- egy z21 a MultiMaus-ával,
- megtoldottam két levedlett LokMaus-zal
- egy PC-illesztő és egy levedlett laptop, ami picike, és annyira lassú, hogy szó szerint másra nem is lenne jó (viszont ingyen volt).

Nézzük a "kábelezést":
- értelemszerűen a váltók be vannak kötve a dekóderekbe (saját madzaggal, hosszabbítani nem kellett sehol);
- az állomás hosszú (bal) végét vivő dekódert lustaságból a sínre kötöttem (~20 centi madzag);
- a másik végén a két dekódert a z21-re kötöttem.

Ennyi. Értelemszerűen a z21 és a sín össze van drótozva, meg az egerek is rá vannak pattintva a z21-re. Amit még tud:
- oda viszem az egereket, ahová akarom (míg a madzagjuk elér, de az elér amíg szükséges);
- a gyerekkel (és a barátjával) egyszerre két-három vonatot tudunk tetszés szerint vezetni;
- van egy nagyobbacska vontatási telep is néhány vágánnyal, nem kell kézzel rakosgatni a mozdonyokat (cserébe külön játék kiszabadítani éppen azt, amelyiket a gyerek akarja);
- a TrainControllerben csináltam kódos kezelőt, így a MultiMauson két gombnyomással tudok beállítani vágányutakat, egy gombnyomással visszavonni őket (azaz nem kell egerészni úgy, ahogy a videóban látszik);
- a vágányutakhoz tartozik oldalvédelem is (hasznos tud lenni );
- illetve változati vágányutakat is tud a cucc automatikusan.

Mivel a bizber a becsípődésem, tudná a jelzésképeket is előjelzésestől-indikátorostól-ismétlőjelzőstől, de szőnyegvasútra jelzőket rakni... ööö... nem lehetetlen, és folyamatban is van, de hogy mikor lesz belőle valami...

Nyilván hátrányai is vannak:
- meg kell várni, hogy a PC elinduljon (a TC indul automatikusan);
- a váltók egyéni dobálásához már egerészni kell, egy pult ergonomikusabb lenne.

...na de akkor is, kérem, mindezt jóformán 0 drótozással, bármikor felszedhető szőnyegvasúton! Csinálja valaki utánam analógban

Na de hogy elejét vegyem a "jó, de most nem szőnyegvasútról volt szó" megjegyzéseket, egy másik példa. Az alany egy ~9m hosszú állomás, ami 10 modulból (szegmensből) áll. A célok:

- minél gyorsabb össze- és szétszerelés (nagy elágazóállomás; a találkozókon többnyire központi helyen vagyunk, tőlünk kezdődik az építkezés);
- kiemelkedő üzemkészség (fontos, hogy pöccre induljon és végigvigyen egy találkozót; menetrend szerint játszunk, és ha leáll az állomás, egyszerre 20 ember teszi le a vezérlőt és kezd ránk várni);
- könnyen kezelhető legyen (bárki el tudja irányítgatni, ne csak mi tulajdonosok ketten);
- valós jelzésképek legyenek (a vonatokat mindenféle mozdonyvezetők vezetik jelzők és menetrend alapján);
- ehhez kapcsolódóan a vágányfoglaltságok valahogy nyilván legyenek tartva, és nem árt, ha ennek megfelelően a jelzők is részben önműködőek (ne legyen foglaltra járatás);
- lehetőleg csendes váltóhajtóművek legyenek (egy vágányút beállításakor akár 6-7 váltó is át kell álljon, nem szeretnénk, ha a csarnok a mi 6-7 másodperces csattogásunkat/berregésünket hallgatná);
- szívpolarizálás szükséges;
- és lehetőleg költséghatékony is legyen.

Amire jutottunk:
- szervós váltóvezérlés (legolcsóbb, precíz, halk);
- DCC (elegendő kettő darab madzagot végigvinni az egész asztal alatt, ez banándugókkal atombiztosan megoldható; a váltókat-jelzőket szabványos dekóderek vezérlik);
- PC-s vezérlés érintőképernyővel (egy találkozó tényleg elég pörgős tud lenni ahhoz, hogy kapcsolókkal állítgassuk a váltókat-jelzőket egyenként, vagy egy szerelvény visszatolasson, mert véletlenül elfelejtettük visszavenni a bejáratot és foglaltra járt).

Képernyőn így néz ki:
https://www.youtube.com/watch?v=_rbmNigqGEc

A vezetékezés tökegyszerű: modul végétől banándugókról a modul alatt lévő elosztópanelre, onnan a modul másik végéig az aljzatig; az elosztópanelről vannak leágaztatva a dekóderek. Ha bármi megförmed, csere -- szabványos a DCC, szabványos a szervócsatlakozó is. A PC egyetlen USB-kábellel van összedugva az asztallal.

Persze meg lehetett volna analógban is csinálni mindenféle 25-pólusú csatlakozókkal, millió vezetékkel, száz kapcsolóból összerakott pulttal. Ha valami bedöglik, csak befekszem alá, méregetek, keresem, hogy hol vész el a 16V, megoldom. De nem engedhettük meg magunknak még a hibakeresést sem. Az állomás lassan 9 éve megvan, eddig minden találkozón pöccre indult.

A ~9 év alatt
- a legelső találkozón volt egy zárlat (összeért egy szakaszolás, amikor megsütötte a nap a hózis modult);
- ugyancsak az első találkozón leégett egy Viessmann jelző hajtóműve (azóta szervósítottuk őket);
- elengedett egy váltó szívdarabja (kézzel készült váltókról van szó);
- egyszer(!) volt kontakthiba, amikor méregetni kellett.

Ennyi. Egyetlen dekóder nem pukkant el, egyetlen szervó nem állt meg, egyetlen szívpolarizálás nem adta fel a harcot, még az erősítő is ugyanaz, amivel kezdtünk.

Mivel eleve digit. rendszer volt, azóta tudtunk rá csinálni foglaltságérzékelést is, így ugyan plusz egy kábelt kell végigvezetni modulról modulra, viszont a vonatok "becsörgetnek", ha közelednek az állomáshoz, és oldják a vágányutat maguk mögött.

Akkor írhatom azt hogy egy holmi egyszerű "táppal" (legalább annyi szakmaiság legyen bennünk hogy megnevezzük mi az) bocsánat bühler "klaszikus egyenirányítós" vezérlővel egy Roco Köf 3-as 358-as íven végigment nagyjából ennyi idő alatt. Mit bizonyit ez?
a, egy jól megtakarított pálya a megfelelő mozdonnyal bármilyen vezérlés melett képes erre?
b, Ócsóbb mint a DCC biztos jobb.

Mellékesen Domino kolléga felettem leírt egy két dolgot, ennél én sem tudnám szebben szemléltetni mint amit Ő leírt Zircükkel kapcsolatban.

Egyébként viszonylag ritkán kerül elő, mint a DCC nagy előnye, de a sebességszabályzott (de ma már melyik nem az) dekóderek valóban drasztikusan meg tudják javítani egy modell lassúmenetét. És most nem arról van szó, hogy egy gép fél óra alatt ér végig a dilikörön. Hanem hogy következetesen tudja a sebességet (nem kell pöckölgetni a vezérlőt, hogy éppen csak ne álljon meg), tökéletesen indul meg (nem megugorva, mint egy DC-vel hajtott motor), és terheléstől függetlenül tudja tartani a sebességet (ha pl. lejtene az asztal a dilikör alatt).

Szvsz. egy DC vezérlővel nehéz megcsinálni azt, amit egy kutyaközönséges 1001 éves központtal és egy első generációs Digitools dekóderrel (~10 éves technológia):
https://youtu.be/sL7PosUCGaA
...és itt nem kellett szétkapni, megpuceválni, megkenni, bejáratni a mozdonyt, szénné sikálni a sínt. Csak elővettem a dobozból, felraktam, és így ment. Azért is filmeztem le, mert akkoriban tértem át az analógról a digitálisra, és le voltam döbbenve, hogy ugyanazok a mozdonyok ugyanazokon a síneken mennyivel szebben futnak.

Ebböl a szempontbol valoban a DCC jobb eredményt hoz, mert a DCC esetében a sinekben mindig a teljes feszültség van jelen. Azaz a kontaktus veszteségek sokkal kisebbek, az energia átadás sokkal biztosabb.
Sajnos az analog vezérlésre alig költöttek sem a gyártok sem a modellezök energiát, elég csak megnézni, hogy milyen tápokat árulnak, meg használnak az emberek a mai napig az analog vezérlésre. ( mifelénk az F1,2, FZ meg hasonlo matuzsálemek, nyugaton a Trix meg hasonlo primitiv trafok, vagy az ujabbak közül a falidugos tápok játszák a föszerepet). Igy persze, hogy egy ilyen tápellátás után a DCC csillogo javulást ad.
Europában ha jol emlékszem a nagyszériás, valoban jo tápokbol 3 létezett ( valoszinü a hazai boltokban egyik sem fordult elö) ahol a tervezö meg a gyárto megértette az analog modellvasut problémáját és megoldotta kérdést. A modellvasutasok sajnos nem igen jutottak el ide. Az átlagnak megfelelt a tekerös trafo. ( talán ehhez az is hozzájárult, hogy az intelligens analog tápok, ki tudja miért, aranyárban kerültek a polcokra, ha egyáltalán eljutottak a boltokba). Ráadásul sem a német, sem a hazai (???) szakirodalom nem igen foglalkozott a témával. Konkrétan nem emlékszem egyetlen magyar cikkre vagy irásra sem, ami ezzel a témával foglalkozott volna. A tengerentulon több jo megoldás lett publikálva és volt 2-3 gyári táp is ( sokkal olcsobban mint az öreg kontinensen). Ráadásul odaát nem igen léteztek olyan hatalmas befolyásu játékvasutgyárak , mint amihez minket szoktattak, ahol a cél csak az volt, hogy menjen a modell, akár kozmikus sebessséggel is, és csengjen a kassza a boltokban.
Igy természetes, hogy akik a DCCre átállnak megjelenik a Heuréka érzés, hogy megtalálták a kötélen a csomot. Sajnos a “fejlödés” megint, más szinten ugyan, de ugyanugy ignorálja a valodi kérdéseket amik érvényesek a motorvezérlésre mint korábban, amikor egye a változo trafofeszültség szabályozza a DC motort, amik tisztelet a kivételnek, nem PWM vezérlésre lettek tervezve meg gyártva. Sajnos megint nem szolal meg senki, nem tárgyalja senki az ilyen vezérlés korlátait és hatásait, igy szinte biztos jövöt biztosit Steve kollégának a motorcserékre. Elég csak megnézni az érvényes szabványokat, ki sem térnek a DCC hatására DC motorokra illetve az optimális üzemmodokra.
Gyakran szinte azt olvasom ki a leirásokbol, hogy nyirja ki a modellezö amilyen gyorsan csak tudja a modellt, mert akkor el lehet majd egy 1,5 dolláros motort 50 dollárért eladni, vagy ha nincs ( ami szintén gyakori) akkor uj modellt, vagy átalakitást egy másik motortipusra, és kezdödik a tánc elölröl.
Itt vagyunk ma.

És ezt hogyan helyezedel egy 110*65cm-es aszal sarkában?


Akkora hely van csak, mint egy dohányzóasztal, nem véletlenül kötöttek ki a Z méretnél.

Nézd most nem ez a kérdés, de a másik terepasztalomon az asztal 12 cm magas vertikális falában van minden kapcsolo a helyi vágányszakaszokhoz meg váltokhoz.
Az elsö ( jo 50 éve ) terepasztalomon 2x4 Zeuke egérzongora volt az egész kezelöpult. A menetrafok extrán voltak.

Amiket látok ezzel kapcsolatban (nem a DCC hat a motorokra, hanem a dekóderek által adott PWM jel):
Szóval: Ha egy 12V-os DC motort meghajtunk PWM jellel, akkor abban az esetben, ha a PWM jel csúcsfeszültsége nem haladja meg a 12V értéket, akkor a PWM okozta strapa, és melegedés kezelhető marad, és nem okoz gondot. A baj akkor kezdődik, amikor valaki elhiszi, hogy N méretben simán lehet a DCC sínfeszültség 20V effektív. De korábban ezt már leírtam. Aki még nem tudja, a dekóderek nem 2-12V DC feszültséggel hajtják meg a motorokat, hanem PWM jel kitöltési tényezőjével variálnak.

A baj a motorokkal van. Pl. a PIKO által is használt három pólusú motorok kivitelezési hibásak! (Igen, ez van a V43-ban is!) Mindegyik. Ugyanis a kínaiak közül valaki rosszul állította be a robotot, és a bronzkefék 90°-kal elfordítva vannak a rugókba sajtolva, így a nem a beköszörült hengeres felületet érintkezik a kommutátor lemezekkel, hanem a két éle! (Majd fotózok, és mutatom.)

Trafók: Mindenki úgy áll hozzá, hogy OK, rá van írva, hogy 12V-os, Z-ben 10V, tehát baj nem lehet belőle, ha feltekerem. Dehogy nem! Ha csak egy szál mozdony van a pályán, pl. Z-ben egy V60-as, akkor a koppanásig feltekert, 10V-s, gyári Z trafó sínen mért kapocsfeszültsége az nem 10V lesz, hanem sokkal több! Le is égnek a Z motorok.
Vagyis nem kell feltétlenül DCC, hogy a másvilágra küldjünk egy motort.
A mindenki által ismert, régi PIKO FZ1 trafó kimenetés üresben, vagy egy N-s, TT-s modern mozdony esetében simán mérhetünk 18-19V feszültséget.

Mostani eset: Fleischmann N BR212 dízelmozdony, a gyárilag ZIMO hangdekóderrel felszerelt kivitel. Hiba: nem olvasható/programozható a dekódert. Oka: a beszerelt, vadonat új motornak annyira kicsi az áramfelvétele, hogy nem ad elegendő ACK jelet a központ felé, így a központ "nem látja" a mozdonyt a sínen. Csak azért hoztam ezt fel, mert az a trend évek óta, hogy a modellek áramfelvétele csökken, Így analóg üzemben egyre jobban vigyázni kell arra, hogy a sima FZ1, Bühler, Trix Fleischmann MSF trafókat meddig tekerjük fel!

Dehogy nem!
Az általam felhozott példa esetén nem volt hely arra, hogy külön kapcsolópultot építsünk az asztalka mellé. Arra a 110*65cm-re kellett mindent elhelyezni.

Ígértem képeket. Nos, ez két, javíthatatlanná vált, analóg üzemben használt PIKO motor. Mindkettő H0-s Hobby modellekben egy taurus-ban, és egy BR218-ban dolgozott eddig.

A második képen bejelöltem a jobb észlelhetőség kedvéért, hogy mi a legnagyobb baj ezekkel a motorokkal. Rossz hírem, van, mind ilyen!

Nézd nekem ilyen kezelöpultom is van. Készakarva egy kézben tartva, hogy lásd a méreteket. ( benne V meg A méterrel).
Sőt volt olyanom is ami ami egy hordozhato szines Junosty TV-n keresztül kezelte az analog terepasztalt. A vezérlést meg egy Sinclair vette át 2x64 porttal ( ami akkoriban nem volt kis vállalkozás, de müködött. Valahol még hentereg egy kártyám is, ami megmaradt mutatoba a multbol.

Amit látsz az pontosan az amiről irtam, és senki. ( rajtad kivül) nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, az ipar meg szorja a nyakunkba a gyári selejtet.
Pedig ugye létezik aránylag primitiv fizika, amivel elvben azonnal ki lehet számolni, milyen teljesitményü, kivitelü stb motor kellene egy olyan mozdonyba ami a DCC hajtásra is alkalmas. A mai napig nem olvastam egyetlen irást sem ami ezt tárgyalná, pedig a DCC már legalább 20 éve itt van a nyakunkon és döglenek be a mozdonyok. Az én fiokomban is van vagy féltucat N méretü drága mozdony, ami nem élte tul a modultalit és nem igen érdemes megjavitani. De ugyanez előfordult már LGB mozdonyokkal is, pedig azokba akkora és olyan motort lehetne épiteni amekkorát csak el tud helyezni a tervező.

Na a klubok, az egy más világ, és nem is tartoznak a műhely ügyfélkörébe. Az más lapra tartozik, hogy miért nem. jvnd kollégának még van türelme, nekem már elfogyott.

Vegyük a FREMO-t. Nem rossz a kezdeményezés, de amikor megláttam, hogy egy találkozón a vezérlés központja egy Uhlenbrock Intellibox, mert "az a szabvány", akkor én feladtam a harcot, hogy bárkit is abban a körben meggyőzzek arról, hogy a DCC gondjaik egy csapásra megszűnnek, ha azt a vacakot kidobják a szemétbe, mert oda való. Pláne N-ben, meg TT-ben. Voltam - nem Magyarországon - olyan találkozón, ahol arra sem vették a fáradtságot, hogy a különböző boosterek kimenő sínfeszültségét legalább pár tized Volton belülre hozzák. Sokkal fontosabb volt a "fuvarlevél", meg a menetzrend, meg az, hogy a "bárcákra" milyen betűtipussal nyomtassanak...

Sajnos erről van szo, az átlagos modellezőnek fogalma sincs ilyen kérdésekről, azért volt jo évtizedekig az FZ1-s trafo is. A vasutmodellező, csak mozgatni akarja a jármüveit és eszébe sem juthat ilyesmikkel foglalkozni, ahhoz napirenden kellene lenni ilyen kérdéseknek itt is, meg minden más forumon, ha már szaklap megint nincs az országban.
A baj az, hogy ilyen cikkek már a tengeretul is eltüntek, mert sérti a DCC gyártok meg a piac érdekeit. És itt zárul a kör. A DCC drog el lett teritve az emberek kapkodnak az ilyen meg olyan extrákat kinálo modellekért, és csak nagyon kevés ember fejében merül fel, hogy ujabb átverés áldozata lett, és a leszokni erröl is igen nehéz.

Igazándiból nem az Intellibox a szabvány, hanem az volt az egyetlen könnyen elérhető Loconetes vezérlés Európában.

A jármű fogyásról:
Azért ott ahol tonna számra hullanak a mozdonyok méretaránytól függetlenül, ott 99%-ban user oldali hiba van. Nálunk a klubban az elmúlt 10 évben nem állt meg sem dekóder, sem motor, pedig egy olyan rendszeren üzemelnek ami a "normalitás"-tól mérföldekre van, és a járműpark is a végletekig ki van használva.

@etwg

Te nem mozgol biciklis körökben is esetleg? Tegnap olvastam egy hasonló okfejtést a "29-es drogról".

Hidd el nem, nekem untig elég ilyen forumokon olvasgatni.

És kitartanak, mint Szálasi mellett...

Nézd, annó 1999-ben láttam először digitális, DCC vezérelt, H0-ás gőzöst Budapesten az Erkel utcában. Lokmaus1-ről ment. Akkor egyetemista voltam, és elérhetetlen ára volt ennek az úri huncutságnak. De maximálisan megfogott, mert azt a gyerekded hatást adja, ami valóban megfogja a modellben az embert:
van állandó világítás, szép cammogó, realisztikus elindulás, lassulás. Engem annó ezek fogtak meg ott nagyon. Úgy 10 év múlva el is kezdtem vele foglalkozni, mert már sok mindent otthon is meg lehetett csinálni. Emlékszem, amikor JVND-től átvettem a nano-x központot a Vasúttörténeti parkban valamikor a 2010-es évek közepén. Már magam sem tudom hogyan hoztuk össze oda a találkozót.
Szóval ha ez ennyire drog/függőség, akkor igen. Vállaljuk a kockázatokat, és mellékhatásokat. De itt is tenni/csinálni/gondolkodni kell, és nem passzívan csak elszenvedni a dolgokat. Azaz mindenképpen többet ad mint bármilyen "e-sport" és így már nyert ügyünk van! Szerintem ez a lényeg.

Erről irtam

ITT

Nem vagy egyedül, ez volt a csali.