Ez nem is szimmetrikus... Illetve a kettő együtt az, de önmagukban...

Valóban, de építés szempontjából igen!

Azon agyaltam, az "1-ről 3-ra a legrövidebb helyen" kérdés kapcsán, hogy 2db EW1-et összetenni elcsúsztatva, EW2 hosszban, de szerintem túl sűrűk lennének a sínek. Szerintetek?

Ugyan nem vagyok gazdag (sem suska sem idő szempontjából), de én inkább megvenném a boltit bár az elég ronda az igaz!
Meg nálam helyszűke nincs szerencsére, amúgy a valóságban hol van beépítve ilyen nálunk?

A gyári az konkrétan két EW1 eltolva, pont az, amit rajzoltál!

Valóban!
Nem néztem meg a pontos leírást, csak a fotó alapján hosszabb darabnak tűnt. Szóval, ilyenre lennék vevő, ha vállalod

Minden további nélkül, ha jó az, amit a mailben írtam!

Sziasztok!
Elkészültem a második váltómmal !
Ez most egy 12 fokos balos és az előzőleg megbeszélt nyomtatott papíros technikával készült!
Azért most már egy két sablonom volt hozzá,ami kicsit megkönnyítette a dolgomat.
A keresztezési csúcs még mindig nehezen jön össze,de azért szerintem egy árnyalattal jobban sikerült mint az előző!
Nézzétek:

Ez már döfi!

Szép az íve, a csúcssín is szépen illeszkedik, és én nem találom rossznak azt a keresztezési csúcsot!

Tán annyit jegyeznék meg, hogy próbálj meg egy kicsit kevesebb cint adagolni, hogy ne legyenek ilyen nagy göbök a sín talpánál, és a szigetelő vágásnak nem kell ilyen mélynek lenni. Elég épp csak a réz réteget átvágni.

A talpfákat milyen szélesre vágtad? Kicsit szélesnek tűnnek. 3-3,1mm lenne az ideális!

Én is csináltam egy rajzot!

Bocs, azt elfelejtettem mondani, hogy a rajzon a talpfák szélesebbre vannak rajzolva, mint amilyenek a valóságban, mert rá van számolva a lézervágás ~0,2mm-es vesztesége is!

Na még egy rajz!
Természetesen a hármas előtt megrajzoltam az EW1-et is.

Viszont most vetten észre, hogy a hármasról lemaradtak a vezetősínek!

Javított verzió!

Szia Váltógyártó!
Köszönöm az észrevételeket,legközelebb próbálom betartani őket!
A talpfákat lemezollóval vágom és vágáskor mindig elmozdul egy picit,nem szereti az olló a Nyákot!
Jó szemed van,mert a szélesebb darabok 3,5mm-esek is megvannak,átlagban pedig 3,2mm szélesek a talpfák!
A szigeteléseket reszelővel csinálom a talpnyákon,azért ilyenek,de legközelebb megpróbálom maratni,hátha jobb lesz.
Egyébként ezek kb.20-30 éves nyáklapok,még régről maradtak és szerintem ezeken bazi vastag a rézfólia!
A videódból kiindulva :azon egy reszelőtolás elég,nekem pedig rendesen meg kell reszelnem ,hogy meglegyen a szigetelésem!
A keresztezési csúcs szép lett a végére,de azt nem láttad a képeken,hogy kettőt el kellett dobjak,mert nem sikerültek!
Nekiláttam egy sablonnak is !
1,5-ös alulemezből lukasztottam ki a talpfák helyét !
Még a sínek helyezésére csinálnom kell valami sablont hozzá,de szerintem használható lehet,ilyen lett:
Jó modellezést!üdv.:korongos

Hát igen, sok helyen külföldön nagyon vacak nyákokkal dolgoznak ( ilyen minöség Középeuropaban sok évtizedekig ismeretlen volt ). A hordozo, gyakran epoxival átitatott papir - néha meg 2 mm - nél is vékonyabb. A rézfolia is csak ritkán volt 35 u-s és nagyon rosszul ragadt a hordozora. Miután a hordozo sokkal puhább, mint a nálunk megszokott, a folia vastagsága vékonyabb - egy éles késsel is egy huzással el tudod vágni - még reszelö sem kell hozzá. Az egyetlen elönye az ilyen nyersanyagnak, hogy nagyon kiméli a szerszámokat, söt a kéket, ha még van, nagyon jo megmunkálni, marni, furni, vágni mert nincs benne semmi olyan anyag ami tul kemény lenne a szerszámok számára. Egy baja van, hogy alig birja a forrasztást. A folia gyakran magátol is leválik. ( igaz, hogy állitolag ürtechnikára fejlesztették, igy ott nem igen kell utolag hozzányulni).
Amugy az aluminium forma nagyon tetszik.

Szia!
A nyáklap amit használok , üvegszálas alapon van,ezért a szerszámok élét nem kíméli, a rézfóliát késsel lehúzni nem lehet,csak,ha jön egy réteg üvegszál is vele,
akárhányszor forrasztható,a fólia nem jön fel róla,tehát jó minőségű!
A rézfólia vastagságát nem tudom,de azt igen,hogy maratásnál kb.40-45 percig kell áztatni az új vas-klorid oldatban!
Csiszoló koronggal is pásztázni kell rajta egy kicsit,mert első érintésre nem veszi le róla a fóliát!
Az új nyáklapokat nem ismerem ,biztos könnyebb velük dolgozni,de azért lehet szívni is velük rendesen,ahogy írtad is.
Úgy hallottam,hogy manapság az áruk is csillagászati nem csak a fejlesztésük.
Üdv.:korongos

Nagyon profi lett! Mivel csináltad a lyukasztást?

Még mindig a régi programmal rajzolod a terveket?

Egy ősrégi kopott lyukasztószerszámmal.
Levettem a vezetőlapját és nyitott szerszámként használtam,hogy hozzáférhető legyen.
A bélyeg mérete 3.5 x 15mm-es volt, tehát a szélesebb részeken csak 3 lépésből lehetett lyukasztani egy talpfát!
Brutális sorját hagyott és meg is tekerte a közöket mivel túl közel estek egymáshoz!
Elég sokat kellett sorjázni ,egyengetni és még excenteres csiszolóval is megdolgoztam,hogy viszonylag szép legyen.
Úgy készült,hogy a rajzot ráragasztottam a lemezre és azon keresztül szemre lyukasztottam, semmiféle vezetőt nem használtam hozzá.

Én azon agyaltam, hogy a legvastagabb 200g-os papírra kinyomtatom, és sniccerrel kivágom. Esetelg két ilyen lapot összeragasztok, és úgy vágom. Annak már szerintem van annyi tartása, hogy a NYÁK csíkokat helyben tartsa.

Nagyon ügyes sablon! Azt meg talán mondanom se kell, hogy pont a talpfás vágány és kitérő az, ahol nem feltétlenül szükséges a századmilliméteres pontosság, mivel az igazi szerkezet sem követeli ezt meg (a talpfán ugye bárhova lehet lyukat fúrni).

A betonaljas kitérőnél már más a helyzet, mert előre bebetonozott műanyag betétek vannak, ott már 1:1-ben is milliméteres precizitás kell. Ezt pedig összeszereléskor úgy oldjuk meg, hogy a kitérőgyárból érkező, "lapraszerelt" vasanyagokról nem szedjük le az alátétlemezeket, mert azok adják meg, hova kell esnie a betonaljak furatainak (ezt a kitérőgyárban az ellenőrző próbaszerelés során állítják be: ott fix "aljak" vannak erre kötik rá a vasanyagot, majd a lemezek helyét feljelölik az alkatrészen arra az esetre, ha mégis le kéne szerelni). Szóval először lefektetjük a betonaljakat, majd szabvány által meghatározott sorrendben egyesével feltesszük rá a vasakat, közben pajszerral rendezgetjük az aljakat.

A legújabb és legprecízebb megoldás, hogy a gyárból előre, kvázi laboratóriumi körülmények között összeszerelve érkezik a kitérő WTW kocsikon, és nekünl csak be kell daruznunk.

Lőjetek le, reggelig tudnék beszélni a szakmámról...

Ezen ne múljék:

Hát nem tudom, megéri e ennyit dolgozni, nekem a nyomtatott lapra technokollal leragasztott nyákcsík tökéletesen műxik! Én is használtam lézervágott és rajzolt kartont, de nem vált be igazán

Még nem tudom,hogy beválik-e vagy sem!
De az biztos,hogy gyorsít rajta egy kicsit és ragasztani sem kell,csak belepotyogtatjuk a talpfákat és már lehet is forrasztani !
Egyenlőre ebben a formában használhatatlan,mert a sínek pozicionálása nincs megoldva!
Valamilyen szétszerelhetős sablonon gondolkodom,amivel tudom illeszteni a két oldalsó sínt,a keresztcsúcsot és a csúcssíneket is,de még dolgozom rajta.
sunocske-nek köszönjük a szakmai leírást!

Mi volt a baj vele? Elvileg talpfát is helyén tartja, és a sín rajz is ott van, ráadásul megfelelő magasságban...

Sajnos az a lézer, amivel csináltam, nem elég pontos. 400mm-en ~1mm-t csalt, és nagyon elnyalta a vonalakat. A magasság tényleg jó volt.

És a csalás ismeretében nem lehetne átskálázni nyomtatás előtt a rajzott, hogy utána a csalással együtt legyen pontos?

Pontosan be kéne mérni, de most nincs rá időm. Majd vizsga után! De a cucc kalibrálása lesz a legjobb megoldás.

Egy pártized milliméteres, síntalpszélességű bemarás a felületén nem segítene? Persze akkor ennyivel vastagabb sablon is kellene...

Csavarral is felfoghat néhány vezetö ütközöt, akár még állithatoan is, ami helyben tartja a sineket.

Vágj 3mm-es csíkokat az alulemezből, tedd be a kész váltódat a sablonba, és valami jobbféle pillanatragasztóval minden második közbe ragassz egy kis lemezdarabot, amit nekitolsz a sín talpának kívülről vagy belülről, ahogy elfér. Hagyj egy minimális játékot, és van egy tökéletes sablonod. Hátrány, hogy külön kell jobbos és balos, de úgy láttam, a talpakat már megcsináltad!

Nem rossz ötlet!
De én nem pont erre gondoltam!
Én egy szétszerelhető változaton gondolkoztam, aminél van egy helyezőlemez alul egy felül,egy a kereszt csúcsnál és egy a csúcssíneknél amikkel tudom pontosan helyezni a síneket,és csavarokkal vannak rögzítve a talpfasablonon.
Szerintem etwg modellezőtársunk is valami hasonlóra gondolhatott.
A közökre rögzített helyező pöttyökkel a te gondolatod a legütősebb,mert nem kell szerelgetni sem,kivehető a sablonból!
Most egy kicsit elbizonytalanítottál.
Én valami ilyesmire gondoltam:

Értem én, hogy hogy gondoltad, de ezzel a megoldással a csúcssíneket, vezetősíneket ugyanúgy helyezgetned kell, ha viszont néhány referenciapontot meghatározol, akkor csak mellé kell rakni a sínt, és forrasztani...

Azokra is lenne egy-egy sablon,csak még nincs a képen, még nem léteznek,de lehet,hogy már nem is fognak,mert amit javasoltál az sokkal egyszerűbb és nagyszerűbb!
Nem hiába vagy te a váltógyártó!

A modellező népet szolgálom!

Sziasztok!
Készülget a váltósablonom!
Elsőre a talpfaközökre próbáltam lemezdarabokat ragasztani,amiről beszéltünk,de nem volt meggyőző!
Beragadt a sín és a ragasztás is elvált itt-ott,pedig 0,1mm-es hézagokat is hagytam a lemezkék és a sín között!
Ha csak a sín egyik oldalára teszek,akkor biztos nem tudott volna beragadni,de ,hogy tuti legyen rá kellett volna szegecselnem a lemezkéket a közökre,inkább hagytam a fenébe az egészet!
Maradt az első ötlet : helyezőlemezeket rakok a talpfasablonra alulra,felülre,és a keresztcsúcshoz.
A vezetősínekhez ütközőt és hézagoló lemezeket fogok használni,a keresztezési csúcs sablonban készül ahogy eddig.
A csúcssínekhez lehetne egy közbenső darabot tenni,ami helyzetben tartja,
a könyöksíneknél is hézagoló lemezeket szoktam használni.
Várom az észrevételeket!
Jó modellezést!korongos
Ilyen lett:

A vasúti aljakat a két szélső helyező (vezető) lemez előtt kell behelyezni a sablonba gondolom.
Legalább nem mozdulnak el.
A helyező lemezek széle egyenes vagy esetleg az alja meg van munkálva a síntalp részére?

Elsőre a talpfákat kell betenni a helyükre és csak utána lehet a helyezősablonokat felcsavarozni,amit alatta látsz az a kinyomtatott sablonrajz!
A helyező lemezek széle egyenes,mert annak támaszkodik a sín talpa,lehetett volna egy kicsit kimunkálni,hogy a gerincet fogja,ne a talpat,de ez így is jó,nem csúszik be alá a síntalp!

Értem, azt láttam, hogy alatta a rajz!
Közben most arra gondoltam, hogy forrasztod a sínt hiszen csak az egyik oldalához lehet hozzáférni?
A vezetősínnél meg pláne körülményes.

Nagyrészt én is csak egyik oldalán forrasztom a sínt, ezért kell folyasztószert használni. Ha felmelegedett a forraszanyag, szépen befolyik a sín alá. Ha meg nagyon akarod mindkét oldalát forrasztani, akkor megteheted, miután kivetted a sablonból, akkor már nem fog elmozdulni, ha egy egy pont fel is enged. Főleg, ha minden talpfa nyáklemez.

Sajnálom, hogy nem jött össze, én egy oldalas rögzítést gondoltam, mindkét oldalon már macerás, úgy, ahogy írtad. Viszont nagyon jó a sablonod, és ha a tősíneket, és a belső síneket pontosan felrakod, akkor már van mihez viszonyítani, és a kis távtartóiddal könnyen ki tudod alakítani a belső vágányzatod. Az jó, hogy a sín talpát szorítod a sablon széléhez, fölösleges csiszolgatni a sablont.

Hát,csak egy oldalról lehet forrasztani amíg a sablonban van,de ha megfogattam akkor le lehet venni ,és a másik oldalról is meg kell forrasztani.(Ha néhány ponton meg van fogatva akkor már nem mozdul el!)
A vezetősínt meg olyan közel kell leforrasztani,hogy így is úgy is csak egy oldalról lehet,sőt még a talpából is le kell venni egy keveset,hogy tudjam tartani a megfelelő távolságot!
Egyébként nem egy nagy szám a vezetősíneket megfelelő helyre forrasztani!
A keresztezési csúcsot szépre és pontosra megcsinálni,
na az a szívós rész!(nekem)

Az volt a legnagyobb hiba,hogy a Loctite gyors ragasztó nem akarta megfogni rendesen,a szegecselés biztos tovább tartott volna,és még igazítani is kellett volna a közöket!
Így jobbnak gondoltam!
Jó váltógyártást!

Fémre is jó volt az a ragasztó? Mert abból is sokféle van. Egy fémhez is jó pillanatragasztó zsírtalanított felülethez úgy hozzáköt, hogy csavarhúzóval sem lehet lepattintani.

Lehet,hogy nem!
Egy fajta volt, azt kipróbáltam,elsőre jónak is tűnt,de próba közben már nem!
A kis kockákat egy szikével simán le lehetett pattogtatni a felületről.
Biztos lehetett volna kapni jó ragasztót hozzá,de nem akartam utánajárni,majd talán legközelebb.

Tk. ha már így megcsináltad azt a sablont, akkor fölösleges a másik fajta, mert a meglévővel tutira jól meg tudod csinálni a váltókat!

Amúgy haladtam a sablonnal is egy kicsit!
Tettem ütközőlemezeket a vezetősíneknek és a könyöksíneknek.
A séma az,hogy nekitolom a vezetősínt az ütközőnek (előtte hátulról már kihézagoltam) és forraszthatom is,
egyszerű és egyáltalán nem körülményes!
A csúcssínekhez is csináltam egy állító,ellenőrző sablont,
ebben nem vagyok biztos,hogy használni is fogom, de majd
próba közben meglátom.
Az viszont biztos,hogy a sablonrajzot már nem fogom látni a talpfáktól!
Már csak egy gyártásának kéne nekiállni,hogy működik-e!
Nézzétek:

A szerkezet összeforrasztásához elég csak a szerkezetileg fontos talpfákat belerakni a sablonba (a sötétebb szürkék), és amikor összeállt a szerkezet, a többi talpfát ráérsz ráforrasztgatni utána. Ahhoz már csak a sablon talpfás része kell.

Ebben igazad van!
Gondoltam,hogy nem véletlen a kiemelés a rajzodon,csak nem tudtam,hogy miért.
Legközelebb valami sín befogó szerszámot kellene csinálni, amivel tudom tartani a 6 fokot a keresztezési csúcshoz.
Ha nem túl nagy kérés tehetnél fel képeket a sín befogó sablonodról,esetleg szétszedve is,hogy rendesen lássuk,mert kíváncsi vagyok rá.
Jó váltógyártást!