Erre a célra mintha létezne analóg optocsatoló. Rendessel biztosan nem megy.( az is kérdéses megy e 0V-tól) Az optok bemeneti tartománya olyan 1,1-1,4V közötti. E között az értékek között jelentkezhet a bemenettel nem egyenesen arányos változás a kimeneten, a kimeneti terheléstől függően. Inkább a sebességmérő kimenetét alakítsd digitálissá, és azt etesd meg a PIC-cel.

"miért ilyen?"
Egy interface adja az analóg jelet. Ezt ajánlották optocsatolós kimenetnél a leírásban. (Pokeys56U)

Köszönöm, most már tudok min elindulni.
A speepometer out folytonos analóg jel 0-3,3V között.

Az analóg optocsatolót eddignem ismertem. Utánanézek.
Tényleg, igazad van, nem fog menni 0-ról, lesz egy határpont és ott billen...Lehet, hogy felette már okés, de akkor már nekem nem jó.


Egy elméleti kérdés: ha PWM jelről (0-3,3V 50Hz) szeretnénk analóg konverziót csinálni tehát qvázi egy D/A átlakítót gondolnék, akkor ahhoz nem lesz elengendő egy lowpass filter igaz? Ennek hol tudnék utánanézni?

Nem tudom milyen speedométerröl van szo, de általaban azok digitális jelet adnak (vagy alakitanak át DC-re). Ha DC-ben akarsz maradni azt igy nem fogod tudni jol leválasztani. Ott az optokopler mindig gond lesz.
A sima PWM jelet egy integratorral tudod pontosan DC-re alakitani. (Nézz át a HE-be ott találsz ilyenre kapcsolást.

Mindig utólag derülnek ki a dolgok... Ha a PWM-ed 50Hz-s lehet azt a PIC-re vezeted egy opton keresztül digitálisan, és a magas/alacsony időt méred, elegendő pontossággal meg tudod oldani hókuszpók nélkül. Vagy vidd átt a PWM jelet optocsatolóval az négyszögjel, azt valamilyen szinten szereti, utána azt integráld és mérd az AD-vel.

Egy feladat a tapasztaltabbaknak.
A terepasztalunkon van 3 PWM vezérlö. A pálya analog Z kapcsolásu, ezért elöfordul, hogy a vonatot át kell adni az egyik vezérlöröl a másikra. A vezérlök egyformák, most csak a tekerö állása illetve egy-egy LED jelzi, hogy kb milyen jel megy a sinekbe. Ki hogyan szokta ezt kezelni, hogy ne legyenek nagy ugrások az átmeneteknél? ( a modern mozdonyokkal jobb a helyzet mert a lendkerék sokat integrál, de a régi mozdonyoknál komoly "ugrásokat" is el lehet érni). Klasszikus deprez voltmérö jo lenne, csak az nagy, valami kisebb, egyszerübb megoldás kellene. A digitális egyszerü cuccok sajnos nem jok (csucsot mérnek).

Na én ezzel 3 évet szívtam ,mondjuk 7 vezérlő kellett.
Próbáltam minden félét, szinkronizálni,stb.
Aztán egy 24 csatornás led meghajtó (pwm-es) lett a megoldás,de nem éri meg a fáradtságot fejleszteni,nem kezdeném elölről.....

Az a baj ,hogy hiába egyformák a jelek ,ha nincs szinkronban,akkor "nem egyforma", ha érted...

Nekem ebben az esetben a régi analóg módszer tetszene, ott minden táp folyamatosan "megy" a mozdony előtt . A mozdony előtti sínbe mindíg a mozdony alattival azonos tápforrást köti,esetleg az utániról meg lekapcsolja a táplálást, így biztosítható az ugrásmentesség. Mondjuk mostanában teszteltem, két booster ugyan azzal a DCC jellel, ugyanazon bemenő tápforrással két egymást követő sínre kötve a mozdony szépen átment még a leglassabb fokozaton is, ennek PWM-mel is működnie kellene.

Alapvetően teljesen más a DCC és sima PWM! DCC-nél a mozdonyban van dekóder ,míg a PWM-nél csak a motor. Ezért szinkronizálni kellene.
Hiába ugyanolyan a két jel sajna....

Szinkronizálás szerintem egy kicsit tulzás, de valoban ez az egyik megoldás. Közben eszembe jutott valami ( a PWM-k már vagy 5 évesek, igy el is felejtettem a felépitésüket. ).
Söt annak idején pontosan ilyen okokbol döntöttem eme megoldás mellett. Az én PWM moduljaim mind feszültségvezéreltek, azaz elég a vezérlö jelet egyforma szintre hozni.....

A boosterek tudtommal szinkronizálják a jelet pont azért, hogy az áthaladó jármű áramszedésén át ne akarjon áram átfolyni egyik boosterből a másikba. Nekem az eddig leírtakból az következik, hogy ezt analóg PWM üzemben sem lehet megúszni, mert ha nincs szinkronban a két jel, akkor azonos kitöltés mellett is megszalad a mozdony, amikor a szakaszhatár fölött van.

Hogy átmenetkor mit lát, az a " booster" -től függ. Ha csak a tápot kapcsolgatja akkor az van amit te berajzoltál ( de azt nem gondolnám, akkor fizikai polaritás cserével lehetne csak irányt váltani) , ha polaritásfordításra is képes, akkor meg némi rövidzárat is csinál a két kimenet közé (ezáltal a tápokra is) a mozdony, mikor áthalad a szakaszhatáron. A lassú menet biztosan nem lesz szép teljes szinkron nélkül. A Dcc és a PWM tényleg más, de ebben az esetben teljesen mindegy, ha nem pontos és teljes a szinkron, a szakaszhatáron átmenő vonat rövidzárat okoz a megtápláló áramkörökben mindkét jelalaknál.

Az én boosterem szinte biztosan nem, mert csak egy hídmeghajtó meg a hozzátartozó rövidzárvédelem van benne.

pont ezt rajzoltam le

Az analóg PWM bizony fizikailag vált polaritást!

A DCC-ben egész más viszonyok vannak, igy ezt most inkább mellözném. (Ott szinte kizárolag a booster kimeneti szintje az egyetlen adat ami zavarhat. minden más nem valos idöben történik - azaz mig nem jön ujabb parancscsomag a mozdony nem változtat a sebességen. Az ilyen parancscsomagnak meg semmi köze a szakaszhatárhoz.
Az analog pályán meg annyira nem veszélyes a megugrás a szakaszhatáron, ha nincsenek szinkronizálva a jelek, mert a mozdony a szakaszhatáron amugy is összeköti a 2 PWM kimenetét igy ott elvben zárlatot is okoz (ha az egyik szint fenn van a másik meg lent), de azt a PWM egység simán elnyeli, igy valoban egy eredö jel jut a motorra (a 2 PWM interferenciája).
Szlogan kolléga rajzán tehát nem az összeg kerül a motorra (a piros jel) hanem a különbség kerülne oda, azaz csak az az idö amikor mind a 2 fekete jel fent van.

Úgy van !
De, ha szinkronizálva van pl. egy Texas IC-vel ,akkor "besz@rás" szépen átmegy a szakaszon ,feltéve az azonos irány és megközelítőleges sebesség beállítása a 2 vezérlőn.
A képeket már egyszer azt hiszem linkeltem....

Jol néz ki!

Én nem akartam ilyen irányba menni (agyi kapacitásom már amugy is a végét járja az 5 vágányos pályaudvar automatikus vezérlésével meg a szervok és a forditokorong processzoraival. ).

De, a pirosat érzékeli a motor "jelnek". Azért ugrik ,mert azt hiszi ,hogy hosszú az idő ,amit tápon tölt a PWM.Pedig sokkal rövidebb az ,csak összeadja.

Nem mindig automatikusan van igy, mert amikor az also PWM felsö szinten van a felsö meg alacsony szinten, akkor ott a felsö PWM párhuzamosan kapcsolodik a motorhoz mint terhelés (az adott pillanatban nincs ott jel, a kimeneti FET vezet, azaz nulla szintre huzza a kimenö kapcsot). Ez persze függ PWM kimeneti fokozatátol is.
De ezekkel az átmeneti állapotokkal tényleg felesleges foglalkozni, mert csak 1-2 másodpercre jelentkeznek, ami alatt a moder mozdonyok amugy sem igen reagálnak a lendkerék miatt.

A parancs csomagnak nincs köze a szakaszhatárhoz, de a rövidre zárt tápon semilyen parancs ( mozdony) nem megy át max lendületből, ami lassú menetnél ugye nincs. Ez igaz DCC meg a PWM esetén is.

Ez igaz is lehetne ,de a mozdony sebessége a kitöltés "hosszától" függ. A motor rá van kötve mind az első tengelyre,mind a hátsóra.
Namost, ha az első tengely már áthaladt a szakaszon , a hátsó még az előző szakaszon van ,akkor a motorra a piros PWM jel rajzom hat ,úgy véli ez hosszú és belegyorsít. Nem véletlenül MINDIG belegyorsít, soha nem megtorpan.
Amúgy nálam nem fetek vannak....

Az enyémen képes megtorpanni, mert visszacsatolos a PWM, de mondom, hogy ne ezen rágodjunk, mert nem ez a gond illetve a feladat.

Mi is a feladat akkor ?

Nem egészen van igy, mert az utolso érvényes parancs a szakasz elött marad a dekoderben ( amig van valamilyen jel a sinben, ami rendszerint van, zárjuk ki a rövidzárt meg a hurkot), mert azt a pár másodpercet ma már minden dekoder simán áthidalja. (Voltak idök amikor ilyen esetben a mozdony elszabadult vagy megállt és várt az ujabb menetparancsra.)
Azaz a DCC mozdonynak semmi oka sincs reagálni a szakaszhatárra, és csak a DCC sinjel feszültségkülönbsége adja (adhatja) az ugrást.

Hogy a két (vagy több) PWM táp kb egyforma sebességre legyen állitva. Az átmeneti jelenséget zárjuk ki.
A lényeg az, hogy pl a PWM1-en be van állitva a menetsebesség a vonat majd átmegy a PWM2 által vezérelt szakaszra, amit ugy kellene beállitani az átmenet elött, hogy az átmenet után is kb változatlan sebességgel menjen.
A cél az volt, hogy a PWM táp kimeneti jelét kellett volna mérni és a két kimenetet kb egyforma szintre tekerni.
Szoval azt amit most a POTI állása jelent ( ha az egyik a 8-n áll a másikat is 8-ra kell tekerni. (Az enyémen sajnos nincs osztás, ezért gondoltam mérni magát a jelet.)

Ebben a felállásban a tápnak rövidre kellene záródnia amikor a dupla kerék áthalad a szigetelt részen, ha nem szinkronban vannak a PWM-ek, tápzárlat van. Nem adódik össze a két idő, hanem a különbség idején zárlat van. Ha áthaladt az egyik kerékpár szerintem utána is a különbség hat a mozdonyra, hiszen a tápot az egyik vezérlő a nullát a másik adja, ami megint a sebesség csökkenést okozná. Ha az áramot mindkét kerékről és mindkét oldalról szedi akkor meg a két táp párhuzamosan kötődik, az is inkább a rövidzár felé halad, ha azonos a két PWM betáplálási tápfeszültsége. Ha a két sínt tápláló PWM nem közös tápon van, és mindkét oldali kerékről szed áramot talán akkor fordulhat elő a te eseted, de az is rövidzárgyanús számomra.

Nem megyek bele ilyen vitákba - mint már sokszor- én a gyakorlatról beszélek ,míg más elméletekről. Én itt lezártnak tekintem a dolgot !

Nem kellene tovább rágodni ilyen hangnemben. Nem az volt a cél, hogy konfliktusokat gerjesztcsen, csak megbeszélni szerettem volna egy problémát.

S egyáltalán nem az a probléma amikor a kerék rövidre zárja a szakaszhatárt mert a mozdony meg a vagonok azonos oldala nemcsak a szakaszt szigetelést zárja rövidre, hanem elég hosszu oldalon és elég hosszu ideig mindkét szakaszt. Az természetes, hogy valamennyi PWM táp galvanikusan független egymástol igy csak a kimenetüket zárják a jármüvek párhuzamosra - átmeneti idöre. De ezzel nem kell foglalkozni, mert ez csak átmeneti jelenség és többnyire semmi hibát nem okoz ( nem is okozhat!).

Jó lenne ismerni, hogyan állítod elő a PWM jelet...
Amennyiben a klasszikus módon, vagyis fűrészjel + változó egyenszint, akkor arra van egy egyszerű ötletem.
1. Ebben az esetben az összes vezérlőnek azonos fűrészjelet kellene kapnia (egy vezérlő előállítja és a többi azt használja fel).
2. A kimenetek (vagyis a PWM jelek) közé be kell tenni két LED-et, egymással párhuzamosan, szemben bekötve és megfelelő előtétellenállással. (Amennyiben galvanikusan el vannak választva egymástól a vezérlők, ezt a jelet optocsatolón is el lehet juttatni egymáshoz.)
3. A két LED közül mindig az világít, amelyik hosszabb ideig kapja a jelet, vagyis amelyik "gyorsabbra" van állítva. Így tudhatod, hogy feljebb vagy lejjebb kell állítani a következő szakasz PWM-ét.
4. Ha egyik LED sem világít, akkor kb. egyforma a két jel kitöltése, vagyis nem lesz ugrás.

Ez az elv más felépítésű vezérlő esetében is működhet, HA szinkronban van a két jel egymással. De ha digitálisan állítod elő a PWM jelet, akkor nem tudom hogyan lehetne szinkronizálni őket.

5. Ha a LED nem elég érzékeny, akkor egy műveleti erősítővel (pontosabban komparátorral) fel lehet erősíteni az időkülönbséget.

Mint irtam valamennyi PWM egy önállo egység saját 230/12V-s trafoval és közöttük semilyen galvanikus kapcsolat nem lehet. Ilyet kizárolag a sinek illetve azok huzalozása okozhat. Már azt is irtam, hogy adott esetben a feladat megoldott (már ki is probáltam) mert nagy elörelátásból (amit majdnem elfelejtettem. ) ezek a PWM-k mind feszültségvezéreltek ( elvben többek között azért, hogy egyszer majd valamilyen processzor/computer is vezérelni tudja. Azaz a bemenet 0-5 VDC-re ad 0-100% kitöltési tényezöt. Igy most (nekem) pofon egyszerü mérni a vezérlöfeszültséget és kész.
Amikor a feladatot beirtam ezt még nem tudtam (ill már elfelejtettem). Viszont a feladat esetleg másokat is érdekelhet akiknek nem feszültségvezérelt PWM-je van.
Sajnos a beszélgetésnek rengeteg mellékága lett, igy azt hiszem nem is érdemes folytatni, nem szeretném, hogy egymásnak ugorjatok a témám miatt.

Uraim!

1: DCC-ben a booster egyfajta "szolga", pont ugyanúgy van a kimenetén a jel, mint a központi erősítő kimenetén. Baj csak akkor van, a két egység tápja nem egyforma, vagy nem stabilizált. (Lásd a ROCO pár évvel ezelőtti nagykatalógusában a rajzot, az egy katasztrófa.) De itt nem DCC-ről van szó, és a DCC jel amúgyis +/- tartalommal bír, míg a PWM impulzusai vagy +, vagy - irányba "lógnak ki a nullából".

2: Amit slogan kolléga ír, az a megoldás a klasszikus "A-kapcsolásra" gyógyír. Lásd a közismert TT-s füzetet a lengyel honlapon, vagy Gerhard Trost könyvét. Itt az áthaladáskor a két trafónak egy irányba, és kb. egyformán kitekerve kell állnia, hogy a mozdony ne ugorjon meg. Ha ez a két trafó nem trafó, hanem PWM szabályzó, akkor még az a gond is ott van, hogy a két szabályzónak azonos kitöltési tényezőt kell produkálnia, és, ami nagyon fontos, mindkét felfutó élnek azonos időben kell indulnia. Vagyis szinkronizáni kell a két szabályzót, hogy egszerre billegjenek. (etwg kollága! Emlékszel még a tv studiókban a Genlock kábelekre?)

3: Csakhogy etwg barátom Z-kapcsolásról írt! Ebben az esetben a különböző pályaszakaszok nincsenek fixen hozzákötve egy-egy vezérlőhöz, hanem a vonat alatt a pályát áthaladás előtt átkapcsoljuk a kívánt vezérlőre. Tehát egy átmenet esetén az 1-es és a 2-es szakasz ugyanarról a vezérlőről kapja a szuflát! Itt probláma csak akkor van, ha később vissza akarunk állni egy másik szabályzóra, és ott mozog is egy másik vonat.

Erre nem megoldás, hogy a két szakasz + vezetéke közé kötünk egy izzót, és addig tekerjük a forgatógombokat, amíg az kialszik?

Steve,
majdnem mindenben igazat adok neked, csak a 2.pont záromondatában nem. Teljesen felesleges szinkronizálni a PWM-ket még akkor sem kell, ha a vonat gyakran jár át az egyik táprol a másikra. Szerencsére a modellmozdonyban nincs semmi ami a jel fázisára érzékeny lenne (és igényelné a gen-lockot), söt ahogy már tegnap is kitárgyaltuk a rövid átmeneti jelenségen kivül - ami amugy is csak igen nehezen lehetne kezelhetö - nem történik semmi legfeljebb egy kis sebesség/hangváltozás (mozdonya válogatja) a kiséröjel.
Nálam minden szakasz alapbol 2 PWM táphoz kapcsolhato (a 3-bol), azaz bármikor választhatok mikor melyik vezérlö viszi a vonatot, igy az átmenetek is gyakoriak lehetnek. Eddig semilyen gond ezzel nem volt, kivéve azt ami az egész beszélgetést elinditotta, hogy jo lenne tudni milyen sebességre van a következö szakasz tápja beállitva, ha a potin nincs skála. ( analog az FZ1-hez hova van tekerve a gomb - csak ez a feladat, de az FZ1 van skála és nagy gomb.).
A Z kapcsolás amugy is minimalizálja az ilyen konfliktust, de néha elkerülhetetlen, mert egy tápon egyszerre több vonat is fut a pályán igy pl. az állomáson egy vonatot át kell venni a másik tápra és vele külön foglalkozni, mig a maradék zavartalanul folytatja az utat. Ilyenkor lehet gond beállitani az átvevö tápot (még vonat nélkül), hogy az átvétel után simán folytassa az utat.

PIC + LCD és mér+ kijelzi!

A feladat nem az, hogy egy uj PWM generatort csináljunk, hanem a meglevö bármilyen tipus) kimeneti jelét (kitöltési tényezöt) valamilyen egyszerü modon kijelezzük.

Természetes, erre írtam!
1 db pic és egy 2, vagy aká 4 soros LCD és látod az összes PWM- et egyszerre...

Akkor már egyszerübb odaszerelni egy apro Deprez müszert egy ellenállással, ami valoszinü kisebb is.
A baj a közös kijelzövel több PWM tápra az, hogy az galvanikusan összeköti a szabályzokat, ami sajnos a modellvasuton nem járhato ut.

3 db opto és nincs összekötve
Az LCD-re kiirt szám azért pontosabb , mint a műszer leolvasása, és elegánsabb.
De mindig a megrendelőnek van igaza

Ez mind igaz, de nem a pontosság a mérvado/igény....

Három ilyen? Van licitálható is

Bővebben: dvm

Mikor van a síneken 30V?
Nálunk gyakran előfordult a rozsdás kalapsíneken menő százéves mozdonyokkal, ( a
BR56-ossal is, aminél pedig a mozdony két pár + a szeneskocsi 3 pár kereke is áram-
felvevő) nem indult el, nem vett fel áramot, hiába tekertük fel 15V-re a táp.fesz.-t.
Ennek oka, hogy nagy átmeneti ellenállás tud lenni a pálya és a szénkefe között
(a szénkefe – kommutátor – szénkefe átmenet álló helyzetben mindig jó ).
A mellékelt kapcsolás volt az első cucc, hogy ne kelljen mindig felállni és meglökni a
szerelvényt.
Röviden: bal oldalt a szokásos 555-ös PWM kapcsolás astabil multivibrátor üzem-
módban, jobbra egy 555-ös monostabil üzemben.Ha nem indult a mozdony,
a monostabil 2 - 10ms körüli ideig a K1 relével a három dióda katódját 30V-ra emelte, a meg-
növelt térerő legalább egy helyen átverte a sínek ill. a szénkefék közötti „szigelés”-t
és meglökte a mozdonyt. Persze, ha a lökés túl erős volt, a szerelvény kettészakadt.
A kontrolleres szabályzó könnyen elbánik a problémával: ha a 12V-15V tápon nem
indul meg az áramfelvétel, a program fokozatosan emelve a monostabil idejét addig
próbálkozik, míg lesz áramfelvétel.

Pont ilyeneket épitettem be.....

És, ha erre a pályára betéved a dekóderes mozdony, akkor szépen el is köszönhetünk majd a benne található dekódertől...

(Sajnos gyakorlati tapasztalat, bármit is mond az elmélet. És mellékesen pont egybe is vág a Tams Elektronik által leírtakkal, csak ott nem ezt a célt szolgálja a 30V-os impulzus, hanem az irányváltást, de ebből a szempontból ez mellékes. A hideg kiráz ettől a megoldástól...)

Látom a másik forumon az eszmefuttatást az izzo szerepéröl a modern LED-s világitás esetén.
Nos azok a mikroizzok kb 20-50mA-t igényelnek a teljes izzáshoz ( valamikor az un. telefon izzokon nem is a feszültség volt megadva, mert az többnyire egységes 48V volt ( késöbb 24V is) hanem az áramuk pl 20 mA).
Nos tehát ha a LED elötét ellenállását megtoldják egy ilyen izzoval ( azaz sorbakötik a 3 alkatrészt) elérik, hogy a LED majdnem stabilan világit kb 2-3V-tol (a LED gyujtofeszültsége). Ilyenkor az izzo ellenállasa kicsi, azaz a LED azonnal teljes fényerövel világit. Ha novekszik analog üzemmodban a tápfeszültség, az izzo elkezd "melegedni" amitöl megnö az ellenállása, azaz a LED árama stabilizálodik.
Tegyük fel ha a LEDre 12V-nál 1 kOhmos elötét ellenállás kell, akkor ha egy izzot is közbeiktatsz, akkor az elötét ellenállást 470 Ohmra lehet csökkenteni, amitöl a LED már 5V-n is teljes áramot kap. Amint növekszik a táp, az izzo melegedni kezd és nö az ellenállása, azaz a LED-n nem fog növekedni az áram.
Persze az elötét ellenállást hozzá kell igazitani a használt izzohoz, mert azok más más melegedési koeficienssel rendelkeznek. Minél kisebb az izzo annál jobban stabilizál ( pl az emlegetett telefonizzo vagy az un rizsszemizzok). Ezek a modellben vilagitani nem fognak viszont üvegburájuk igen jol szigetel igy nem keletkezik hö ami megolvaszthatná a kasznit.
Természetesen DCC mozdonyokba felesleges az ilyen áramkör.

Ezt a megoldást használta a Gützold 1996-tól (pl. a Szergejekben), és korábban valaki kesergett, hogy a BRAWA E11-ben is ez volt, és olvadozott tőle a kaszni DCC üzemben.
Amúgy analógban tök jó megoldás, egyszerű, mint a faék. Csak DCC-ben valóban felesleges, mert ott konstans feszültség van a pályán, így az előtét izzó mindig teljes fényerővel világít ilyenkor. Az említett BRAWA modellben sem lett volna ez gond, ha nem 20V-ot leadó, stabilizálatlan LokMaus-szal, vagy MultiMaus-szal használják...

Igen-igen. Már bánom, hogy hozzászóltam, mert megint ideológiai zűrzavar lesz belőle.
Akinek nem melegszik dcc-ben az elképzelhető, hogy nem 20V DCC-ről járatja, hanem p.l egy csíkos szabályzott központról.
A másik, aki eredetileg kérdezte, az meg lehet hogy 20V-ot nyom a sínbe, ezért melegszik az izzó is.
Ez van. Nehéz okosnak lenni.

Persze az is lehet, hogy rossz alkatrészt épitettek be. Az izzonak nem kell okvetlenül világitania - illetve csak nagyon kicsit a maximumom. Ilyenkor ugyanis a karakterisztika ellapul, igy nincs tovább értelme növelni az áramot.. Ezért kell az ellenállást az izzohoz igazitani, hogy az izzo a "melegedö" munkapuntban maradjon s ne világitson.
Ez egy elég primitiv feladat, a baj akkor van amikor nagy az izzok szorása vagy itt ott beszerzett izzok nem egyformák. De egy adott mozdonyon percek alatt be lehet mérni ( és persze nem kell 20 V-al hajtani.)
DCC-ben értelmetlen mert ott stabil feszültség jut az izzokra.

Nincs ebben semmi "ideológiai zűrzavar"..

Ez a megoldás réges-régen ismert. Még akkutöltőt is lehet így építeni, és még szabályozott is lesz tőle. Csak, amikor ezt kitalálták, akkor még nem volt híre sem a digitális modellvasutnak. Viszont a Gützold elérte vele azt, amit előtte senki sem tudott megcsinálni: analógban kb. 3V-tól gyakorlatilag konstans lett a Szergej világításának fényereje, mielőtt a mozdony megindult volna. És ehhez nem kellett semmmiféle áramgenerátoros "hókusz-pókusz", csak egy soros izzó.

(DCC-ben már nincs értelme ennek a megoldásnak, mert ott állandó a feszültség, amivel dolgozunk. Én kis is szoktam ezt az izzót kötni DDC üzemben, és helyettesítem egy fix ellenállással. Vagy kap a Szergej egy PLUX22-es cserepanelt.)

Ja, még valami!
DCC-ben az izzó, lévén gyakorlatilag teljes fényerővel világítani fog, minden képpen melegszik. Csak szabályozott DCC sínfesz mellett nem melegszik túl. Ugyanis nem a sima melegedés okozza a bajt, hanem a túlfeszültség okozta túlmelegedés.

Az ideologia zürzavar onnan indulhatott, hogy amikor az izzo már vilagit, akkor azon >50 mA áram folyik, ami még az egyiptomi LEDeknek is sok. Mégha 2-3 párhuzamos ágban is vanak akkor is.
Szoval vagy nagyobb a feszültség a kelleténél vagy rossz izzo került a mozdonyba (16 V helyett 12V vagy 8V, ezt egy idöben "szivesen" keverték arrafelé). Kimérni a percek müve, a javitás sem igényel több idöt....

Ezen a pályán az DCC-re előkészített mozdonyok is vakdugóval járnak.
Akinek több mozdonya, nagyobb pályája van modern és tiszta sínekkel, azoknál nem
jelentkezik a leírt effektus? Kösz. a választ.

Ha kiveszi a dekóder belőle a tulaj...
És, ha nem, mert egy olyan vendégmozdony jön, amibe bele van forrasztva, mert nem volt előkészítve anno*?

A 30V akkor sem egészséges egy modern (értsd: 1970 után készült, és nem Märklin) modell esetében. A Delta, vagy mfx dekóderes Märklinek esetében sem, azok is kikészülhetnek tőle, volt már rá példa, nem is egy...

*: A Tran ZF5 központ a fő kimenetén tud analóg üzemet adni, ez egy cca. 100Hz-es PWM jel. Tapasztalataim szerint nem mindegyik dekóder viseli el az analóg PWM jelet (a nagyfrekis Tillig vezérlőjét sem!), vagyis nem működnek, vagy hibásan működnek ilyen jelre. Pl.: nem vált menetirányt, nem kapcsolja a világítást. A műhely új, PWM TwinZ analóg vezérlőjével is kísérleteket folytatok, nem minden dekóder üzemel analógban szépen ilyen jelre.
Egyébként analóg üzemben egy dekóder mindenképpen akadály egy modell üzemeltetésénél, akár PWM, akár hagyományos trafó az áramforrás.