Nem tudom, hogy honnét ered a zsigeri ellenérzésed/sértődésed a FREMO-val szemben, de a hangnemedből nyilvánvaló.

Fogalmam sincs, hogy mi jogosít fel arra, hogy Te kizárólag a sínfeszültséget tekintsd a vasútmodellezés alfájának és origójának, de volt alkalmunk túlzás nélkül kb. 240 hozzászólásodat olvasni az Indexen és itt is a témában.

És fogalmam sincs, hogy mi jogosít fel, hogy ezzel a mozdulattal leírd azokat a modellezőket, akik esetleg más aspektusokat is tekintenek, és a fuvarlevelek betűtípusán gúnyolódj.

Nézd, én FREMO-tag vagyok, így voltam már egy-két találkozón, és el tudom mondani, hogy bár korántsem kötelező a FREMO minden aspektusa iránt lelkesedni, de ennyire összetett, a nagyvasút és vasútmodellezés ennyire sok oldalámak ismeretét igénylő "sportot" a témában nem találtam.

Vannak csapatok, akik a korszakokat veszik annyira komolyan, hogy évre pontosan meghatározzák a találkozó témáját, és ennek érdekében komoly kutatómunkát végeznek (szerencsére ez idehaza nem jellemző).

Van olyan társunk, aki estéket tölt, hogy AutoCAD-ben összerakja a jelentkező (nemzetközi) modulokat egy használható layoutba (és itt sokkal több szempontot kell számításba venni, mint egy kiállításon).

Van olyan társunk, aki komplett árufuvarozás-ciklusokat dolgoz ki, és sztorikat alkot mögé az alapján, hogy melyik állomáson milyen ipari létesítmények vannak, honnan milyen árukat lehet rendelni (erre egyébként van is web-alapú nemzetközi adatbázisunk, amit szintén hobbiból tartanak karban).

Van olyan társunk, aki kiváló menetrendeket készít, mert tudja, hogy hogyan történik egy vonal kiszolgálása, állomásonként mennyi idő kell egy tolatósnak, milyen teherforgalom várható; ez alapján meghatározza a tehervonatok típusát és számát. Számításba veszi a várható részvételt, opcionális menetrendeket készít, hogy ne dőljön be a játék, ha nincs elég résztvevő. Betervez extra menetvonalakat, ha valaki a kedvenc gőzösét szeretné futtatni. Összehangolja a külföldi csapatokkal a menetrendeket-fordákat, közvetlen kocsikat, nemzetközi vonatokat.

Van olyan társunk, aki a műszaki vonalban alkot nagyot: hol legyenek az erősítők, szakaszolások; hogyan legyen a LocoNet, óra, telefon (én pl. a kisebb találkozókhoz csináltam egy 0 infrastruktúra-igényű WiFi-s óra- és engedélykérő rendszert, ami kb. egy gyufásskatulya-méretű, és egy kisebb találkozó felépítését nagyon megkönnyíti).

Játék közben van, aki abban éli ki magát, hogy egy nagyobb állomáson rendelkezik, telefonálgat, viszi az állomási technológiát (igen, ilyen is kell, különben könnyen bedugul az állomás, szétcsúsznak a dolgok).

Van olyan, aki egy teljes játékot képes lehúzni egy ipartelepen, és pontosan odafigyel, hogy az érkező tehervonat kocsijai kocsitípus szerint a megfelelő rakodóhoz kerüljenek.

Van olyan, aki folyamatosan a "zagyva számsorokat" bújja, követi a személykocsikat, hogy mondjuk a naponkénti korszakváltással járó gördülőállomány-váltás zökkenőmentesen menjen.

És konkrétan van olyan emberke, aki csak szereti látni a '70-es, '80-as évekbeli teherautó-gyűjteményét az asztalokon szétszórva, és szimplán csak mozdonyt vezet (meg néha elsétál a vezérlővel a nyakában, aztán egy fél napig kerülgethetjük az állomáson hagyott mozdonyát )(ő egyébként a való életben kőműves).



És mindenki tudomásul veszi, hogy ez egy összetett játék, másnak más szempont esetleg fontosabb. És mindenki hoz kompromisszumokat, hogy a végeredmény egy klassz játék legyen.



És végtelenül szomorúan kell tudomásul vennem, erre a fórumra kellett regisztrálnom ahhoz, hogy megtudjam, "a FREMO-ban lenne fantázia, de", meg hogy az Intellibox alkalmatlan, meg hogy a jelszintek összevissza mászkálnak, és emiatt döglenek tömegesen a dekóderek, meg hogy javítani sem lehet a helyzeten, mert az Intellibox a szabvány, és ehhez ragaszkodnom kell, mint Szálasihoz... (azért annak még utána járok, hogy ha már az Intellibox csak parancsközpont, és az állomások saját erősítővel rendelkeznek -- esetünkben Digitools a "szabvány" --, akkor mi is a pontos összefüggés a "DCC-gondok" és az Intellibox között).

...és különben is, a DCC egy drog.

Na de ha már a való életben nem tapasztaltam a fentieket, legalább itt megtudtam. Az ész megáll...

Kár volt ilyen hangnemet felvenni, és az én mondatomat is teljesen félreértve használni.

Én továbbra is várom a megfejtést mit értesz "drog" alatt.

Gondolkodtam, hogy válaszoljak-e?
Igazából nem lényeges...

Mi jogosít fel? Semmi, de véleményem lehet, ahogy mindenkinek.
Mi jogosít fel? Ha csak az nem, hogy az itt, és a indexen hozzászólok 99,999%-val szemben én naponta 8-10 órát foglalkozom vasútmodellekkel, és regisztrált DCC gyártó is vagyok (CV8=120).

De tudod mit? Ugord át...

István,

Én is voltam azért jó pár FREMO találkozón és őszintén megmondva amiket leírtál azokat én nem tapasztaltam.

Abban igazad van hogy parancsközpontként még mindig az Intelliboxok a legelterjedtebbek, ennek oka az hogy kb. lehetetlen kinyírni őket, illetve végtelen számban állnak rendelkezésre.

Másrészt azért messze nem egyeduralkodó itthon sem. Digitrax-ok illetve egyéb házi központok is egyre nagyobb számban jelennek meg, másrészt a boosterek 90% Tams.

A sínfeszültség kérdésére meg azért szoktunk ügyelni, eddig ebből sose volt probléma.

He nem érted, akkor mit magyarázzak?

Továbbra is kérném hogy személyeskedés helyett meséld el mit értesz drog alatt.

Eddig sem akartál megérteni, miért gondolod, hogy most sikerülne? Kár erre az időt pazarolni. Ugy látszik mások megertették.
Nem személyeskedem, inkább nézd meg a te eszmefuttásaidat.

Ezt vártam, amikor elfogy a mondanivaló jön ez. Ugyanez volt az állítólag beszerezhetetlen ramoknál is amikor egy picit is sarokba szorultál már jött a kummantás és terelés.

További kellemes időtöltést az analóg világban, és ne felejtsd, a géprombolás jó!

Na látod, ezért nem lehet veled még beszélgetni sem, mert ki akarsz mindent forgatni, mindenkitől mindent jobban akarsz tudni, azt sem tudod a másik miről beszél, de te mondod, hogy nem ugy van.
Kellemes estét!

Én régebben voltam, nem sokon, az igaz. Nem azért nem tetszett, mert "túlságosan komolyan vették", hogy nagyvasutat játszanak kicsiben.

Csak az alapvető technikai/elektronikai ismeretek hiányoztak, akkor.

Tulajdonképpen az egész DCC vasútmodellezést le lehet írni egyfajta elosztott számítógépnek. A processzor a központ, a beviteli oldal a kézivezérlő, az adatbusz a sín, a végrehajtó perifériák pedig a dekóderek.
Az egésznek az alfája, origója meg a megfelelően stabil tápfeszültség. Az meg nem az, amit pl. az Uhlenbrock használ erre a célra, meg használt a ROCO meg még sokan mások is, hogy egy trafó kapocsfeszültségére bízzák az egészet. Képzeld, ha egy PC táp ilyen lenne egy asztali számítógépben. Semmi nem működne rendesen.
De mindegy, hagyjuk, mert van, akinél nem megy át a mondókám. Lehet, hogy én is hibás vagyok ebben.

István, tisztában vagyok hogy nem azért nem tetszett mert nagyvasutat játszunk kicsiben, de az Intelliboxból semmi nem fog bekerülni a sínekbe, nincs olyan Fremo találkozó ahol direktbe a központról menne a delej a sínekbe!

A Tams B4 illetve az összes Fremos booster pedig állítható stabilizált kimenettel rendelkezik, itt maximum ott lehet a probléma ha a szakaszhatáron nincsenek összelőve a feszültségek, de ezt minden esetben megteszi a megfelelő ember.

Amúgy pont hogy az olcsó számítógépes tápok azok amik hírhedten nem stabilak lásd: JNC/Mercury/Vargáné és tsa/Chieftech, na azokhoz képest amiről itt beszélünk az a stabilitás maximál csúcsa.

Nézd egyszer élünk, legalább jó legyen... A csali következő lépése ez a kis doboz lett.
RB1310.
RB1310

Jó lehet a német verziója is.
wifi XP-net fordító

Azért a lengyelt választottam, mert nekem nem kell loconet/xpressnet tolmács funkció. Valószínű a lengyel nem tudja.

Mind a kettőben az tetszett meg, hogy nem kell hozzájuk plusz táp, és egy másik IT eszköz. A z/Z21-hez kell még egy ruter is, amit külön kell hurcibálni, ezt meg csak rá kell csatlakoztatni a xpress-net-re/(loconet-re), és kész. Kb 15 másodperc bekapcsolás után működik is.

A kis zöld lámpa a tápot jelenti, a kék ha világít, akkor él a wifi kapcsolat a telefon, és a RB1310 között.

Igy is lehet modellvasutat vezérelni meg kezelni.

David Clarke terepasztala

De ez nem fér el egy kis házi pálya sarkában...

Ez nem, de hány házi pálya még egy erdei vasut üzemi szintjét sem éri el ( és èz most nem leminösités, hanem csak a valoság átvitele a modellre), és egy ilyen vasuthoz, lehet, hogy egy 3-4 karos bakterpult is elég. A nagyvasuton sem volt sok ekkora rendszer. Márpedig egy kis bakterház elfér minden háziterepasztal sarkában.

A fiam mini pályáján ide került a vezérlöpult. És ezen a mini pályán 6 válto meg egy kis forditokorong is van.

Csak halkan megjegyezném hogy a vonatok vezérlése DCC-s...

Jo, hogy halkan mondtad, mert nem DCC, csak rádioval vezérelt digitális PWM sebesség vezérlés ( mint a rádiotávirányitott autok, hajok stb.).

Kereken másfél éve jártunk náluk pár modellezőtárssal, valószínűleg akkor hülyeséget mondtak... Amúgy valóban úgy működött egy ideig a rendszer, ezt le is írják a honlapjukon.

És az egyszerűbb, mint a DCC???

Egyedi megoldás, az kétségtelen...

Ne feledd az a terepasztal már kb 40 éves, és hol volt akkor a DCC? A rádiovezérlés viszont már akkor is létezett. A Westinghouse biztber egyik lényeges eleme akkor a DC sináramkör volt, márpedig ö a valoságnü biztber mechanikára tette a hangsulyt.
Ebböl és igy alakult ki a rendszer.
Ma valoszinüleg nem igy csinálná, de az egy másik lapra tartozik, annak viszont nagyon örülne, hogy a DCC segitsègével minden mozdonyt egy mozdonyvezetöre bizhat, akinek kutya kötelessége lenne a jelzök meg a parancsok szerint vonatozni, és nagyon valoszinü nem bizna semmit a traincontrollerre.
A vasutmodellezés is sok utat megjárt , mire a mai állapothoz eljutott, és sok modellezö nem igen követte az ipar - gyakran eröszakos, elképzeléseit. Söt volt egy korszak, amikor a csucs modellezök amennyire csak tudták, kerülték az ipari nagysorozatu megoldásokat - ezért néznek ki az angol, francia, olasz, spanyol stb terepasztalok annyira eltéröen a német, meg a német hatás alá került modellezök munkáitól. A hozzáállás is más. Pl a Pendon hatalmas terepasztalán alapkövetelmény, hogy nem lehet gyári modell ( sem jármü , sem épület.) A klubba is csak egy saját készitésü és zsürizett modellel lehet belépni. Igy a modellek extra méretarányban vannak és a jármüvek fényévekkel érettebb konstrukciok mint a nálunk közismert sorozatmodellek.
Sajnálatos modon elöttünk eléggé eltitkolták ezeket a tényeket ( nemcsak a politika, de a német piaci érdekek is. Igy Németországban sem igen kaptak publicitást az ilyen modellek meg modellezök.
Akinek lehetösége van, melegen ajánlom, hogy menjen el angol, francia, holland, svájci, belga stb modellvasuti kiállitásra. Valamikor Utrechtben rendszeresek voltak ilyenek ( ONTRAXX) , de mostanában a környéken több is van, és csodálatos terepasztalok meg lélegzetelállito megoldásokat láthat ott az érdeklödö.

Mhh...

Szóval, a vasútmodellezés célja - a játék örömén túl - hogy minél élethűbben adjuk vissza kicsiben a vasutat, a környezetét, és a vasút üzemét. Na ez utóbbi azért nagy akadályokba ütközik. Most vegyük a házi berendezéseket, a modulosokat, meg a klubokat hagyjuk!
Szóval, valaki csinál egy terepasztalt. Vegyünk egy egyszerű esetet: a központi motívum egy állomás, és van némi nyílt vonal. Ha nagyon élethűen akarunk játszani, akkor van egy állomásfőnök, aki kezeli a váltókat, jelzőket, és van annyi mozdonyvezető, ahány vonat van a pályán. Utóbbiak a jelzők utasításai szerint vezetik a saját vonatukat. Ezzel addig nincs is baj, amíg alakjelzőket használunk, és a vágányok teljesen beláthatók. Mivel az esetek 99,99%-ban ezek az asztalok nem körbejárhatók, így egy pontból kell vezetni a vonatokat.
A fényjelzők esetében meg a pálya másik végén, ha a jelző hátát látjuk csaK, akor abból nem nagyon lehet eldönteni a modellmozdony vezetőjének, hogy mit is kell csinálnia? És itt már meg is dőlt, hogy abszolút élethűen vezessük a mozdonyainkat, muszáj valami automatikát belevinni a dologba.

De a legtöbb esetben a modellező egyedül van egy ilyen berendezés mellett, legfeljebb nézői vannak. Az meg rém unalmas tud lenni, hogy egy többvágányú pályán egyszerre csak egy vonat mozog, olyan kihaltság érzését kelti.

Odahaza nem mindig lehet teljesen élethűen leutánozni a vasutat.

Idehaza nem nagyon van kultúrája annak, hogy valaki maga készíti a működő mozdonyait. Annak pláne nincs, hogy az alapoktól teljesen! Általában egy nagy sorozatban készült modell alapjaira húznak fel valamit. Attól hullik a maradék hajam, amikor a régi, még NDK-s PIKO BR41REKO gőzösre tesznek egy Wagner szélterelőt, beerőltetik alá a BR01 első futó forgóvázát, oválissá faragják a kéményét, kiszedik a hátsó futó tengelyét, és szerintük az már a MÁV 424-es.
Ez mind-mind csupa tákolás. Ráadásul, mivel a műszaki alapok rosszak, így a "modell" futása sem lesz rendben. De igaz ez mindegyik ilyen egyedi modellre. Az a baj, hogy mindenki egyből tökéleteset akar, de sem ideje, sem pénze nincs rá. Megtanulni az alapvető fizikát meg nem tudja/nem akarja. Így aztán születnek érdekességek.
Amire Te gondolsz, egyedileg épített modellekre, azok nem két hét alatt állnak össze. Ott időt, fáradtságot nem kímélve születnek meg alkotások.

Stev
Nagyon félre értesz. Mi itt a kokret terepasztalrol beszélünk, senkinek nem ajánlottam, hogy ezt kövesse. Aki meg mégis követni akarja, az meg nem igen fog a mi tanácsainkra hallgatni, hanem eldönti mit és hogyan tud megalkotni.
Gyakorlatilag azért került, ide a téma, mert egy jo barátom Angliában járt és látta ezt a terepasztalt. Vasutas és mozdonyvezetö lévén felmerült a fejében, hogy ö is csinálna egy ilyen mechanikus vezérlési rendszert, de nem tudom miért nem az ottani emberektöl kèrdezett, és kért segitséget ( biztos kapott volna) hanem hazajött és engem kérdezett, hogy tudnánk-e egy mechanikus bakterház kezelöpultot épiteni, utánozva a valodi müködését. Nos most ezt mérlegeljük, nem a rádios távvezérlést, hanem a mechanikát. Én ma megyek egy közeli kis állomásra ahol még ilyen berendezés van megnézni mit és hogyan tudnánk megoldani modellméretben. Amugy a barátomnak van már egy régi nagy TT terepasztala Laci váltoival. De egyelöre csak egy mellékvonalat szeretne igy mechanikusan vezérelni jelzökkel, stb. Nost ennek a megvalosithatoságát mérlegeljük. S miután a mellékvonalon jo ha 2-3 vonat fordul elö - egyszerre csak egy lehet van mozgásban, nem tul bonyolult a dolog igy neki még DCC sem kell.

Egy kérdés.
Örököltem egy barátomtol egy vasuti darut amiben 4 (5) DC motor van. Ha jol nézem van benne már egy végfok a motorokhoz. Sajnos nem tudom milyen dekodér illene hozzá. A végfokon egy 2x6 lábas 2,5 mm osztásu csatlakozo van. Valoszinü ebbe passzolo dekoder is létezik. Sajnos nincs a NYÁKon semmi informacio.

Na azt hiszem találtam egy megoldást. Kapni mindenféle 2,4 GHz-s távvezérelt jármüveket, van olyan is ami 11 csatornas. Azaz 11 funkciot tud vezérelni. Holnap el is ugrok a boltba megnézni a felhozatalt, ha nincs a polcon akkor irány az e-shop.
Kibelezem az elektronika megy a daruba a maradék meg lehet, hogy jo lesz valamire.
Meg egy aprocska dolgot meg kell oldani. Amikor a daru a sineken van huzva akkor az egésznek forognia kell a királycsap körül. Szoval oda ki kell még ötleni valamilyen kuplungot, hogy a daru forgatomotorja ne blokkolja vontattáskor a darut a hosszu gémmel.

Uraim!
Tud valaki stabilabb, megbízhatóbb PIC programozót, mint az MPLAB PIC Kit4?
Most kezdek ott tartani, hogy kivágom a kukába...

DCC EX rendszerben tudom használni a Roco VlanMaus-t?

A neten nem találtam erről semmit, ez alapján valószínűleg nem, de hátha...

Adott egy amerikai 2 mozdonyos egység, A és B mozdony. ESU Loksound 5 van mind a kettőben. A B unit-on le van tiltva a kolompolás meg a kürt, a címeik és minden más ugyanaz. A kérdésem a következő:

Hogyan tudnám a B mozdonyon a hang elindulását késleltetni, hogy ne egyszerre induljon el az A mozdonnyal. Csak a hangot szeretném az dizel motor indításkor késlelteni. Lehet ezt?

Egy kis Hall-szenzoros szösszenet:
A Hall szenzor esete velem... amikor mindenki mást mond.
Kínából megérkeztek az 44E jelű SOT23 (picike) hall szenzorok. Mint kiderült egyáltalán nem biploáris, és csak nem is lineáris, ahogy azt a hozzá adott leírása alapján gondolná az ember, hanem unipoláris (bár ehhez a típushoz volt ilyen leírás is - meg amolyan is, meg mindenféle videók...).

Ezt az elején gyorsan ki kellett deríteni egy mágnes+led+ellenállás+12V felhasználásával. A szenzor megfelelő lett, unipoláris tulajdonságok szerint működött, a mágnes irányára figyelni kell!!! Az 1x1mm-es mágnesekre kellett várni, meg arra, hogy legyen az egészhez időm.

Ezek a mini mágnesek... talán a legnehezebb ezek behelyezése volt. Nem tudják, hogy a sárgaréz csipeszhez nem kéne vonzódni. Vonzódik ahhoz is, de csak picit. Amihez nem vonzódtak, azok a réz vékony dekóder vezetékek!
Így lehetett a kerék belső peremébe behelyezni az előzőleg pirosra festett mágneseket. Aztán utána pillanatragasztóval beragasztani, ezzel fixálni. A perem 1,1mm mély, a mágnes 1mm magas, így nem lóg ki a mágnes a kerékből. A képeken látszik, a pozíció. Talán annyira nem zavarók kívülről sem a mágnesek – a festés sokat javított a helyzeten.
Ezek után a Hall-szenzor beépítése/beragasztása már egyszerűbbnek tűnt. Erre is nagyon oda kell figyelni. Nekem nem sikerült pont a tengely fölé tenni, így egy picit elcsúszott az érzékelés. Viszont pont annyi hely állt rendelkezésre a kerék, és a ház között, hogy ez a szenzor beférjen (talán néhány tized mm maradt, így biztosan nem ér hozzá a szenzor a kerékhez). A keréknek van egy oldalirányú mozgása is. A szenzor akkor is működik, ha a távolabbi pozícióba találkozik a mágnessel.

A jelbemenetet a Plux22 1-es lábra vittem, mert az ESU/Zimo, és az ajánlás is az AUX10-GPio/C bemenetre javasolja ezt kötni.

A mozdony most már a harmadik csatlakozópanellel büszkélkedhet (először nem651, aztán Next18 a hang miatt, most meg plux22 a Hall szenzor végett).

Valami ilyesmi jött ki eredménynek:
Hall szinkron
Nem mondom, hogy tökéletes lett, de ezeket a mágneseket már onnan ki nem szedem. Előre menetben kicsit késve jön a puff, de hátra menetben pont jó. Az nagyon tetszik, hogy a puff mindig, és akkor jön amikor jönnie kell, remélem adtam kedvet másnak is ezzel foglalkozni.